SZUVERÉN BLOG
Szerző: Miklósi Zoltán
2015.12.28.
2015. volt az az év, amelyben a liberális demokráciák általános rossz közérzetéről és sérülékeny állapotáról való beszéd elhagyta az akadémiai viták vagy éppen a liberális demokráciával szemben ellenséges politikai szereplők szónoklatainak a körét, és a szélesebb közvélemény és a nyugati fősodorhoz tartozó fórumok beszédtémájává vált. A tünetek látványosak. Nyugat-Európa több országában határozottan megerősödtek a szélsőjobboldali pártok. Kelet-Európa legnagyobb országában orbáni autokratikus törekvéseket képviselő radikális jobboldali párt került kormányra. A putyini önkényuralmi Oroszország erőt fitogtat Ukrajnában és szíriai kalandjával. Az Egyesült Államokban hónapok óta az a Donald Trump vezeti a republikánus szavazók népszerűségi listáját, aki nyíltan rasszista nyelvezetet használ, vallási alapú diszkriminációra hív fel, és alig bújtatottan politikai erőszakra inspirál. Még ha valószínű is, hogy végül nem Trump lesz a jobboldal elnökjelöltje, ijesztő, hogy milyen mértékben diktálja ez a kalandor a közbeszéd menetét az amerikai jobboldalon. A nagy látószögű kép alapján nem volna nehéz arra a következtetésre jutni, hogy a liberális demokrácia világszerte nagyon komoly bajban, netán végveszélyben van. Akik hajlanak e diagnózis elfogadására (akár üdvözlik a liberális demokrácia vélelmezett válságát, akár nem), általában két alapvető kérdésben látnak trendfordulót. Az egyik a liberális demokráciák egy-egy évtizedes legalábbis nominális konszenzus övezte „belső” társadalmi normájának megingása, a másik pedig a liberális demokráciák többsége által preferált nemzetközi rend, vagyis az államok közötti egyre mélyülő regionális és nemzetközi intézményesült kooperáció megakadása, esetleg visszafordulása. Nem vitás, mindkét következtetéshez vannak adalékok, és az is egyértelmű, hogy a két jelenség nem független egymástól...
ITT OLVASHATÓ
Fantasztikus labirintus (film)
VálaszTörlés