Szerző: Neményi Márton
2015.12.16.
Férfiként sem nehéz belátni, hogy magyar nőnek lenni nagyon nehéz, és megértem, már amennyire pénisszel a lábam között megérthetem, hogy miért háborodtak fel. Viszont van egy ötletem.
Az előző Fidesz-ciklusra úgy emlékszünk – már most, nem kell ehhez történelmi távlat –, mint arra az időszakra, amelyben kérlelhetetlenül szüremkedett vissza az életünkbe a szocializmus. Centralizált oktatás, centralizált művészet, centralizált pénzosztás, papíron minden egyre jobb, a papír mögött semmi sem: Magyarország a Fidesz alatt sokkal szocialistább lett, mint a rendszerváltás óta bármelyik elvileg baloldali kormány alatt. Ezen kár is vitázni.
A mostani Fidesz-ciklusra pedig úgy emlékszünk majd, mint amelyik már titkolni sem próbálta, hogy mi van. Oké, a szegénységet némi kreatív statisztika-fazonírozással egyszerűen eltűntették, de ettől eltekintve minden társadalmi kérdésre két válaszuk van:
- Gyurcsány!
- Igen, tudjuk, és akkor mi van?!
A Fidesz felsővezetése megveti a nőket, akárcsak kulturális és mindenféle holdudvara. Gyáván és elvtelenül vetik meg a nőket, nagy, üres szavak mögé bújva, mint az anyaság szentsége, az igazi önmegvalósítás, a kiteljesedés, a női princípium, vagy – ahogy Orbán a fentiekhez képest szinte üdítően földhözragadtan fogalmaz – az asszonyok dolga. (Mint a főzés meg a sírás.) Ezeket a hervasztóan modoros paneleket persze kizárólag férfiaktól halljuk, meg esetleg a patkó jobb oldalán ülő egy-két nőtől, ha nagyritkán felszólalnak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.