Szerző: Admin
„A hatályos magyar jog szerint orgazdaságot az követ el, aki lopásból, sikkasztásból, csalásból, hűtlen kezelésből, rablásból, kifosztásból, zsarolásból, jogtalan elsajátításból származó dolgot vagyoni haszon végett megszerez, elrejt vagy elidegenítésében közreműködik.”Ha Magyarország még jogállam lenne, nyugodtan mondhatnánk, hogy ezt a csapdát a kormány magának állította.Amikor Szájer József belepötyögte a tabletjébe, hogy az alaptörvény rendelkezéseit a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni, talán maga sem sejtette, hogy milyen kínos lesz majd ez a passzus az állami földrablás idején.Gondolt-e rá vajon, hogy a történeti – magyarul inkább történelmi – alkotmány szerint az állam földje a királyé (végső soron a Szent Koronáé), és hogy hűbéri szolgálatok fejében odaadható ugyan, sőt, örökölhető is, de ha a használónak magva szakad, vagy a földadományra méltatlanná válik, akkor a birtok visszaszáll a koronára? Megfordult-e a fejében, hogy az Aranybulla szerint „egész megyét vagy akárminemű méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk”? (Nem bizony, akkor sem, ha a megyét Fejérnek hívják, és valamelyik miniszterelnöki sporttárs-koma-sógor-stróman a megajándékozott.)És eszébe jutott-e a jelenlegi kormányfőnek még első kormányfősége idején, amikor a külföldiek földvásárlását megengedő EU-csatlakozási feltételeket elfogadta, hogy ha nem akarná elfogadni, akár a történelmi alkotmányra is hivatkozhatna, ahol ugyanis írva van: „Az országon kívül valóknak birtokot adni nem kell, birtokot az országon kívül való embernek ne adjanak”. Vagy csak 2011-ben lett hirtelen fontos az alkotmányos örökség, amikor valamivel legitimizálni kellett az egypárti alkotmánypótlékot?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.