Szerző: pinter.bence
2015.12.12.
Nem lesz népszavazás se az olimpiáról, se a vasárnapi zárva tartásról. Az első esetben a közvélemény a legutóbbi mérések alapján támogatná a rendezést; a második esetben viszont jelentős fölényben van az idén márciusban bevezetett intézkedést ellenzők aránya. Az olimpiás népszavazást legutóbb a 2008-as népszavazást levezénylő Tarlós István utasította el; a vasárnapi boltzárat pedig a jogszerű eszközöket végletesen kihasználva blokkolja az NVB és egyes hasznos magánszemélyek. Mit gondoltak 2008-ban, és mit gondolnak most a népszavazásról a kormánypártiak?
Magyarországon a valódi problémák nem ügyek, írtam erről a minap: a rendszerváltás óta csak akkor foglalkozott egy-egy tényleg problémás válságterülettel a mindenkori kormány és ellenzék, ha hatalmi érdekei forogtak kockán.
Mi sem mutatja meg ezt szebben, mint a 2008-as „szociális” népszavazás, amely látszólag a tandíjról, a kórházi napidíjról és a vizitdíjról – tehát az oktatás- és egészségügyről – szólt, valójában azonban csak eszköz volt arra, hogy a Fidesz ciklus közben rendítse meg a kormányt.
Széky János Bárányvakság-sorozatában (és könyvében) foglalkozott a népszavazás kérdésével, amely szerinte valójában a köztársaság, de legalábbis a képviseleti demokrácia végét jelentette. A kérdésekről helyesen állapítja meg Széky, hogy valójában nem igazán népszavazásra valóak: az „akarsz többet fizetni?” jellegű kérdésekre mindig nem lesz a válasz, legyen bármennyire is logikus az ellentéte. Ráadásul a kérdéses tételek bevételként szerepeltek a költségvetésben, így elméletileg nem is lehetett volna népszavazásra bocsátani őket – különben nincs értelme annak, hogy létezik kormányprogram és költségvetés. „Népszavazásnak csak kivételes esetben, az országot érintő, legfontosabb kérdésekben van helye, amelyek jövőjét alapvetően meghatározzák” – mondta akkor Horn Gábor, az SZDSZ-es ellenkampány vezetője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.