2015. november 20., péntek

KATASZTRÓFA-EMPÁTIA ÉS A SZOLIDARITÁS INFRASTRUKTÚRÁJA: PÁRIZS / BEJRÚT A BALOLDALON

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Dan Cirjan


12208307_10153659979178467_4495285614613058046_n.jpgAz empátia, amely felülemelkedik az egyszeri katasztrófa-empátián, az csak a szolidaritás különleges infrastruktúrájából származhat: közös tervekből, találkozásokból, kapcsolatokból, tanulásból, közös küzdelemből, közös internetes felületekből, fordításokból, együttműködésekből. Ez nem csupán az érdeklődés egyéni munkáját feltételezi, hanem a közös munkát is azoknak a kötelékeknek és infrastruktúráknak a felépítésére, amelyek lehetővé teszik a kommunikációt a társainkkal a Közel-Keleten vagy bárhol máshol.
Az első alkalom, amikor a Baixa de Cassanje-beli felkelésről (angolai mezőgazdasági munkások 1961-ben kirobbant lázadása a szörnyű munkakörélmények és kizsákmányolás ellen, melyet a portugál gyarmati hatóságok vérbe fojtottak - szerk.) hallottam, pár hatvanas évekbeli, poros román újságban kutatva esett meg. Tizennyolc-tizenkilenc éves lehettem, és a román szocialista értelmiségiek vitái után kutattam a lapokban. A hősies vitákból való felszusszanásképp el szoktam olvasni a szocialista hírlapok utolsó oldalát, amelyek általában nemzetközi híreket tartalmaztak. 2007 vagy 2008 volt, és lévén, hogy az internet-hozzáférésem finoman szólva is szakadozott, csak ezek a kis szünetek adtak alkalmat arra, hogy zavartan kövessem az angolai eseményeket, negyven évvel azután, hogy megtörténtek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.