Szerző: Ille István
“Egy szót, csak egy jó szót üzenj velem
A szenvedőnek vígaszul.
Egy szót, amely megértő, jó, szelíd…”
A szenvedőnek vígaszul.
Egy szót, amely megértő, jó, szelíd…”
De nem, ő, a mi néma leventénk, hallgat, és csak hallgat…
“Hallgatsz? Nem érted? Másfél éve annak,
Hogy néma vagy. Még egyszer ennyi kell
A három évhez. Én beérem ennyivel.
Föloldalak. Vedd vissza esküdet!
Mért nem beszélsz? Beszélj!”
Hogy néma vagy. Még egyszer ennyi kell
A három évhez. Én beérem ennyivel.
Föloldalak. Vedd vissza esküdet!
Mért nem beszélsz? Beszélj!”
Pedig elég nagy a tét, Setét Lajos már feni a bárdját! De nem, a mi leventénk továbbra is hallgat, némán, mint a sír.
Ez az írás 2012-ben született, de ma is aktuális. Lényeges kérdésekben Orbán ma is hallgat, de semmit mondása változott: tudatosan mellébeszél. A néma levente ugyancsak beszédes lett. Bár továbbra is meg akar védeni, nem adja alább az országnál, a hazai zsidóságot már lekenyerezte, ráadásul a kutya se támadja őket, node az országot! Azt bezzeg, támadják, oly annyira, hogy meg kell védeni!
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.