Szerző: nepszava.hu
2015.12.31.
Persze, hogy nem adjuk, nem adhatjuk. Nem mehet mindenki külföldre, nem lehet, hogy szomorú tekintetű, magukra maradó közép- és időskorúak, tétova, vagy épp a szélsőjobb akolmelegét választó fiatalok, zavarodott értelmiségiek, közömbössé alázott polgárok, és pökhendi, a földet a lábunk alól a szó igazi- és átvitt értelmében is maguk alá kaparó úrimuris politikai parvenük társasága lakja ezt az országot. Nem lehet, hogy elhiggyük, embertelennek, bezártnak, ezáltal kirekesztőnek, rettegőnek kell lennünk európai polgárként. Nem bizonytalanodhatunk el humanizmusunkban, a társadalom legfőbb kohézióját jelentő szolidaritásban, az önérzetünkben és leginkább a felelősségérzetünkben, hogy milyen világot hagyunk gyerekeinkre, unokáinkra. És nem azért, mert baloldaliak, vagy akármilyenek vagyunk, hanem mert az a megtiszteltetés ért minket, hogy emberként jöhettünk erre a világra, annak minden készségével együtt, amivel élni is lehet. Sőt, kell.
És az ember márcsak olyan, hogy amíg végképp föl nem adta, minden áldott reggelt az új nap, új lehetőség-érzésével köszönt, kiváltképp így van ez az új esztendő érkeztével. Nem, nem a fogadalmakra gondolok, nem is kell az érzéseket feltétlenül szavakba gyömöszölni, pláne, mióta szegény szavainkat, fogalmainkat kényre-kedvre kifacsarta a kormányzati propaganda.
A közelmúlt elemzése, az abban játszott szerepünk végiggondolása ( ne tévedjünk, minden egyes tettekre, gondolkodásra képes polgára rakta össze Magyarország elmúlt évét is) segíthet a jövő tennivalóinak felvázolásában, számos orgánum kínál ország, vagy éppen világméretű összefoglalót 2015-ről - igen bátor vállalkozás - lehet válogatni. Magam részéről most ezt a villámgyors és persze kissé felületes megoldást ajánlom az Euronews segítségével:..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.