Szerző: Karafiáth Orsolya
215.12.20.
Nem a luxus, és nem is az egyszerű formák. Nem egy szűk réteg hóbortja, aminek csupán egy a célja: a szemet gyönyörködtetni. A dizájn mindannyiunk életének a része.
Az idézet Moholy-Nagytól származik, ennek kapcsán próbáltam én is végiggondolni, mi a dizájn. A Kortárs dizájn kiállítás apropóján – ahol többségében ruha – és ékszertervezők munkái láthatóak - arra kértek fel, ezt járjam körül.
A Kodály Körönd mellett születtem, egy hatalmas lakásban laktunk, az egész nagycsalád. Aztán onnan csak a szüleimmel átmentünk egy teljesen más világba. Álmomban gyakran visszatér a gyerekkori lakásunk képe Halásztelken, az egykori honvédségi lakótelepen, ahol hét éves koromtól öt éven át laktunk. Még rögtön felébredve is szépnek és otthonosnak tartom, a legszebbnek, holott józanul tudom, hogy ez csupán a nosztalgia. Szekrénysor, te jó ég. Réka elemes garnitúra a nappaliban, szörnyű olajkályha, amitől telente mindig iszonyú szag leng be mindent. Apa új öltönye, amit a diplomaosztójára vettünk, a Vörös Október Ruhagyár remeke. Anya műanyag kék-fehér ruhája a Május 1. kreációja. Máig őrzöm, olykor jelmezbálokba felveszem, legutóbb abban voltam Samantha Ewing. Az asztalon maciméz. Ez utóbbi néha ma is, utalva arra, hogy a jó dizájn igenis időtálló. Azt később tudom meg, hogy alkotója Kovács Tibor eredetileg a származása miatt alapos hátrányból startoló szobrász, aki csak így tudta megkeresni a betevőre valót. (Ő álmodta meg a Vidámparkban az Óriást is.) Ma egy hasonló kaliberű tervező csak úgy söpörné be raklapszám a pénzt, de akkoriban ez nem így működött. Szabadalma a szocialista államé volt, ő pedig megkapta a fizetését, örüljön, hogy él.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.