2015. október 17., szombat

“ALTATÓT KELLETT ADNOM A KÉTÉVES GYEREKNEK, HOGY NE LŐJENEK LE MINKET”



“A tálibok azt mondják, nem állhatunk szóba az amerikaiakkal. Mi nekik dolgoztunk. Én egy amerikai fenntartású kórház, a Cure International Hospital of Kabul sürgősségi osztályán voltam sebész, a fiam pedig tolmácsként dolgozott. A szüleim Ghazni tartományból származnak, ami a tálibok egyik fellegvára. Azt akarták, hogy mindketten otthagyjuk a munkánkat és a fiam álljon be közéjük. Nem tette. Egy éve betörtek a házunkba. A saját otthonunkban támadtak meg minket. Ez volt a jel. Az utolsó figyelmeztetés. Ketten voltunk, sajnos a fiam is otthon volt. Szétverték az állkapcsomat, négy fogam azonnal kitörött, aztán mellkason szúrtak.”  – Rona kicsit félrehúzza a pulóverét, megmutatja a sebhelyet. A mellkasa bal oldalán van, kicsivel a szegycsont alatt. Lepillantok, a jobb kezén is ott egy hatalmas heg….




Folytatás itt:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.