Szerző: Ámon Kata
„Egy egész életet végigdolgoztam, de minek?” Ülünk a kertben Tatabányán, nyár van, én 20 éves egyetemista vagyok, amikor nagymamám felteszi ezt a kérdést. Nem kifejezetten nekem, inkább mellettem. Mégis úgy érzem, válaszolnom kellene valamit, megnyugtatni, de milyen jogon mondhattam volna bármi megnyugtatót, bármi bölcset én, aki nem végzett nehéz mezőgazdasági munkát kisgyerekként, akinek már nem kellett másokra főznie, akinek nem kellett másokra mosnia cselédként, akit nem aláztak meg mindennap, aki nem tologatott szénnel teli csilléket várandósan, aki nem takarította évekig a tanácsházat, nem hordta ki mások leveleit, miközben rettegett a kutyáktól, nem látott el egyedül egy háztartást, nem nevelt fel két gyereket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.