FELOLDOZÁS

SZEDETT-VEDETT BLOG
Szerző: Valéria

Délután négy óra. Felöltözött.

A tegnap vásárolt hat szál nagyvirágú krizantémból hármat behozott az erkélyről. Az összefogott szárakat nylonnal gondosan körbetekerte és az egészet egy nagy reklámszatyorba óvatosan az egyszerű mécses mellé csúsztatta. Indulhat.

Igazán szép virágokat sikerült vennie. Sokat válogatott a bolt elé pakolt vörös, citromsárga, vajszínű, lilásrózsaszín és fehér virághalmok között. Egy borvörös sokvirágú majdnem levette a lábáról, végül mégis a fehér mellett döntött. Mielőtt kilépett a lakásból, egy pillantást vetett az ajtó melletti falon lógó tükörre.

Összeszorított száj, elszánt tekintet. Fáradtságot érzett, a cipős szekrényre ült. Hirtelen eszébe jutott a néhány évvel ezelőtti esküvő, amikor még élt az öreglány. Az ünnepi asztal mellől lányába, az ő anyjába  kapaszkodva, nehézkesen állt fel. Közben oldalt pillantott, meglátta legkisebb unokáját. Hát, ez mit keres itt? Minek hoztad el? Nem az uradé. Halkan, érthetően beszélt. Haszontalan megjegyzés, bántás, csak úgy a semmiért. Mint nem egyszer, mióta ő, a felesleges unoka megszületett.

ITT OLVASHATÓ !