Szerző: Karafiáth Orsolya
2015.12.17.
Mit látsz: a viszonyokban való létezés segíthet fenntartani a tartós állandó kapcsolatot? Általában akkor jön a félrelépés, amikor az elhidegülés mellett a kapcsolat még valamilyen szinten funkcionál, vagyis nem annyira rossz, hogy a válás legyen az egyetlen megoldás. Vagy az illető még reménykedik abban, hogy a kapcsolatot valamivel meg lehet menteni. Például egy viszonnyal. Akad, akinek megy a Szabó Lőrinc stílus, és akár rekord hosszúsággal, nyolc-tíz-tizenöt évig is képes fenntartani a házassága, tartós párkapcsolata mellett egy szeretői kapcsolatot is. Ezeknek a nagy része azonban eléggé héjanász az avaron, amikor két ember megreked egy köztes állapotban: nem szervesülnek egy párrá, kikészítik egymást, közben mégsem tudnak elszakadni, nem tudnak egymás nélkül élni. Az egyik legkirívóbb eset az volt, amikor a férfi és a nő úgy tartott fent nyolc évig viszonyt, hogy közben mindkettő megházasodott, a nő szült két gyereket a férjének, és a férfinek is született három gyereke a feleségétől. Mindez azonban ritka kivétel, igazi kuriózum, mert a viszonyok átlagos időtartama többnyire fél év. Addigra lecseng a kapcsolat eleji extatikus szakasz, ami tele van adrenalinnal, az újdonság varázsával, a tiltott gyümölcs izgalmával, és „az elromlani milyen szép” érzésével. Azonban ahogy telnek a hónapok, kialakul és egyre mélyül a kötődés a szerető felé, ami pedig egyre több felelősséggel jár. Aztán az ember úgy érzi, hogy a dupla magánéletet élni egyre fárasztóbb mind emberileg, mind érzelmileg, mind logisztikailag. Felaprózódik benne, és többnyire hibázik is, ilyenkor jönnek a banális lebukástörténetek, mert a lebukás elég banális a legtöbb esetben. Mert előbb-utóbb mindenki lebukik. Főleg ma, amikor okostelefonok és okos kütyük közegében élünk. A nők szerintem előbb megérzik, hogy a párjuk félrekacsintott. Az ő szenzoraik szinte azonnal jelzik, hogy valami nincs rendben, legalábbis a könyv írása közben én ezt tapasztaltam. És ne higgyük, hogy a társunkat a végtelenségig hülyének lehet nézni, hülyére lehet venni. Hirtelen állandósuló céges bulik, minden második hétvégén csapatépítő hétvége, hirtelen túl sok túlóra? Ugyan már! Visszatérő motívum a történetekben, hogy a mesélők úgy érzik, szülőként és társként is sokkal jobb fejek, elviselhetőbbek lettek, miután lett szeretőjük. Azonban egy viszony csak fájdalomcsillapító, ami ideig-óráig hat, de a probléma gyökerét nem szünteti meg. Mindeközben a viszonyra az is igaz, hogy drogként működik: aki egyszer belement egybe, az újból és újból keresni fogja ugyanazt az izgalmat. Aki egyszer félrement, az már érzelmileg és számos más szempontból szinte kivétel nélkül képtelen visszatérni oda, ahonnan jött. Tegyük hozzá, sokszor nem is akar.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.