Szerző: Andrew_s
2015.12.23.
A többes szám használata nyilván sokszor indokolt. Néha pedig megjelenik, mint a magasabb társadalmi osztályba sorolás kifejezője. Királyi többesként. Az is biztos, hogy még számos használati módja lehet, de nem szeretném, kéretlenül, és oktalan kotnyelesként elvenni a nyelvészek kenyerét. Ugyanakkor egyre zavaróbb, hogy a politikai megszólalásokban sokszor egy új kifejezőerőként, gyávasági többesként kezd megjelenni.
Annak ellenére, hogy a jelenség aligha tekinthető újnak. Akár munkahelyeken megjelenhet, amikor a felelősség elmaszatolása a cél. Nem összekeverve természetesen azzal, amikor egy munkacsapat nevében nyugodtan felszólalhat valaki, aki bírja maga mögött a csapat minden egyes tagjának egyöntetű támogatását. A politikában, különösen az országos politikában azonban ez egy egészen más helyzetet jelent. Annak ellenére, hogy a nacionalista demagógiára építve egyre többször halljuk, hogy a „magyarok” így vagy úgy döntöttek. Ami egyszerűen nem igaz. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a közvetlen politikai döntéseket nem a „magyarok” hozzák, hanem a magyar kormány. Ez még akkor is igaz lenne, ha kormányzat mögött nem a jelenlegi szavazati eredmények, hanem az orbanizmus egén célként lebegő kádárizmus kierőszakolt többségisége lenne. Még Kádár idejében többnyire pontosan lehetett tudni, hogy párt-kongresszusi, MSZMP KB, vagy milyen testületi döntés nyomán születtek a döntések, elhatározások, tervkiírások, és blamázsok. Ezt egyébként akár a jelenlegi kormánypárt tagjai is pontosan tudhatják. Elég sok volt MSZMP-, és KISZ-káder sürög-forog a soraikban ehhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.