Szerző: nemzetikonyvtar
2015.12.27.
Kiállítással emlékeznek Escher Károlyra születésének 125. évfordulóján Szekszárdon.
A Művészetek Házában január 3-ig látható tárlaton a fotós több mint 60 képét állítják ki, többségében a második világháború előtt ismert színészekről készült portrékat, életképeket és közéleti témájú fotókat – mondta Csillag Katalin, a kiállítás kurátora az MTI-nek.
A kiállítás képeinek döntő többsége könyvtárunk gyűjteményéből származik; az általuk bejárt út hosszú volt, s méltán nevezhető kalandosnak is. Blogbejegyzésünkben téli képeket mutatunk a páratlan gyűjteményből.
Escher Károly egy német felmenőktől származó iparoscsaládba született 1890-ben. A vállalkozó szellemű, székkészítő ezermester apa, s egy szekszárdi csizmadia dinasztiából jött fiatal anya első gyermeke Szekszárdon töltötte élete első éveit. A család öt év múltán a fővárosba költözött, az elemi iskolát, majd polgárit járt kisfiú Budapesten megtapasztalta a vasasinas-sors fizikailag súlyos terheit, ám rajztehetsége révén rövidesen a Ganz-gyár tervezőirodájába kerülhetett. Itt egy fiatal mérnök tanítása nyomán vált amatőr fotográfussá. Az üveglemezről rövidesen a celluloid használatára váltott: operatőr lett a kezdődő magyar némafilmgyártásban. Ennek válsága idején – nem lévén türelme megszenvedni a hangosfilmre történő átállás szervezeti problémáit –, főfoglalkozású fotóriporter lett az Est-lapok sajtóvállalatnál. 1928-tól a fényképezés volt a szenvedélye s kenyérkereső lehetősége is egyben. Rövidesen a konszern leglátványosabb orgánumánál, a Pesti Napló képes mellékleténél lépett egyre magasabbra. Mindenes fotóriporterből címlapokat fotografáló, karakteres alkotóvá vált. A harmincas évek végének politikai változásai lapját elsodorták, ő azonban tehetsége révén más képes újságoknál is otthonra lelt. Így folytatta szakmáját 1945 után is. Fotografálta Horthyt római látogatásakor a díszpáholyban, a háború után hazatérő Károlyi Mihályt, Rákosit a Gellért-hegyi Szabadság-szobor átadásakor, Gerő Ernőt egy színházi előadáson. Escher Károly hosszú pályafutása alatt kívül maradt minden politikai párton; csak a fényképezés érdekelte, éltette. Különösen emlékezetesek voltak színházi, operaházi fényképei, ezek csúcsaként jelent meg egy album Bajor Giziről az ő képeivel. A csodálatos mandarin című, viharos mozgású balett-fényképe a magyar fotóművészet emblematikus darabja lett. Nyugdíjba vonulása után is fotografált, az egykori Várostervezési Intézet hasznosította magas szaktudását. A Munka Érdemrendje, A Magyar Népköztársaság Kiváló művésze kitüntetés, az AFIAP (a nemzetközi fotóművész szövetség elismerő státusza) elnyerése kísérték útját...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.