AZ ESÉLYTELENEK NYUGALMÁVAL

DINAMÓ MŰHELY
Szerző: Kalmár Péter

Miért vagyok kevesebb annál a diáknál, aki a megyeszékhely középiskolájába jár? Miért nincs normális közlekedés a faluból, hogy munkát vállalhassak végre? Miért nincs a településen orvos, ha rendszeres kezelésre van szükségem? Az esélytelenek nyugalmával teszik fel a kérdéseket. A nincstelenek.

Nyilvánvalóan egy igen fontos téma az „elektronikus cigaretta (e-cigi) forgalmazását újraszabályozó egészségügyi salátatörvény”, de érthetetlen, hogy miért lehet ez lényegesebb, mint például azoknak a százezreknek az élete és sorsa, akik napról napra élnek. Vajon azt gondolja a politikus, hogy éppen az e-cigi apropóján lehet áttörést várni? Egyáltalán kinek szól az üzenet?

Persze még százával lehet álügyeket, meg PR-megoldásokat találni (vagy kreálni), olyanokat, amelyek mögött még mindig a „mutyi” meg „haverok” vannak, de ez csak a felszín. Viszont megtudni azt, hogy mi van a mélyben, ahhoz picivel lejjebb kellene ásni. Ja, hogy az erőfeszítéssel jár.

Ha ez végre megtörténne, talán könnyebb lenne észrevenni azokat, akik az esélytelenek nyugalmával élik napjaikat. Azokat, akik a nagyvárostól csupán 50 km-re élnek, de számukra ez a távolság sokszor években (évtizedekben?) mérhető. Vagy azokat, akiknek még mindig csak a közmunka függősége és a vele járó megalázottság jár. Ördögi kör ez, könnyű beleragadni, kilépni már annál nehezebb.

ITT OLVASHATÓ