DIA KIÁLLÍTÁS MEGHÍVÓJA

RÉKAI ZSOLT: FESTŐ NAPLÓ
Szerző: Rékai Zsolt

Indul a nap, és mivel éjszaka dolgoztam, aludni kell valamennyit. Többnyire még éjszaka eltervezem, mit szeretnék másnap csinálni.  Tervhez képest, mindig van eltérés, mégsem haszontalan, tudni, mi az amit nem végeztem el. Ez a tudás sokkal inkább jellemző rám, mint  katonás rend. Nem csak, hogy katonás rendről nincsen szó, hanem mondhatni, sors felülvezérel szétszórtságban. 

Örülök, amikor pusztán sodrásirányt tudok tartani. 

Aztán álomban embereket láttam, amint fura szögletes, absztrakt szobrok között mozognak. Szobrok nyúlánkok voltak, szögletesen üres felső résszel, amit én emberi arcokkal akartam kitölteni.  Egész egy vásártérre emlékeztetett, mivel végül valaki  amolyan asztal mögül magyarázott., miközben csinált valamit, amit nem láttam.Nem láttam, de kommentálta:

-Halad-ó... Settenked-ő.-mondta. 

Az O teljesség szimbólum  szögletes dolgokkal szemben, viszont  settenkedés valami rejtett, árnyékmenet. Vásár amúgy színes, nyugodt időszakot jelöl.
Nem lenne rossz álom, de ritka, hogy ne éreznék paradoxonokat. Álomban minden magam vagyok, saját viszonylataim tendenciáival szembesülök, és csak kevésbé utal rá, ám mindig jelzi  éber valóság szegleteit.
Az álom tartalma, és a felszín relativ korreláció. Éppen ebből fakadóan elfed, kiszámíthatatlanná tesz. Nagyon ritka  jósálom, ahol teljes az átfedés.

Az, hogy ez a vásár kiállítás is, vagy ténylegesen kiállítás, azt ébren, ki tudtam találni.
Nem  lepett meg, amikor levelezésemben megtaláltam Bóbics Diána  festőnő, meghívóját, akivel  két éve együtt állítottunk ki, amikor  Nick Galéria megnyitott.

ITT OLVASHATÓ