LUMENS BLOG
Szerző: lumens
Felismerhetőek a manipuláció jelei a szakmabeliek számára?
Általában igen: egy médiában jártas személy saját, vagy kollégái tapasztalatából tudja, hogyan működik ez a „trükk”. Amennyiben még számára sem ismerhető fel, vagy egy, a tartalom szempontjából jelentéktelen torzításról lehet szó, vagy egy mesterszintű manipulációról. Az amatőr, túlzott torzítás taszítja az olvasókat, hisz egy értelmes ember irtózik annak felismerésétől, hogy meg akarják vezetni – ha azonban egy manipuláció a hitelesség benyomását kelti, elképzelhető, hogy még a hozzáértők figyelmét is elkerüli.
Tanulhatóak a manipulálás eszközei?
Sok mindenre rájöhetünk ezzel kapcsolatban már akkor is, ha saját magunkat olvasóként elkezdjük megfigyelni, mire hogyan reagálunk. Lehet játszani a hangsúlyokkal, a címekkel, vagy azzal, hogy egy esemény mely elemét emeljük ki. Ma már a képeknek is óriási szerepük van: egy ellenszenves kép egy pozitív tartalmú szöveggel szemben sokkal erősebb hatással bír a kontraszt ellenére is. Az sem mindegy, hogyan közlünk le nyilatkozatot: a szakmában azt mondjuk, hogy úgy kell nyilatkozni, hogy egy mondat vagy mondatrész ne élhessen önálló életet. Az emberek félreértik, amit félre akarnak érteni. Egy mondat kiragadása a szövegkörnyezetéből valójában a manipuláció egyik legcsúnyább eszköze.
Hol húzódik a torzítás etikai határa?
Nehéz pontosan megjelölni a határokat – minden lapnál máshol van, minden esetben mérlegelni kell. Ha egy szerkesztő egyszer egy nagy szenzációval állt elő, amelynek a hatására megnőtt az olvasószám, akkor onnantól kezdve lehet, hogy mindenből szenzációt akar csinálni, vállalva a helyreigazítási és perköltséget is, mert a magasabb bevételből adódóan ez megéri neki anyagilag. Ettől függetlenül én azt mondanám, hogy egy publicisztikában nagyobb a szabadság, a vélemény messzebb mehet, de az sem sértheti az emberi méltóságot, vagy esetleg vallási érzelmeket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.