Szerző: határátkelő
Noha elsőre olyan, mintha valami nagyon durva horror főszereplői lennének, messze nem erről van szó a harmadik kultúrájú gyerekek esetében, hanem egy olyan jelenségről, mellyel nekünk, magyaroknak is érdemes gyorsan megbarátkozni: gyerekekről, akik életük és eszmélésük egy jelentős részét nem szüleik hazájának kultúrájában élik meg és át.
A nyitókérdés rögtön adja magát: hogyan is jön össze a három kultúra? Nos, vegyünk példaként egy Németországban élő magyar családot, akik kisgyerekkel költöztek el Magyarországról.
Ebben az esetben az egyik kultúra értelemszerűen a szülőké, azaz a magyar. A második kultúra azé az országé, ahol élnek, ahol a gyerek eszmél, ahol beilleszkedik és melynek kultúráját magába szívja, azaz a német. A harmadik kultúra pedig az, ami ennek a kettőnek az ötvöződése, azaz a gyerek sajátos, kevert identitása.
A jelenséget elsőként egy amerikai szociológus, Ruth Hill Useem írta le az 1950-es években, amikor egy évig Indiában tanulmányozta az ott élő expatok életét. Arra jött rá, hogy azok, akik a saját kultúrájukból érkezve illeszkedtek be a helyibe, tulajdonképpen egy olyan sajátos életstílust és kultúrát alakítottak ki, ami mindkettőtől különbözött, azaz gyakorlatilag egyénre szabott.
Ezt nevezte el harmadik kultúrának, az ebben felnövő gyerekeket pedig harmadik kultúrájú gyerekeknek. Utóbbiban saját tapasztalatot is szerzett, hiszen 1958-ban visszatértek Indiába, de immár saját fiaikkal. (Ruth Hill Useem végül összesen 76 országban tanulmányozta a jelenséget.)
ITT OLVASHATÓ
Ebben az esetben az egyik kultúra értelemszerűen a szülőké, azaz a magyar. A második kultúra azé az országé, ahol élnek, ahol a gyerek eszmél, ahol beilleszkedik és melynek kultúráját magába szívja, azaz a német. A harmadik kultúra pedig az, ami ennek a kettőnek az ötvöződése, azaz a gyerek sajátos, kevert identitása.
A jelenséget elsőként egy amerikai szociológus, Ruth Hill Useem írta le az 1950-es években, amikor egy évig Indiában tanulmányozta az ott élő expatok életét. Arra jött rá, hogy azok, akik a saját kultúrájukból érkezve illeszkedtek be a helyibe, tulajdonképpen egy olyan sajátos életstílust és kultúrát alakítottak ki, ami mindkettőtől különbözött, azaz gyakorlatilag egyénre szabott.
Ezt nevezte el harmadik kultúrának, az ebben felnövő gyerekeket pedig harmadik kultúrájú gyerekeknek. Utóbbiban saját tapasztalatot is szerzett, hiszen 1958-ban visszatértek Indiába, de immár saját fiaikkal. (Ruth Hill Useem végül összesen 76 országban tanulmányozta a jelenséget.)
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.