Szerző: LastMinute
A Vissza a jövőbe című, több részre duzzasztott fantasztikus filmben a főhős különböző bajok kiküszöbölése érdekében a múltba, majd a jövőbe utazik, de mindig visszatér a jelenbe. Az én címem nem időutazásra utal, hanem arra, hogy a jövő egy kicsit hasonlítani fog a múltra. Nem fordítjuk vissza az idő kerekét, hanem rájövünk, hogy ami már egyszer volt, de most nincs, annak bizonyos elemei jobbak voltak a jelenlegi gyakorlatnál, és könnyűszerrel helyreállíthatók.
Úgy kezdődött a dolog, hogy otthon dolgoztam, és zavart egy rendkívül éles zaj. A lakótelep parkját nyírták, benzines fűnyíróval. Gondolkozni kezdtem: miért is nem nyesőollót használ az illető? A benzines eszköz nyilván hatékonyabb, és a munkaerőt is kíméli, így kevesebb ember is el tudja végezni ugyanazt a munkát. Ugyanez a helyzet a nem kevésbé zajos levélszívó gépekkel. Miért ment ki a divatból a halkabb és egyszerűbb gereblye?
A túlgépesítés miatt kevesebb embernek jut munka. Nem vagyok modern kori luddita, gépromboló, de arra gondoltam: mi végre ez az egész. Az egyik oldalon kevesebb fizikai munka, kevesebb munkás és kevesebb munkaköltség. A másik oldalon: nagyobb munkanélküliség és nagyobb környezetszennyezés. Vajon megéri-e?
A mi világunkban már nincsenek kalauzok, csak jegyellenőrök és jegyárusító automaták. A kommunikáció személytelenné válik. Az, hogy rövidebbek lettek a sorok, nem magyarázat, hiszen több ügyfél ügyét több ügyintézővel ugyanúgy el lehetne intézni. Miért működött mindez gazdaságosan a negyvenes, ötvenes években? Az önkiszolgáló áruházakban ugyan gyorsan hozzájuthatunk az élelmiszerhez, de amikor szakmai segítségre lenne szükségünk, nem találunk senkit, akit megkérdezhetnénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.