Szerző: little
Nem tudom mi a véleményed, de én úgy érzem, a legtöbb barátság fiatal éveinkben kötődik, mondjuk, a tízen évek eleje és a 30. évünk között.
Ez nem azt jelenti, hogy nem tartunk barátságot korábbi gyermekkorunkból, és hogy nem lesznek későbbi barátaink, de az ember legszociálisabb korszaka ezek az évek.
A másik szexszel való ismerkedések zöme is ebben a korban zajlik, az ismerkedések, amik házassághoz vezethetnek, jó, sokak esetében az elsőhöz, legtöbbször e korszakban fogantatnak.
Harmincon túl, tapasztalatom szerint, főleg házasok esetében, a munka, a gyerekek nevelése, főként manapság, amikor nők sokszor idejekorán visszatérnek munkájukhoz, megnehezíti a barátság kialakulásához szükséges légkör létrejöttét.
Emigránsok esetében, mi ezeknek minősültünk 25 éves korunktól, a helyzet kissé más. Sok emigráns szeret olyan negyedbe költözni ahol hozzá hasonló emberek, honfitársaik, laknak. Így akkoriban, a 70-es években, Torontóban voltak olasz, portugál, kínai és zsidó negyedek. A magyarok azonban sosem csoportosultak egy helybe, talán számuk nem érte el a „kristályosodás fokát”, csupán élelmiszer boltjaik voltak a város egy meghatározott utcájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.