Az ismert Maslow-piramis alsó felében mozog a magyar választók többsége: a fiziológiai szükségletek és a (lelki és testi) biztonság vágyától a szükségletek hierarchiájában legfeljebb a társas szükségletekig (csoporthoz és családhoz tartozásig) jut el; arról már rég lemondott, hogy egy olyan társadalomban éljen, amelyben az önbecsülése és az önmegvalósítása bármit is számít. Az Orbán-rendszer visszanyomta a többséget az emberi lét alacsonyabb szintjeire, ahol az államtól való kiszolgáltatottság mindennapi élmény: az államtól származik a koncentrált rossz (fenyegetés, megfosztatás, megaláztatás) és jó (létfenntartás, szórakozás, közösségi élmény, védelem), amely a legtöbb ember számára reálisan elérhető.Orbán azzal tartja fenn a rendszerét az emberi szükségleteknek ebben az értelmezésében, hogy egyszerre tudja még biztosítani a közösségi élményt (a nacionalizmuson és a külvilágtól -- a Nyugattól, a migránsoktól -- való "védelmen" keresztül) és adja meg (noha csökkenő számban) az embereknek a minimális létbiztonságot: minimálisat, amely egy anómikus, szétesett társadalmat még éppen nem ösztönöz politikai ellenállásra.
Folytatás itt :
HaFr
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.