Szerző: Nagy Bandó András
2015.12.17.
Nincsenek véletlenek, szoktam mondani, amikor a könyves asztalom elé téved valaki, és a könyvek mustrájába kezd.
Ülök a pécsi Árkádban, elém áll egy középkorú pasas, autogramot kér. Ritka eset, néha akadnak, akiknek mindössze ennyire futja, van, aki meg is vallja: nincs pénzem könyvre, mondja az okait is, munkanélküli, hajléktalan, még nem kapta meg a fizetését, satöbbi, van, hogy kis ajándékkönyvemmel eresztem útjára, van, hogy csak elbeszélgetünk, ezek a percek adnak valami pluszt az árusításhoz és a dedikáláshoz. Ez a fickó jólöltözött, biztos, hogy nem áll rosszul, túl gazdagnak sem látszik, középosztálybelinek tippelem, szóba elegyedek vele.
Ausztráliában él, meséli, több éve, fönt a Gold Coast környékén, több évig cukrász volt, de elege lett a napi hajtásból, három éve az Aldiban melózik. Aldiban, kérdezek vissza, igen, mondja, azon az ausztráliai területen, Sydney és a Gold Coast között van vagy kétszáz Aldi, ő az egyikben melózik. Mondom, tudom, hogy abszolút illetlen, de csak megkérdem, mégis mennyiért robotol.
ITT OLVASHATÓ
Ausztráliában él, meséli, több éve, fönt a Gold Coast környékén, több évig cukrász volt, de elege lett a napi hajtásból, három éve az Aldiban melózik. Aldiban, kérdezek vissza, igen, mondja, azon az ausztráliai területen, Sydney és a Gold Coast között van vagy kétszáz Aldi, ő az egyikben melózik. Mondom, tudom, hogy abszolút illetlen, de csak megkérdem, mégis mennyiért robotol.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.