2015. december 16., szerda

A HALÁL TORKÁBÓL VISSZANYÚLVA

PTAXIS BLOG
Szerző: olvasó
2016.12.15.



Tisztelt Praxis blog, és kedves Olvasó,

A történetemet nem azért írtam le és kürtölöm világgá, hogy bemocskoljam az egyes osztályok, orvosok és nővérek hírnevét, hanem azért, hogy minél többen megtudják és megtanulják, milyen fontos kiállni a saját igazunkért, mert sajnos ellenkezője akár az életünkbe is kerülhet.

Állhat velünk szemben a legnevesebb orvos is, ha hülyeséget beszél, akár mozgásképtelenül is, a halál torkából visszanyúlva is az asztalra kell csapnunk, és további vizsgálatokat kell követelnünk! 

2015. február közepén megszületett második gyermekem, egy csodaszép kislány. Minden nőnek ilyen szülést kívánok: alternatív szülőszobában, komplikáció nélkül, gyorsan zajlott, és a szülést követő „aranyóra” 
nagyon meghitt és felszabadult volt. 4 nap után haza is mehettünk, tengernyi tejem volt, már kezdtem is aggódni, honnan szerzünk még egymélyhűtőt, hogy a felesleget az utolsó cseppig lefagyasszam. 2 héttel a 
szülés után azonban felfedeztem egy méhlepény darabot zuhanyozás közben.

Persze rögtön telefon a szülész dokinak, rohanás ultrahangra, és másnap túl is estem az általa rutin kisműtétnek nevezett küreten, ami miattegyáltalán nem kellett aggódnom (szerinte), és gyerekem is lehet még, 
amennyit csak szeretnék. 

A valóság azonban az, hogy ennek a kis rutin műtétnek köszönhetően egy életre elment a kedvem a szüléstől. A küretkanál ugyanis megsértette a méhfalamat - amit persze akkor még nem tudtam – és a két héten át bent várakozó méhlepény darab miatt elindult fertőzés szépen ki is jutott a méhem mögé a psoasba, becsületes magyar nevén az ágyéki izomba (ez kb. egy 20-30 cm hosszúságú izom, ami a gerinc mellől fut le a lágyékig, és elképzelhetetlenül sok fajta mozdulathoz szükséges a közreműködése). Mindenféle előzmény nélkül másnap reggel úgy keltem fel, mintha erősen becsípődött volna valami ideg a bal oldalamon. Járni (még) tudtam, de csak csoszogva, az idő előre haladtával viszont egyre rosszabb lett. Nem 
részletezem, éjjel 1 körül úgy tettek be az ágyba ketten, hogy közben sikítottam a fájdalomtól, és ezt követően gyakorlatilag 3 napigmozdulatlanul feküdtem. Ez alatt 3 orvos is látott: két ügyeletes és a saját háziorvosom. Mind ugyanazt mondták: ne kockáztassam az életemet, 
azonnal menjek kórházba. Végül rászántam magam, hogy elvitessem magam a mentővel, akármennyire is fájni fog a mozgatás. (Itt üzenném a sorstársaknak: bízzunk a mentősökben, nagyon ügyesek; a vákuum ágy pedig egy hihetetlenül hasznos találmány!!) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.