Szerző: Aczél Gábor
A hatvanas évek elején két teljes esztendőt harckocsizóként teljesítettem szolgálatot a Magyar Néphadsereg tapolcai hadműveleti-harcászati ezredében, amelyben a világháborús T–34-esek helyett az idő tájt állították rendszerbe a stabilizátoros (menet közben is célra tartható lövegű) T–54-eseket. Ezért a Belügyminisztérium minapi rendhagyó satótájékoztatóján – a fehér terítővel fedett asztalra tett kimustrált harci eszközök között – egykori irányzóként azonnal felismerni véltem a T–54-es harckocsi lövegéből származó gránáthüvelyt. (A mellékelt MTI-fotó jobb alsó sarkában látható.)
Számomra tehát nyilvánvaló volt, hogy a TEK-esek legutóbbi (világröhejbe torkolt) akciójának belügyminiszteri, “tárgyszerű” felmagasztalását alátámasztó bizonyítékok egyike nem gránát, hanem egy kilőtt gránát üres hüvelye. És nagyobb valószínűsége volt, hogy a gránátot egy hadgyakorlaton a harckocsi lövegéből – a hüvelyében lévő gyúanyag felrobbantása révén – én magam lőttem ki mintegy fél évszázada, mint hogy a gránáthüvelyt a robbanó töltettől a sajtótájékoztató előtti napokban fosztották volna meg a tűzszerészek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.