A BIZTONSÁGÉRT BÁRMIT?

KETTŐS MÉRCE BLOGSzerző: Kapelner Zsolt
2015.12.10.

Európa retteg, újra retteg: Párizs után ki hibáztatná e kontinens polgárait, amiért minden áron biztonságot követelnek maguknak és a szeretteiknek? Teljesen érthető, hogy bármit hajlandóak lennénk most megtenni, hogy a jövőbeni támadásokat elkerüljük: a határokat lezárni, a közel-keleti katonai aktivitást fokozni, szükségállapotot bevezetni. De tudjuk voltaképpen, hogy milyen árat fizetünk azért a bizonyos biztonságért? És ha megfizetjük, vajon valóban biztonságban leszünk?
A napokban Donald Tusk, az európai tanács elnöke azt mondta, minden európai vezetőnek hallgatnia kell a nép szavára, amely most mindenekelőtt biztonságot követel. Ez a követelés teljesen érthető, és ha Európa politikusai ügyet sem vetnének rá, valóban súlyos hibát követnének el. De a kérdés az: pontosan hogyan szolgáljuk a saját és polgártársaink biztonságát? Hogyan teremtünk magunk körül biztonságos környezetet?

Az általános válasz: a védelmet erősíteni, minél többeket kizárni, és minél keményebb csapásokat mérni az ellenségre. November 13. után Franciaország majd Németország is növelte katonai jelenlétét a közel-keleten, Macedóniában lezárták a határokat, Brüsszelben Schengen felfüggesztését fontolgatják. Eszerint a taktika szerint a biztonság kulcsa az éberség és a harckészültség: meg kell találnunk az ellenséget, el kell pusztítanunk, meg kell akadályoznunk, hogy közénk férkőzzön. Mellékes, hogy eközben szenvedő és meghurcolt embertársainkat embertelen körülmények közé kényszerítjük, hogy a szíriai nem harcoló civilek életét kockáztatjuk. Az már talán valamivel jobban fájna, ha a nyílt határokról is le kellene mondanunk, és talán még átfut rajtunk valami rossz érzés, ha arra gondolunk, minél több jogot engedünk át az államnak és a rendfenntartó szerveknek, annál kevesebb marad nálunk – de hát a biztonságért mindent!

Ebben a gondolatmenetben egy alapvető hiba rejlik. A harckészültség, a szükségállapot bevezetése, az alapvető emberi normákról való lemondás a „biztonság” érdekében: mindez nem erősebbé tesz minket, hanem meggyengít, kiszolgáltatottá tesz.

Biztonságban lenni azt jelenti, nem vagyunk kiszolgáltatva mások önkényes döntéseinek, érdekeinek vagy egyszerűen a vak véletlennek. Hogy megtehetjük, amit akarunk, ahogy akarjuk. Hogy ha eldöntöm, elmegyek vacsorázni vagy egy koncertre, nem lesz senki, aki ebben megakadályoz, nem áll az utamba egy fegyveres terrorista és nem veszi el a jegyemet, a pénzemet, az életemet.
ITT OLVASHATÓ