Szerző:
2015.12.22.
Közben sajnos elhunyt édesanyám. Pánikba estem, letargiába és szűk látókörű lettem. Orvosi kezelésekre jártam Sajnos ez időben élettársam egyedül próbálta fenntartani a lakhatásunkat és azóta is 10 év óta folyamatosan 1 munkahelyen dolgozik minimálbérért mind a mai napig. Jómagam amikor csak volt lehetőség, munkaviszonyban voltam, de a munkanélküliség is utolért. Ez köszönhető az akkori válságnak és a cigány származásomnak.
Munkanélküli központtal kapcsolatban álltam és állok is. OKJ-s szakképzéseken is részt vettem, melyeket eredményesen be is fejeztem (villanyszerelő, asztalos, hivatásos gépkocsivezető, felszolgáló pultos). 2010 körül már igen felhalmozódott a tartozásunk, a lakbér+rezsi, mivel élettársam azokban az időkben egyedül volt keresőképes, ahogy „sajnos” most is és nem tudta a halmozódó tartozásokat rendezni.
Adósságrendezés miatt kértük a családsegítő segítségét, és mivel sajnos gyermekünk nincs, ezért a gyermekes családokat vették előnybe. 2012. év végén tanácsi és bírósági felszólítást kaptunk tárgyalásra, hogy rendezzük tartozásunkat vagy kiraknak. A tőketartozás 500.000 Ft volt, de a késedelmi kamatokkal és a bírósági eljárási díjakkal 1.100.000 Ft-ra felment. Szerettük volna megmenteni a lakásunkat és egy összegben kifizetni a tartozásunkat, és emiatt élettársam több bankot felkeresett, de nem tudtak kölcsönt adni, mert kevés a jövedelme.
Közben a bíróság meghozta a határozatot, hogy 2015.10.27.-ig hagyjuk el a lakást. Mi pánikba estünk, mert már sajnos láttunk ilyet, rendőrség, kiabálás, verekedés stb. Mi ehhez nem vagyunk hozzászokva, tisztességes EMBEREK vagyunk, nem bírjuk a feszültséget, félelemben élni, hogy utcáról kelljen bejárni dolgozni stb. ezért minden ingóságunkat: (tv, hűtő, szekrény, ágy, bojler) eladtunk, hogy albérletet tudjunk fizetni, mert nem szerettük volna megvárni amíg karhatalommal kilakoltatnak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.