Szerző: narancsblog
2013.12.23.
Két éve írtuk, de most aktuális megint: a karácsony mást, többet jelent, mint korábban. De úgy is mondhatnánk, hogy keletkezett egy új magyar ünnep. A karácsony mást, többet jelent, mint korábban. De úgy is mondhatnánk, hogy keletkezett egy új magyar ünnep.
Minden tizedik magyar háztartásból hiányzik valaki. Valaki, aki külföldön dolgozik. És persze sok háztartás úgy, ahogy van, hiányzik. Nem tudjuk pontosan, hány magyar él külföldön, de becslések szerint 18 és 49 éves kor között minden tizenkettedik. És a fiatalok között ez az arány valószínűleg sokkal magasabb.
Eddig is sokan mentek el, de a számuk mostanra elérte azt a kritikus tömeget, amitől a kivándorlás az életünk állandó része lett. Erről tragikus veszteségként szoktak beszélni, pedig nem az a baj, hogy sokan szeretnének máshol élni, hanem hogy egyre kevesebben szeretnek itt élni.
Minden második fiatal el akar menni. Ennél jóval kevesebben fognak. De a menjek vagy maradjak már nem marginális, esetleges probléma többé, hanem olyan kérdés, amivel egy egész generáció szembesül, és mindenkinek meg kell találnia rá a maga válaszát. Ennek a jelentőségét nem szabad alábecsülni, ahogy a hasznát sem: ma egy fiatal természetesen és szükségszerűen átgondolja, hol tud a legjobban élni, és amikor ezen gondolkodik, akkor voltaképpen, bizony, az élet értelmén gondolkozik, élesben, komolyan. Ez jó.
Mennek az utcán, és ott sétál mellettük a másik önmaguk, ott kavarognak a fejükben egy másik élet képei, egy máshol folyó életé. És kavarog még ott rengeteg kérdés. A munka a fontosabb vagy a fizetés? Az anyanyelv vagy az egy főre jutó mosolyok száma? A biztonság vagy a kaland? Mi a félelmetesebb, az ismerős vagy az ismeretlen? A bezártság vagy a magány? Elég bátor vagy a menéshez? És a maradáshoz? Milyen messzire kell menned, hogy önmagaddal találkozz?
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.