Szerző: Dobray
2015.12.22.
Ki figyel az adventre? A karácsonyi készülődés időszakát eluralták Ákos és Kövér László megjegyzései, valamint a Hóman-szoborról szóló vita. Utóbbiban a kilencvenes évek kultúrharca köszön vissza, az előbbiben egy, a magyar közbeszédben viszonylag újnak számító kultúrharcos témát tisztelhetünk. Miközben mindenki pennájával írja és a karácsonyi céges partikon pár pohár bor után legalább egy-egy elejtett megjegyzés erejéig biztos utal valaki az előző napok „nőügyi” vitájára, aközben pár nap és itt a karácsony, a szeretet és béke ünnepe. Fegyverszünetet kellene hirdetni, modern treuga deit. Bár napnyugat felé már a karácsony is kultúrharcos terep, a többség részéről azért ott is, itt is konszenzus övezi. Hogy van, hogy kell, hogy magától értetődik. Hogy aztán ki mit ünnepel benne, a Kisjézus csak mese vagy valóság, az ebből a szempontból más kérdés.
Azt írtam: a karácsony a szeretet és béke ünnepe. Közhely ez, de csak félig igaz. Ahogy félig igaz az is, hogy az ekkor megszülető vallás a béke vallása. Mit is mondott a nagy Jézus? „Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembe állítsam az embert apjával, a lányt anyjával és a menyet anyósával: saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám.” (Mt 10,34-37) Másrészről mégiscsak a „béke fejedelmének” fia beszél itt. Így maradjunk a békés verziónál.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.