Szerző: Tuareg
Mily meglepő, Miviktorunkról lesz szó, hamár Ő jutott nekünk. Filózok rajta sokat, hogy egy ilyen tehetséges ember miért választja a történelem ítélőszékét ahelyett, hogy államférfiként szerepelne benne aranybetűkkel. Mondhatni: miért válik ördöggé, aki simán megdicsőülhetne.
A Diktátor minden demokrata ellensége: leküzdendő, eltakarítandó, börtönbe juttatandó és a felnövekvő új generációknak riasztó példaként mutogatandó. Ez eddig oké, ezt kell tennünk, meg is tesszük előbb-utóbb. De ez rajtunk múlik, ez a mi feladatunk, nem Belőle, hanem belőlünk fakad. Csak azt szeretném megérteni, és Olvasóimmal megosztani, hogy miért választotta a Maffiafőnök útját az, aki lehetett volna egy magyar Kennedy. Hogy tehetséges, és kivételesen, azt kár lenne vitatni: ha van politikus, aki rányomta a bélyegét a "rendszerváltás" óta eltelt negyedszázadunkra, akkor az Orbán. Nagyjából igaz: Nagy Imre 1989-es újratemetése, az ott elmondott beszéde óta Hazánk történelmét Ő írja. Vannak persze más szereplők, akik időlegesen felnőttek az Ő szintjére, és meghatározták egy-egy korszakunkat, de ezt az egész elcseszett negyedszázadot mégiscsak Miviktorunk határozta meg. És a probléma lényege épp ez. Hogy lehetett volna ez tökmáshogy is. Képzeljük el egy pillanatra, hogy kimagasló képességű embereink egyirányba húztak volna a legfontosabb kérdésekben: Göncz, Horn, Orbán, Kuncze, Antall, Gyurcsány, Bajnai. Ugye? Csodaország lehetnénk. De nem vagyunk. Őmiatta.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.