Szerző: rátesi
Akkor most lerántom a leplet a 25 évvel ezelőtti „machinációról”. Elegem van ugyanis abból, hogy kezdeményezőkészséggel, újítási lendülettel (juszt se innovációval) szemmel láthatóan nem túlterhelt honfitársaim szájából folyamatosan ömlik a panasz, a vád, hogy „ellopták” a valahai vagyont, akiknek sikerült meggazdagodni kivétel nélkül tolvaj csalók, de legalábbis komenista árulók.
Leplet lerántani ugyan mások szobráról szoktak, de úgy tartanám igazságosnak, ha mindenki először a saját szobrát tekintené meg közelebbről.
Nos, tehát 1989. Már egy éve kész a társasági törvény, amely lehetőséget ad nem állami és nem szövetkezeti, hanem magáncégek alapítására, egy éve tudjuk, hogy milyen módon kell adózni. Már verik szét a szakszervezeteket – furcsa módon önként és dalolva az alkalmazottak maguk. A filatelista (bélyeggyűjtő) bizalmi már bujdokol a több üdülési beutalót követelő tagság elöl. Normális érdekvédelmi szervezet 1-2 értelmiségi körben szerveződik, a pedagógusok, meg a tudósok körében. (Tényleg, mi lett TDDSz-szel?) A többi nagy szervezet apparátusa meg a politikai pártok árnyékába bújva próbálja túlélni, hogy pl. a szakszervezeti törvényt hamarosan kiherélik – a túlnyomó többség nem is tud erről, de nem is érdekli, mert „fúj politika”. A dolog érthető, hiszen ember nem lenne, aki hajlandó volna gyárat, bármit üzemeltetni olyan erős szakszervezeti jogok mellett, ami már-már a munkás önigazgatás irányába mutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.