Szerző: Udvarhelyi Tessza
2015.12.19.
„Továbbra is azon gondolkoztam, hogyan érem el azokat a testvéreimet, akik még mindig el vannak szigetelve és el vannak veszve? Hogyan mondom el nekik, hogy átélem a fájdalmukat és az éhségüket? Hogyan érem el őket elegendő belátással ahhoz, hogy politikai akcióra sarkalljam őket?” – Ron Casanova könyve azután teszi fel ezt a kérdést könyve vége felé, hogy oldalakon keresztül mesél életéről és arról, hogyan kapcsolódott be abba az észak-amerikai lakhatási mozgalomba, amelynek később emblematikus figurájává vált. Az általa feltett kérdés minden aktivizmus és mozgalmi tevékenység alapja: hogyan tudjuk az emberek kiszolgáltatottságát, félelmét és elszigeteltségét politikai cselekvéssé alakítani? Hogyan érjük el, hogy azok az emberek is higgyenek a társadalmi változásban, akiket az uralkodó társadalmi berendezkedés a legmélyebbre taszít?
A fekete, Puerto Ricói származású Casanova könyve egyszerre önéletrajz és egy szerteágazó mozgalom története. Megismerjük belőle Casanova hányattatott gyerekkorát (bántalmazás, elhanyagolás, kábítószer-használat, nevelő- és pszichiátriai intézetek sora), majd azt is, hogyan csatlakozott az 1980-as évek egyik legjelentősebb, de Európában kevésbé ismert észak-amerikai mozgalmához, amely a hajléktalan emberek jogaiért és a lakhatáshoz való jogért küzdött.
Több okból döntöttem úgy, hogy ezt a könyvet mutatom be ebben a kötetben. Az a tény, hogy egy szegénységben élő aktivista számol be egy mozgalom kialakulásáról és fejlődéséről, fontos és hiánypótló üzenetet hordoz a magyarországi társadalmi szerveződések számára. Ha hallunk egyáltalán társadalmi mozgalmakról, akkor is jellemzően társadalomtudósok bonyolult elemzéseiből ismerjük meg őket, amelyek a mozgalmakat leginkább példaként bemutatott esetként vizsgálják. Casanova könyve ezzel szemben egyszerre személyes és politikai beszámoló, amelyből mindenki ugyanúgy tanulhat az aktivizmushoz kapcsolódó motivációkról és frusztrációkról (személyes nehézségek, rivalizálás, kiégés stb.), mint az érdekérvényesítés radikálisabb (pl. foglalás, polgári engedetlenség) és hagyományosabb (pl. tárgyalás, tüntetés) módszereiről és ezek tudatos felhasználásáról. Casanova története mintaként szolgálhat azoknak az embereknek, akik nehéz körülmények között, szegénységben nőnek fel és nem is feltétlenül élnek a társadalmi normáknak megfelelően, majd energiáikat mégis közösségi, politikai szerveződésbe csatornázzák. Miközben Casanova nem rejti véka alá személyes gyengeségeit és hibáit, és azokkal a mozgalmakkal is kritikus, amelyekben részt vesz, nagyon inspiráló első kézből értesülni arról, hogyan ébredt fel benne a kritikai tudatosság és milyen belső és külső dinamikák működtek az 1980-as és 90-es évek amerikai lakhatási mozgalmaiban...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.