FACEBOOKSzerző: BRUCK ANDRÁS2026.04.20.
Még bennünk kavarog április 12-e estéje, éjszakája. A túláradó öröm és megnyugvás, hogy megtörtént az elképzelhetetlen. Azóta is egymást követik a szürreális napok. Láttam néhány videó összeállítást a Fidesz szakértőinek, minisztereinek, propagandistáinak, influenszereinek próféciáiból, amiket a választás előtti napokban és vasárnap este, az urnazárás körüli órákban tettek közzé a szerintük biztos Fidesz kétharmadról.
Nem röhögtem rajtuk, kárörömöt se éreztem, inkább megdöbbenést. Saját életem, valamennyiünk élete leértékelésének mintegy összegzését láttam az önmagukból kifordult udvari kegyencek bicskanyitogató megnyilvánulásaiban. Ezek az emberek – ki-ki a maga helyén és módján – részt vettek az ország elsüllyesztésében, mégis úgy mulattak, gúnyolódtak, mintha egyik se tudott volna a bekövetkezett tragédia tényleges dimenzióiról.
Mintha nem hallottak volna az MNB-ügyről, Hatvanpusztáról, a lélegeztetőgép bizniszről, Ráhelről és Istvánról, a magyar Bonnie és Clyde párról, az orosz háborús érdekek kiszolgálásáról, az EU bomlasztásáról, az önkormányzatok, iskolák, az Akadémia kivégzéséről, az egyetemi alapítványokba elrejtett ezermilliárdokról meg a naponta elkövetett egyéb bűnökről – alanyi joguknak tartották, hogy termeszként rágják szét és hordják haza az országot.
Történelmi jelentőségű bukásuk óta ömlik belőlük a szó, áldozattá, ártatlanná beszélik magukat. Orbán is. „Soha nem tűrtem meg semmilyen korrupciót, minden ezzel kapcsolatos propagandát cáfolok” – mondta egy interjúban. Cáfol? Mivel? Tagad, azt viszont hiába. Az elzabrált ezer és ezermilliárdok minden forintjáról tudta, kinél mennyi van belőle, ez volt a hűség és fegyelem póráza, amin lógtak az oligarchái, azok családtagjai, a nemzeti maffiavilág színe-java. Politikai igazgatója, Orbán Balázs meg egy másik interjúban fogadkozott, hogy mostantól a „szabadság melletti és az autoriter, elnyomó törekvések elleni küzdelem lesz” a Fidesz politikája. Ez a mondat az abnormalitásában is normális, minden bűnöző a rendőrt meg a bírót tartja gonosztevőnek. Ők Magyar Péter kormányát és a 141 mandátumot szerzett Tisza Pártot fogják.
Csak bele-belehallgatni vagyok képes a tagadás és önfelmentés tirádáiba, végighallgatni nem. De nem csodálkozom. A nürnbergi perben a náci tömeggyilkosoknak is a mindent tagadás és semmiről nem tudás volt a stratégiája. A Fidesz emberei persze nem nácik, de most mind azt játssza el, hogy egy demokrácia demokratikus pártja szenvedett vereséget, amit a kegyencek egyike - a szintén milliárdossá tett Rákay Philip azzal vett védelmébe -, hogy a Fidesz „fakardokkal és gyönyörű magyar zászlókkal vonult a harctérre”. Tekintélyes vagyonát nyilván ő is egy fakarddal szerezte.
Mindazok, akik most hisztiznek, alakoskodnak, egyetlen módon menthették volna meg lelküket: tisztázva magukkal lehetetlen helyzetüket, a távozás lehetséges szociális és anyagi következményeit, végül felálltak volna, és másnaptól nem a köztévébe-, rádióba, szerkesztőségekbe mentek volna, hanem nyugdíjba vagy az Aldiba árufeltöltőnek, és akkor most nem kéne a közös bűnben osztozniuk. Felállt egyetlen ember is közülük?
Folyik a találgatás a Fidesz jövőjéről, szétesik vagy megmarad, holott nem szabadna, hogy ennek a pártnak jövője legyen, ezerszeresen rászolgált, hogy ne legyen. Itt nem hétköznapi, bármelyik országban előforduló dolgok történtek. Nem kisebb-nagyobb kormányzati hibákról, egy-két miniszter, államtitkár rossz döntéséről, morális botlásáról beszélünk, hanem egy szisztematikusan kiépített, egyeduralomra épült maffiaállamról, az országban elterjedt maffiakultúráról, és egy miniszterelnökről, aki ahelyett, hogy az állam erőforrásait, intézményeit az ország gyarapítására használta volna, a saját céljai szolgálatába állította: kifosztotta az országot, mindenkit, akit hasznosnak tartott, a bűntársává tett, ekképp évtizedekre kiheverhetetlen károkat okozva az egész nemzetnek.
Az egyik főembere, Gulyás Gergely is mindent látott, az övéi által elkövetett összes bűnről tudott, mégsem átallotta múlt pénteken, az első parlamenti egyeztetésen azt mondani, „Olyan Fidesz-frakció kell, amely képes a párt megújulását szimbolizálni”. Ő is ezt a színházat játssza, de senki ne vegyen jegyet erre az ócska előadásra. A Fideszt be kellene tiltani. A múlt vasárnap pontosan erről, a rezsimről született egyértelmű ítélet: tűnjetek végre el az életünkből. Orbánostól, Szijjártóstól, Lázárostól, mindenestől. Bűnösök vagytok, bűnözők, javíthatatlanok.
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre is vitte. Most azonban az egész Orbán-rendszer felett kéne ítéletet mondania, és majd a bíróságoknak sem csak a rezsim legfőbb haszonélvezőit elítélni. Az új országgyűlés megalázása lenne, ha egy bűnözésre szakosodott párt emberei együtt ülnének a Tisza Párt makulátlan képviselőivel. Magát az Orbán-rendszert kellene bűnösnek nyilvánítani, egyedül ez volna némi gyógyír a nemzet által elszenvedett mérhetetlen igazságtalanságokra, máskülönben, amikor majd elül az öröm, a boldogság, csak egy óriási, elállíthatatlanul vérző seb marad utána.
fotó: A Momentum új plakátja
