Szerző: rezeda
Jól néz ez így ki, hogy a tiszteletlen házban a jóltáplált képviselő urak és asszonyok határozzák meg az éhezés szinonímáját. Tanulmányozni kellene a klasszikusokat, és akkor nem lenne gond. Schopenhauer mondta volt, hogy nem tűnik túl etikus dolognak, ha az ember a borjú bélszín élvezése mellől prédikál az éhezésről, mégis szónokolt, és szégyellte magát.
A mi nagyjaink is megteszik, ámde nem köpik le a képüket, ahhoz túlságosan belemerevedtek a jóba már időtlen idők óta. Vagy tán olvasni lehetne Faludyt is, aki Recskről szóló bohózatában oly igen érzékletesen mutatja be a nyomort, amikor is azt taglalja, hogy létezik egy szint, amikor az embernek nem a gyomra, hanem az egész teste éhes. Ennél jobban ezt nem lehet ábrázolni.
Harrach ministránsról most nem ejtenék szót, megtettem már napokkal ezelőtt, úgyhogy felejtős a dolog. Ezúttal a mi miniszterelnökünket énekelném meg, aki nem tud túllépni az elcseszett politikusi gondolkodásán, de hát mért is tudna. Erre állt be az agya már csecsemő kora óta, amikor klottgatyában a dolomitosban zabálta a zsíros deszkát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.