NÉPSZAVA ONLINE SZÉP SZÓ
Szerző: Szüdi János
Magyarországon a sport takaró a hatalom oltárán, a sportolók pedig biodíszletek a hatalom színpadán. Feladatuk nem több és nem kevesebb annál, mintsem eltakarni ennek a rendszernek az embertelenségét, gátlástalanságát. Bizonyítani, hogy a szemétdomb tetején kukorékoló "kiskakas" nem önmagának kapirgál, hanem a köznek...Miután a hatalom tudja, hogy a sport sokakat érdekel, mindig keres és mindig talál olyan sportolókat, akik az elért eredmények alapján méltán kiérdemelt társadalmi megbecsülést politikai karrier befutására hasznosítják. Miután a sport egyben jó üzlet is, a politikusok előszeretettel keresnek és kapnak sportvezetői állásokat. Jó dolog a sportsikerek fényében sütkérezni. Ezért a politikusok nagyon szeretnek sikeres sportolókkal mutatkozni, sikeres sportolókkal a hátuk mögött megjelenni a különböző rendezvényeken. Láttunk már választási nagygyűlésen ökölvívó olimpiai bajnokot, meghatottságtól zokogó úszó olimpiai bajnoknőt. Azon lehetne vitatkozni, mennyire kötődik egy-egy sportsiker valamelyik párthoz, hiszen egy-egy sportkarrier nem egy-egy kormányzati ciklushoz kötődik. Lehetne, de minek? Ha egy sportnagyság nem érti, hogy a politikus tartozik hálával neki, ha leereszkedhet hozzá, akkor lépjen fel díszletként, megkockáztatva, hogy elveszti az ország egyik felének a szeretetét...
ITT LÁTHATÓ
Ha csakugyan valakik akarunk lenni a mai fejlett világban - tegyük fel, mindenekelőtt Európában, az unió tagjaiként, aztán a transzatlanti kapcsolatokban -, akkor mást és bizony sokkal többet kellene elérnünk, mint azt, hogy újra futballhatalom legyünk. Olyan eredményeket kellene megóvnunk, amelyeket épp az utóbbi években herdáltunk el, adtunk fel, tagadtunk meg. Első renden az alkotmányos jogállamot, a közintézmények függetlenségét, a hatalmi ágak szétválasztását. Aztán a szerződéses kötelezettségek tiszteletben tartását. A kormányzat szavahihetőségét. A nagy társadalmi ellátórendszerek kielégítő működtetését. A mindennapok szociális és jogbiztonságát.
VálaszTörlésÉs nem utolsó sorban fel kellene számolnunk a politikai hitbizományokat, meg az intézményesített korrupciót. Ha mindezeknek a követelményeknek a magyar állam ma megfelelne, egyebek között nem kerülhetett volna sor például a paksi atomreaktor-bővítésére a Rosszatommal kötött, átláthatatlan beruházási szerződésre. A magyar kormány nem került volna Brüsszel kötelezettségszegési eljárása alá, és nem kényszerülne most képtelen hivatkozásokkal elfedni azt az egyszerű tényt, hogy megannyi figyelmeztetés ellenére elszántan megszegte az uniós közbeszerzési és versenyjogi normákat. Ha valakik akarnánk lenni – pontosabban: ha Orbán és társai valakik akarnának lenni, úgy kellene politizálniuk, viselkedniük, beszélniük, ahogyan a valóban „valakiktől” elvárható. Hitelt érdemlően...
Mészáros Tamás: A foci nem minden