KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Petri Gábor
Először is a fogyatékossággal élő emberek (mozgás- vagy látássérült, siket vagy nagyothalló, autista vagy értelmi fogyatékos emberek) többsége a társadalom alsó jövedelmi hányadába tartozott már a 2008-as gazdasági válság előtt is, a fenti megszorítások tehát egy eleve elkeserítő helyzeten rontottak. A fogyatékos emberek foglalkoztatottsági szintje rendkívül alacsony (a 2001-ben 8%-uk, 2011-ben 13%-uk volt foglalkoztatott, ami a teljes népességhez képest is ijesztően kevés) – és nem csak azért, mert a munkáltatóknak nem kell egy fogyatékos munkavállaló, hanem mert egy fogyatékos gyerek vagy fiatal csak kis eséllyel kap megfelelő szakképzést vagy oktatást ahhoz, hogy felnőve kenyérkeresővé váljon. A munkajövedelemmel nem rendelkezők pedig minden társadalomban csak a szociális rendszerre támaszkodva, szociális juttatások segítségével képesek a szegénységi küszöb környékén megélni.
Ha ez nem lenne elég, akkor gondoljunk arra, hogy Magyarországon családok tízezreiben kényszerül az egyik szülő állásából kilépni, csak mert fogyatékos gyermekét a szociális és oktatási rendszer nem képes még tanköteles korban sem a nem-fogyatékos társaihoz hasonló mértékű oktatáshoz, napi ellátáshoz vagy legalább – a svéd példában említett – otthoni segítséghez juttatni. (Ugyanez igaz időskorú fogyatékos, vagy fogyatékossá vált emberekre.)
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.