VISSZAOLVASÁS (ARCHÍV)
Szerző: Szüdi János / Galamus
Az igazság az, hogy a hatalmat nem a jobboldal, hanem a jobboldaliság paravánja mögé rejtőzködő kalandorok ragadták magukhoz. A kalandor jobboldal pedig a zavarosban halászva nem az ország felvirágoztatását, hanem saját érdekeit, meggazdagodását tűzte ki célul. Nem jobb- és nem baloldali, hanem közös értékek semmisültek meg, égtek el a politikai krematóriumban. Nem jobb és nem baloldali eszmék, hanem a józan gondolkozás, az önmérséklet, a szolidaritás helyébe lépett a gátlástalanság, a pökhendiség, a kivagyiság és a cinizmus. A soha meg nem született kormányprogramra hivatkozva, a közjó nevében végrehajtott visszaállamosítások nem a meghirdetett „Jó Államot” szolgálják, hanem a még meglévő közszolgáltatások kifosztását, lebontását. Valóságos és régi vita az „oldalak” között az állam szerepe a gazdaságban, a szolgáltatásokban. A vita azonban nem érintette a jogállam és az emberi jogok tiszteletét, a magántulajdon szentségét. A kalandor jobboldal nem vitázott. Felszámolt mindent. Az állami szerepvállalás erősítésének örve alatt kiépítette a minden ellenőrzés alól kibúvó, korlátlanul felelőtlen államot. A történelem megismétli önmagát? A zsidók még a marhavagonokban sem hitték el, hogy Őfőméltósága elárulta őket. Az országban sokan még mindig nem hiszik el, hogy az 1989-es újratemetés hőse egy hazardőr. Nem akarják látni, hogy kifosztották őket. Nyugodtak. Vajon van-e alapja e nyugalomnak? Látszólag igen. A parlamentben ott az ellenzék. Sőt, már felügyelőbizottsági helyeket is kapnak. Lehet irkálni. Lehet tiltakozni. Lehet tüntetni. Ez azonban nem több, mint a szabadság illúziója, mivel nem a rendszer lényegéből fakad, hanem egyetlen ember szeszélyétől függ...ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.