BENDERIK MESÉL BLOG
Szerző: Benderik
2015.12.26.
Ott voltam az istállóban, amikor született. Én süldő kisbirka,ő újszülött, így jókat játszottunk együtt: sokat ráncigálta gyapjamat, majd szundikált benne. Faforgácsból kis bárkákat ácsoltunk, kannából mannát öntöttünk rá özönvizet játszva, majd mirhapudinggal csaptuk el hasunkat. A légynek se tudott ártani, így ürgét sosem öntöttünk, és egyébként is furán jó gyerek volt.
Hatéves kora óta viszont egyre kevesebbet játszik. Sokszor csak úgy elréved a messzeségbe, és látszik, hogy valami mást néz, ami nem ott van. Ezzel így vagy éhenhal, vagy valami nagy dolgot csinál, de azt a fajta nagyot, amivel szintén nem öregkorban szokás meghalni...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.