Szerző: SPLENDID SCENERY
2025.
Svájci Alpok kaland: Vezetés a festői Klausen-hágón 4K HDR
Kanyargós utak, lenyűgöző Alpok és izgalmas kanyarok. A svájci autósok álma.
Lásd még:
2026. augusztus 17., hétfő
VIRTUÁLIS UTAZÁS NEMCSAK OTTHONÜLŐKNEK
SPLENDID SCENERY
Szerző: SPLENDID SCENERY
2025.
Svájci Alpok kaland: Vezetés a festői Klausen-hágón 4K HDR
Kanyargós utak, lenyűgöző Alpok és izgalmas kanyarok. A svájci autósok álma.
Szerző: SPLENDID SCENERY
2025.
Svájci Alpok kaland: Vezetés a festői Klausen-hágón 4K HDR
Kanyargós utak, lenyűgöző Alpok és izgalmas kanyarok. A svájci autósok álma.
HORVÁTH ANDRÁS: NEM KLÍMAVÁLSÁG HANEM KLÍMAKATASZTRÓFA!
HORVÁTH ANDRÁS VIDEÓ
Szerző: HORVÁTH ANDRÁS
2026.08.16.
Ha valamit megmutatott a Paksi atomerőmű majdnem teljes leállása, az az, hogy már nem klímaváltozásban, hanem klímakatasztrófában élünk. Az országos teljes áramszünetet megúsztuk, de ez nagyon sokba került, ráadásul ez még valószínüleg csak a kezdete valami sokkal rosszabbnak. Amennyiben nem teszünk semmit.
Források:
Szerző: HORVÁTH ANDRÁS
2026.08.16.
Ha valamit megmutatott a Paksi atomerőmű majdnem teljes leállása, az az, hogy már nem klímaváltozásban, hanem klímakatasztrófában élünk. Az országos teljes áramszünetet megúsztuk, de ez nagyon sokba került, ráadásul ez még valószínüleg csak a kezdete valami sokkal rosszabbnak. Amennyiben nem teszünk semmit.
Források:
MÉSZÁROS KIVETTE A PÉNZT A MÁTRAI ERŐMŰBŐL
KLIKKTV
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.08.17.
Ebben a videóban Brückner Gergely szakújságíró elemzi a magyar energiapolitika és a paksi atomerőmű körüli aktuális válsághelyzetet. A beszélgetés feltárja az elmúlt évtizedek elmaradt fejlesztéseit, a vízhiány okozta kockázatokat és a politikai döntések mögött meghúzódó gazdasági érdekeket.
00:00 – Bevezető: A mulasztások és a politikai felelősség kérdése Paks kapcsán.
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.08.17.
Ebben a videóban Brückner Gergely szakújságíró elemzi a magyar energiapolitika és a paksi atomerőmű körüli aktuális válsághelyzetet. A beszélgetés feltárja az elmúlt évtizedek elmaradt fejlesztéseit, a vízhiány okozta kockázatokat és a politikai döntések mögött meghúzódó gazdasági érdekeket.
00:00 – Bevezető: A mulasztások és a politikai felelősség kérdése Paks kapcsán.
01:36 – Magyar Péter kritikája az energiaellátás veszélyeztetéséről és a felelősség
hárításáról.
03:58 – Miért vált kritikussá a Duna alacsony vízállása és magas hőmérséklete az erőmű
számára?
08:13 – A biztonsági szivattyúrendszer körüli viták és a 20 milliárdos beruházás elmaradása.
13:01 – Technikai háttér: Mennyi vízre van szüksége az erőműnek és miért fontos a
vízhozam?
19:08 – Orbán Viktor 2023-as kijelentése a parlamentben a magyarországi vízbőségről.
20:48 – Lázár János beismerése a víztározók építésének elmaradásáról és a kormány
hibájáról.
31:37 – A magyar energiamix elemzése: nukleáris energia, napenergia és az importfüggőség.
41:45 – Kiszivárgott kormányzati anyag: Több áramot ígértek az akkugyáraknak, mint amit a
rendszer elbír?
45:50 – A Mátrai Erőmű esete és a gazdasági szereplők (oligarchák) szerepe az
energiapolitikában.
MAGYAR PÉTER FACEBOOKKAL VERTE MEG A SZÁZMILLIÁRDOS PROPAGANDÁT
KLIKKTV / EGYENLEG
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2026.08.16.
Magyar Péter Facebookkal verte meg a százmilliárdos propagandát...
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2026.08.16.
Magyar Péter Facebookkal verte meg a százmilliárdos propagandát...
"MÁR NAGYON SZERETNÉM VEZETŐSZÁRON LÁTNI ORBÁNT"
KLIKKTV / TROLLKIRÁLYOK PODCAST
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.08.17.
"Már nagyon szeretném vezetőszáron látni Orbánt"...
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.08.17.
"Már nagyon szeretném vezetőszáron látni Orbánt"...
TÚL KÉSŐ VAN, DE KELL VALAMI ESÉLYT ADNI A JÓISTENNEK IS | VÉGVESZÉLYBEN A VIZEINK
PARTIZÁN
Szerző: Partizán
2026.08.16.
A Zagyva haldoklásán keresztül mutatjuk be a magyar vízgazdálkodás drámai helyzetét. Az aszály miatt csökkent a folyók vízhozama, de a Zagyvából egyszerre öntöznek és öntenek bele városi szennyvizet. Miközben a természet szenved, a gazdák sem tudnak termelni, és hiába érti meg lassan mindenki a vízvisszatartás fontosságát, egyáltalán nem mindegy, milyen módszerrel tartjuk meg a vizet.
00:00 Intro
Szerző: Partizán
2026.08.16.
A Zagyva haldoklásán keresztül mutatjuk be a magyar vízgazdálkodás drámai helyzetét. Az aszály miatt csökkent a folyók vízhozama, de a Zagyvából egyszerre öntöznek és öntenek bele városi szennyvizet. Miközben a természet szenved, a gazdák sem tudnak termelni, és hiába érti meg lassan mindenki a vízvisszatartás fontosságát, egyáltalán nem mindegy, milyen módszerrel tartjuk meg a vizet.
00:00 Intro
01:36 Zagyva
02:11 500 ezer köbméter víz a sivatag közepén
06:55 A szántóföld felélte a létfeltételeit
09:56 Tájhasználatváltás
14:31 Gólhelyzet a döntéshozóknak
16:35 Vizet vesznek ki és szennyvizet öntenek bele
20:48 Outro
SCHMIDT MÁRIA EGÉSZ FIDESZES INTÉZETHÁLÓZATA ALÓL KIHÚZTA A SZŐNYEGET A KORMÁNY
TELEX
Szerző: CSURGÓ DÉNES
2026.08.17.
A közérdekű vagyonkezelő alapítványokról (kekva) talán mindenkinek a fideszes elitképző MCC és az állami felsőoktatás szinte teljes kiszervezése jut eszébe, pedig sok más érintettje is van annak, hogy Magyar Péter kormánya beszántja az Orbánék által felépített alapítványi rendszert. A Molnál százmilliókat mozgat meg a kekva-korszak vége, Lázár János és Csányi Sándor nagyratörő agráralapítványa is a történelem süllyesztőjében végzi.
amelyek az 1500-as évektől napjainkig igyekeztek a Fidesz narratívájához alakítani a magyar és közép-európai történelmet. És amelyek nem mellesleg számos kormánypárti kommentátor-influenszer-propagandista fizetését is állták, az Orbán-kormányok hathatós támogatásával. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány múzeumot, irodalmi hagyatékokat, budai villákat és belpesti épületeket hagyott az államra, de hogy pontosan mi lesz a Schmidt Mária által felépített infrastruktúrával, azt még a kormányban sem tudják pontosan.
Emlékezetpolitikai nagyüzem
Schmidt Mária ingatlanmilliárdos és történész már több mint két évtizede dolgozik azon, hogy a XX. század történelmének narratíváját a Fidesz politikai diskurzusához igazítsa, különösen, ami a kommunizmus és rendszerváltás történetét illeti. Ezen fáradozásait pedig szépen összefogja a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány (KKETKA), aminek történetén azt is végig lehet követni, hogyan vált a Schmidt-féle történelemszemlélet a kormányzat által milliárdokkal kitömött mainstream nézetté.
A KKETTKA-t 1999-ben hívta életre az első Orbán-kormány, és 117 millió forintot is adott az új közalapítványnak, annak főigazgatójának pedig az akkor Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadójaként is dolgozó Schmidt Máriát nevezte ki. Az MCC-vel szemben tehát ez az alapítvány sosem volt semmilyen szinten független a Fidesztől, mindig is kormányzati hátszéllel, kormányzati pénzből működött.
Az alapítvány még elérhető weboldala szerint „a példátlan szörnyűségekkel terhes huszadik századi kommunista diktatúrák kelet-közép-európai abroncsainak lehullásával közös múltunk bemutatása és megértése” iránti erős társadalmi elvárás hívta életre. Valójában inkább az hívhatta életre, hogy a Fidesz már akkor is a kulturális hegemóniája megalapozásán dolgozott, ami később, 2010 után teljesedhetett ki igazán...
Szerző: CSURGÓ DÉNES
2026.08.17.
A közérdekű alapítványok felszámolásának viszont az egyik legnagyobb vesztese Schmidt Mária lesz, aki az orbánizmus egész intellektuális hátországának megágyazni kívánó intézethálózatot hozott létre saját kekvájának ernyője alatt,
amelyek az 1500-as évektől napjainkig igyekeztek a Fidesz narratívájához alakítani a magyar és közép-európai történelmet. És amelyek nem mellesleg számos kormánypárti kommentátor-influenszer-propagandista fizetését is állták, az Orbán-kormányok hathatós támogatásával. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány múzeumot, irodalmi hagyatékokat, budai villákat és belpesti épületeket hagyott az államra, de hogy pontosan mi lesz a Schmidt Mária által felépített infrastruktúrával, azt még a kormányban sem tudják pontosan.
Emlékezetpolitikai nagyüzem
Schmidt Mária ingatlanmilliárdos és történész már több mint két évtizede dolgozik azon, hogy a XX. század történelmének narratíváját a Fidesz politikai diskurzusához igazítsa, különösen, ami a kommunizmus és rendszerváltás történetét illeti. Ezen fáradozásait pedig szépen összefogja a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány (KKETKA), aminek történetén azt is végig lehet követni, hogyan vált a Schmidt-féle történelemszemlélet a kormányzat által milliárdokkal kitömött mainstream nézetté.
A KKETTKA-t 1999-ben hívta életre az első Orbán-kormány, és 117 millió forintot is adott az új közalapítványnak, annak főigazgatójának pedig az akkor Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadójaként is dolgozó Schmidt Máriát nevezte ki. Az MCC-vel szemben tehát ez az alapítvány sosem volt semmilyen szinten független a Fidesztől, mindig is kormányzati hátszéllel, kormányzati pénzből működött.
Az alapítvány még elérhető weboldala szerint „a példátlan szörnyűségekkel terhes huszadik századi kommunista diktatúrák kelet-közép-európai abroncsainak lehullásával közös múltunk bemutatása és megértése” iránti erős társadalmi elvárás hívta életre. Valójában inkább az hívhatta életre, hogy a Fidesz már akkor is a kulturális hegemóniája megalapozásán dolgozott, ami később, 2010 után teljesedhetett ki igazán...
SINKÓ ESZTER: A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY MA TÚL SOK BETEGET HAGY MAGÁRA
NÉPSZAVA
Szerző: DANÓ ANNA
2026.08.14.
Nehezen jutnak a betegek közellátáshoz, miközben a magánszolgáltatások egyre többek számára megfizethetetlenné válnak – erről beszélt Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász az InfoRádió Aréna című műsorában. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának a programigazgatója szerint a közellátásban sok beteg „félúton marad”: nem kap időben megfelelő kezelést, a rendszerben való eligazodás nehéz, a betegutak kiszámíthatatlanok, az infrastruktúra leromlott, s továbbra is súlyos az orvos-, ápoló- és szakdolgozóhiány.
Sinkó Eszter az egészségügy állapotának egyik legfontosabb mutatójaként az úgynevezett elkerülhető halálozást említette. Mint mondta, Magyarország e tekintetben az Európai Unió sereghajtói közé tartozik: a megelőzhető és a kezelhető halálozások száma is nagyjából kétszerese az uniós átlagnak. A kezelhető halálozás különösen arra utal, hogy a betegek nem minden esetben jutnak megfelelő időben és helyen megfelelő ellátáshoz.
Kevés a pénz, nagy a lemaradás
A közgazdász szerint a magyar állam továbbra is jelentősen kevesebbet fordít az egészségügyre, mint az uniós átlag. A beszélgetésben elhangzott, hogy Magyarországon a közkiadások GDP-arányosan 4,5-4,7 százalék körül alakulnak, miközben az Európai Unióban ez az arány jellemzően 7 százalék felett van.
Sinkó arról is beszélt, hogy egy évi 500 milliárd forintos többletforrás már érzékelhető javulást hozhatna, de a rendszer érdemi felzárkóztatásához ennél is több pénzre lenne szükség. Szavai szerint szűken véve az egészségügyre jelenleg körülbelül 3000 milliárd forint jut, így az 500 milliárdos többlet több mint 15 százalékos növekedést jelentene...
Szerző: DANÓ ANNA
2026.08.14.
Sinkó Eszter az egészségügy állapotának egyik legfontosabb mutatójaként az úgynevezett elkerülhető halálozást említette. Mint mondta, Magyarország e tekintetben az Európai Unió sereghajtói közé tartozik: a megelőzhető és a kezelhető halálozások száma is nagyjából kétszerese az uniós átlagnak. A kezelhető halálozás különösen arra utal, hogy a betegek nem minden esetben jutnak megfelelő időben és helyen megfelelő ellátáshoz.
Kevés a pénz, nagy a lemaradás
A közgazdász szerint a magyar állam továbbra is jelentősen kevesebbet fordít az egészségügyre, mint az uniós átlag. A beszélgetésben elhangzott, hogy Magyarországon a közkiadások GDP-arányosan 4,5-4,7 százalék körül alakulnak, miközben az Európai Unióban ez az arány jellemzően 7 százalék felett van.
Sinkó arról is beszélt, hogy egy évi 500 milliárd forintos többletforrás már érzékelhető javulást hozhatna, de a rendszer érdemi felzárkóztatásához ennél is több pénzre lenne szükség. Szavai szerint szűken véve az egészségügyre jelenleg körülbelül 3000 milliárd forint jut, így az 500 milliárdos többlet több mint 15 százalékos növekedést jelentene...
GADÓ GÁBOR: MI LESZ AZ ÖRÖKSÉGGEL?
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GADÓ GÁBOR
2026.08.14.
Idén augusztusban Magyarországon mindenki a Duna vízállását figyeli, és közben azt találgatja, hogy hol és mennyiben hat ki mindennapjaira az immár letagadhatatlan „elsivatagosodás” és az áramszolgáltatást is befolyásoló válsághelyzet. Ám ha (remélhetőleg) nagyobb megrázkódtatás nélkül túljutunk ezen az időszakon, a kormánytöbbség nem érheti be az azonnali vízügyi és energetikai teendők végrehajtásával. Ahhoz, hogy a fenntartható vízgazdálkodás és vízmegtartás, valamint az ország energiabiztonsága tartósan rendeződjön, az államnak átfogó társadalompolitikai jövőképpel kell rendelkeznie arról, hogy miként lehet előre jutni az egymást kioltani próbáló értékek és érdekek bonyolult rendszerében. Csak így kerülhető el, hogy a kormány az Orbán-rendszer „másolójává” váljék, mikor is magánszemélyek üzleti érdeke kapott elsőbbséget az ország jövőjét meghatározó értékekkel szemben. Csak így derülhet ki végül, mit hagyunk örökül az utánunk érkezőknek.
Szerző: GADÓ GÁBOR
2026.08.14.
„PÉLDÁTLAN PUSZTULÁST LÁTTAM” – ÍGY VAN ESÉLYÜNK A HŐSÉG ÉS A KISZÁRADÁS ELLEN
VÁLASZ PODCAST
Szerző: BORBÁS BARNA
2026.08.17.
Olyan kihívások előtt vagyunk, amilyenekre a magyar társadalom mérsékelten van felkészülve – mondja a klíma- és vízhelyzetről szóló adásunkban Rácz Lajos környezettörténész. A hortobágyi élőhely-rekonstrukció jó példa, a duzzasztott Hármas-Körös a rossz példa arra, hogyan vizesíthető vissza a táj – állítja Jakab Gusztáv paleobotanikus. Mi történik a Kárpát-medencei ökoszisztémával a rekord hőségek és aszály közepette? Volt-e már hasonló helyzet a történelemben? Milyen alkalmazkodási stratégiák működhetnek? Mélyelemző műsorunkban ezúttal fontos, hogy lássuk is, amiről beszélünk, ezért Youtube-nézőink rendhagyó módon nemcsak a stúdiót, hanem időnként az éppen említett tájakat, növényeket is megmutatjuk.
Részletek a műsorból:
Gusztáv április 18-án ezt írta a Facebook-oldalára, miután folytatta a szokásos alföldi terepbejárását: „Katasztrófa előtti állapotok. Habár kizöldült a határ, komolyak a figyelmeztető jelek. […] A természetes élőhelyek állapota egyértelműen jelzi a fenyegetés mértékét, a helyzet rosszabb, mint 2022-ben.” És tényleg: 2026 még a különösen pusztító 2022-es „történelmi” aszályon is túltett. Honnan tudta?
Jakab Gusztáv: Őszintén szólva józan paraszti ésszel is belátható volt. A szokásos köreimet futottam így tavasszal. Ilyenkor óriási területeket járok be, hogy az alföldi területeknek az ökológiai állapotát térképezzem fel. […] Óriási változást láttam ’22-höz képest, meg a korábbi évekhez képest is. ’22-ben még azt láttam, hogy volt mit visszatartani. Volt víz a csatornákban, volt víz a mélyedésekben, csak bejött egy nagyon száraz, és mellette egyébként még akkor, áprilisban hűvös időszak. Most pedig már április közepén is alig lehetett vízfoltokkal találkozni a pusztában, csak kiásott árkokban és a mesterséges mélyedések, gödrök alján. Tisztában voltam azzal, hogy a térségben egy-másfél-két métert esett a talajvíz szintje. Ha így fut neki a természet a nyárnak, és bejön egy-két hőhullám, akkor itt kő kövön nem marad. Ezt már áprilisban lehetett látni. […] Idén például a Sárrét, pontosabban az egykori Nagy-Sárrét peremét jártam be. Olyan szintű élőhelypusztulás zajlik ezeken a területeken jelenleg, amilyet évszázadok óta nem láthattunk. […] Termőföldeknél is jártam, elég sok gazdával beszéltem. Idézem az egyiküket: azt mondta, hogy ha kihajtja a teheneit, még ők is sírva fognak fakadni.
Történelmi hőségek és aszályok ide vagy oda, újra és újra vita kezdődik arról, hogy volt-e már ilyen a Kárpát-medencében. Volt már ilyen?
Rácz Lajos: Christian Pfister környezettörténész és Heinz Wanner meteorológus Klíma és társadalom Európában – Az utolsó ezer év című, nemrég általam lefordított kötetének egyik fő következtetése, hogy, bár akkor még nem vettük észre, de 1988-ban túlhaladtunk egy átbillenési ponton. (A könyvről korábban külön podcastadást készítettünk – a szerk.) Képletesen: becsukódott egy ajtó, és csak utólag láttuk meg, hogy nincs rajta kilincs. Teljesen új klímával állunk szemben, amihez nincsenek analógiáink. Nem volt még ilyen. Csak nézzünk, mint a hal a szatyorban, és próbálunk okosak lenni, vagy próbáljuk kikövetkeztetni, hogy mire lehet fölkészülni. Bizonyos trendek láthatóak, de itt alapvetően fontos, hogy az egyik legnagyobb problémája jelenleg a magyar társadalomnak a tudás leértékelődése. Itt pedig arról van szó, hogy folyamatos adatfelvételre lenne szükség kell, és együtt kellene működnie olyan embereknek, akik egyébként normális esetben nem nagyon állnának szóba egymással, mert más nyelvet beszélnek, más infrastruktúrából jöttek, másképpen gondolkodnak. Tehát olyan kihívások előtt vagyunk emberileg is, meg szakmailag is, amire én azt gondolom, hogy a magyar társadalom elég mérsékelten van felkészülve.
Jakab Gusztáv: Paleobotanikusként, vagyis a múlt földtani korainak növényvilágát kutató emberként is azt tudom mondani, hogy ha nagyon visszamegyünk, se találunk hasonlót a mai helyzethez. […] Nagy lehűlések voltak. Van egy, a tudományos időskálán „before present”, magyarul „jelen előtti idő” 4200-as esemény, melyet szokás napjainkhoz hasonlítani, de ott is egy száraz, hideg esemény következett be, és ráadásul az sem volt globális. A múlt századok nagy aszályai is regionális esetek voltak. […] Ez a mostani felmelegedés bizony globális. Azt lehet mondani, hogy az elmúlt 2000 évben hasonlóan globális, hasonlóan gyors és hasonló mértékű felmelegedés nem volt. […] Amikor valaki arra hivatkozik, hogy volt már itt hasonló – ez kibúvó. Ez egy nagyon könnyű mentség arra, hogy miért nem teszünk meg mindent azért, hogy megakadályozzuk, vagy legalább lassítsuk ezeket a folyamatokat.
Rácz Lajos: Környezettörténész kolléganőm, egykori szakdolgozóm, Kiss Andrea egy tanulmányában a 14. századtól a 2022-es aszályig elemezte a különböző szárazságokat és az áradásokat is, és arra a következtetésre jutott, hogy az áradások soha nem okoztak akkora problémát, mint az aszályok. Az áradásokra kialakult egy menedzsment, amivel le lehetett azokat vezetni, a nagy szárazságok viszont mindig megütötték a korabeli gazdaságot. A tradicionális viszonyok között is, és hát most is megütik. Az igazi kockázat a Kárpát-medencében nem a vízbőség, hanem a szárazság a történelmi előzmények szerint.
Hogyan alkalmazkodjunk? Mi legyen az Alföldön, ahol ismét elképesztő ökológiai pusztulás látszik?
Rácz Lajos: Vagy meg kell mondani, hogy honnan teremtik elő a csapadékból hiányzó vizet, vagy pedig hozzá kell igazítani a realitásokhoz azokat a tevékenységeket, amit az Alföldön folytatnak. És ezt nem lehet halasztani. Tehát itt az az alapvető probléma, hogy elveszítettük a távoli múltunkkal és a távoli jövőnkkel. Jelenleg egyetlen dimenzió létezik: a jelen és a közeli jövő.
Jakab Gusztáv: A Hortobágyon körülbelül 20 éve árasztanak, amikor csak tudnak. […] Ott a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület kiválóan csinálja, már ezer kilométer feletti egykori belvízcsatornát számoltak fel, és biztosították a területeknek a vízellátását. Ezt kellene kiterjeszteni; nem valami olyanról beszélek, ami illúzió. A Natura 2000-es gyepterületeken és a vizes élőhelyeken lehetne kezdeni. […] Sokan mondják, hogy duzzasztóművek kellenek a folyókon, és majd az mindet megold. De mit old meg? Kérem, jöjjenek ki, nézzék meg, hogy azokon a területeken, a Körös-vidéken, ahol duzzasztás folyik, ott mit oldott meg! Semmit nem oldott meg. Az öntözést lehet, hogy megoldja, bár 40 fokban már az is kérdéses. Tudok fotókat mutatni Gyomaendrőd környékéről. Felvizen, ott, ahol a békésszentandrási duzzasztó miatt csurig tele van még most is a Hármas-Körös, mert a vízügy visszatartja a vizet, de a folyótól 100 méterre a holtág már ki van száradva, mert nincs összekötve a folyóval. Tehát a duzzasztás nem emeli meg olyan mértékben a talajvíz szintjét, hogy még a holtágban is megmaradjon.
Szerző: BORBÁS BARNA
2026.08.17.
Olyan kihívások előtt vagyunk, amilyenekre a magyar társadalom mérsékelten van felkészülve – mondja a klíma- és vízhelyzetről szóló adásunkban Rácz Lajos környezettörténész. A hortobágyi élőhely-rekonstrukció jó példa, a duzzasztott Hármas-Körös a rossz példa arra, hogyan vizesíthető vissza a táj – állítja Jakab Gusztáv paleobotanikus. Mi történik a Kárpát-medencei ökoszisztémával a rekord hőségek és aszály közepette? Volt-e már hasonló helyzet a történelemben? Milyen alkalmazkodási stratégiák működhetnek? Mélyelemző műsorunkban ezúttal fontos, hogy lássuk is, amiről beszélünk, ezért Youtube-nézőink rendhagyó módon nemcsak a stúdiót, hanem időnként az éppen említett tájakat, növényeket is megmutatjuk.
Részletek a műsorból:
Gusztáv április 18-án ezt írta a Facebook-oldalára, miután folytatta a szokásos alföldi terepbejárását: „Katasztrófa előtti állapotok. Habár kizöldült a határ, komolyak a figyelmeztető jelek. […] A természetes élőhelyek állapota egyértelműen jelzi a fenyegetés mértékét, a helyzet rosszabb, mint 2022-ben.” És tényleg: 2026 még a különösen pusztító 2022-es „történelmi” aszályon is túltett. Honnan tudta?
Jakab Gusztáv: Őszintén szólva józan paraszti ésszel is belátható volt. A szokásos köreimet futottam így tavasszal. Ilyenkor óriási területeket járok be, hogy az alföldi területeknek az ökológiai állapotát térképezzem fel. […] Óriási változást láttam ’22-höz képest, meg a korábbi évekhez képest is. ’22-ben még azt láttam, hogy volt mit visszatartani. Volt víz a csatornákban, volt víz a mélyedésekben, csak bejött egy nagyon száraz, és mellette egyébként még akkor, áprilisban hűvös időszak. Most pedig már április közepén is alig lehetett vízfoltokkal találkozni a pusztában, csak kiásott árkokban és a mesterséges mélyedések, gödrök alján. Tisztában voltam azzal, hogy a térségben egy-másfél-két métert esett a talajvíz szintje. Ha így fut neki a természet a nyárnak, és bejön egy-két hőhullám, akkor itt kő kövön nem marad. Ezt már áprilisban lehetett látni. […] Idén például a Sárrét, pontosabban az egykori Nagy-Sárrét peremét jártam be. Olyan szintű élőhelypusztulás zajlik ezeken a területeken jelenleg, amilyet évszázadok óta nem láthattunk. […] Termőföldeknél is jártam, elég sok gazdával beszéltem. Idézem az egyiküket: azt mondta, hogy ha kihajtja a teheneit, még ők is sírva fognak fakadni.
Történelmi hőségek és aszályok ide vagy oda, újra és újra vita kezdődik arról, hogy volt-e már ilyen a Kárpát-medencében. Volt már ilyen?
Rácz Lajos: Christian Pfister környezettörténész és Heinz Wanner meteorológus Klíma és társadalom Európában – Az utolsó ezer év című, nemrég általam lefordított kötetének egyik fő következtetése, hogy, bár akkor még nem vettük észre, de 1988-ban túlhaladtunk egy átbillenési ponton. (A könyvről korábban külön podcastadást készítettünk – a szerk.) Képletesen: becsukódott egy ajtó, és csak utólag láttuk meg, hogy nincs rajta kilincs. Teljesen új klímával állunk szemben, amihez nincsenek analógiáink. Nem volt még ilyen. Csak nézzünk, mint a hal a szatyorban, és próbálunk okosak lenni, vagy próbáljuk kikövetkeztetni, hogy mire lehet fölkészülni. Bizonyos trendek láthatóak, de itt alapvetően fontos, hogy az egyik legnagyobb problémája jelenleg a magyar társadalomnak a tudás leértékelődése. Itt pedig arról van szó, hogy folyamatos adatfelvételre lenne szükség kell, és együtt kellene működnie olyan embereknek, akik egyébként normális esetben nem nagyon állnának szóba egymással, mert más nyelvet beszélnek, más infrastruktúrából jöttek, másképpen gondolkodnak. Tehát olyan kihívások előtt vagyunk emberileg is, meg szakmailag is, amire én azt gondolom, hogy a magyar társadalom elég mérsékelten van felkészülve.
Jakab Gusztáv: Paleobotanikusként, vagyis a múlt földtani korainak növényvilágát kutató emberként is azt tudom mondani, hogy ha nagyon visszamegyünk, se találunk hasonlót a mai helyzethez. […] Nagy lehűlések voltak. Van egy, a tudományos időskálán „before present”, magyarul „jelen előtti idő” 4200-as esemény, melyet szokás napjainkhoz hasonlítani, de ott is egy száraz, hideg esemény következett be, és ráadásul az sem volt globális. A múlt századok nagy aszályai is regionális esetek voltak. […] Ez a mostani felmelegedés bizony globális. Azt lehet mondani, hogy az elmúlt 2000 évben hasonlóan globális, hasonlóan gyors és hasonló mértékű felmelegedés nem volt. […] Amikor valaki arra hivatkozik, hogy volt már itt hasonló – ez kibúvó. Ez egy nagyon könnyű mentség arra, hogy miért nem teszünk meg mindent azért, hogy megakadályozzuk, vagy legalább lassítsuk ezeket a folyamatokat.
Rácz Lajos: Környezettörténész kolléganőm, egykori szakdolgozóm, Kiss Andrea egy tanulmányában a 14. századtól a 2022-es aszályig elemezte a különböző szárazságokat és az áradásokat is, és arra a következtetésre jutott, hogy az áradások soha nem okoztak akkora problémát, mint az aszályok. Az áradásokra kialakult egy menedzsment, amivel le lehetett azokat vezetni, a nagy szárazságok viszont mindig megütötték a korabeli gazdaságot. A tradicionális viszonyok között is, és hát most is megütik. Az igazi kockázat a Kárpát-medencében nem a vízbőség, hanem a szárazság a történelmi előzmények szerint.
Hogyan alkalmazkodjunk? Mi legyen az Alföldön, ahol ismét elképesztő ökológiai pusztulás látszik?
Rácz Lajos: Vagy meg kell mondani, hogy honnan teremtik elő a csapadékból hiányzó vizet, vagy pedig hozzá kell igazítani a realitásokhoz azokat a tevékenységeket, amit az Alföldön folytatnak. És ezt nem lehet halasztani. Tehát itt az az alapvető probléma, hogy elveszítettük a távoli múltunkkal és a távoli jövőnkkel. Jelenleg egyetlen dimenzió létezik: a jelen és a közeli jövő.
Jakab Gusztáv: A Hortobágyon körülbelül 20 éve árasztanak, amikor csak tudnak. […] Ott a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület kiválóan csinálja, már ezer kilométer feletti egykori belvízcsatornát számoltak fel, és biztosították a területeknek a vízellátását. Ezt kellene kiterjeszteni; nem valami olyanról beszélek, ami illúzió. A Natura 2000-es gyepterületeken és a vizes élőhelyeken lehetne kezdeni. […] Sokan mondják, hogy duzzasztóművek kellenek a folyókon, és majd az mindet megold. De mit old meg? Kérem, jöjjenek ki, nézzék meg, hogy azokon a területeken, a Körös-vidéken, ahol duzzasztás folyik, ott mit oldott meg! Semmit nem oldott meg. Az öntözést lehet, hogy megoldja, bár 40 fokban már az is kérdéses. Tudok fotókat mutatni Gyomaendrőd környékéről. Felvizen, ott, ahol a békésszentandrási duzzasztó miatt csurig tele van még most is a Hármas-Körös, mert a vízügy visszatartja a vizet, de a folyótól 100 méterre a holtág már ki van száradva, mert nincs összekötve a folyóval. Tehát a duzzasztás nem emeli meg olyan mértékben a talajvíz szintjét, hogy még a holtágban is megmaradjon.
MATEKLECKE 7219. – SZAVAZÁSI RENDSZEREK 13.
FACEBOOK
Az elmúlt részekben a szavazási rendszerekkel kapcsolatos tételeket mutattam be. May: két lehetőségnél a többségi elv tökéletes. Arrow és Gibbard–Satterthwaite: háromnál sem a tökéletes összesítés, sem az őszinteség nem garantálható. Black: ha a politika egydimenziós, a baj elkerülhető.
Csakhogy a valódi politika nem egydimenziós. Gazdasági tengely, kulturális tengely, és a többi, és több dimenzióban az egycsúcsúság védelme összeomlik, jön McKelvey káosz-tétele (róla majd később), a ciklusok visszatérnek, a napirend ura újra az eredmény ura.
Most már tudjuk, mi lehetetlen, a következő részekben megnézzük, mit csinál ehelyett a valóság. Jönnek a létező egygyőzteses rendszerek, elsőként a legelterjedtebb (és legdurvábban hibázó), a relatív többség és a spoiler-hatás.
Addig olvassátok el az előző részeket, ha valamelyiket nem dobta elétek a face:
(MI tartalom)
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.08.17.
Szerző: BIRKÁS GYÖRGY
2026.08.17.
Csakhogy a valódi politika nem egydimenziós. Gazdasági tengely, kulturális tengely, és a többi, és több dimenzióban az egycsúcsúság védelme összeomlik, jön McKelvey káosz-tétele (róla majd később), a ciklusok visszatérnek, a napirend ura újra az eredmény ura.
Most már tudjuk, mi lehetetlen, a következő részekben megnézzük, mit csinál ehelyett a valóság. Jönnek a létező egygyőzteses rendszerek, elsőként a legelterjedtebb (és legdurvábban hibázó), a relatív többség és a spoiler-hatás.
Addig olvassátok el az előző részeket, ha valamelyiket nem dobta elétek a face:
8. May tétele: amikor a többség tényleg jó
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0oV1vdrvWTfSdtXjJtD6r2jaBFpuGLZuE2XUn67wuJCR7ZnbUw9c7zDCe6rA3iPEtl&id=100011261778267
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0oV1vdrvWTfSdtXjJtD6r2jaBFpuGLZuE2XUn67wuJCR7ZnbUw9c7zDCe6rA3iPEtl&id=100011261778267
9. Arrow tétele I.: négy szerény kívánság
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid032jRCacLd3C7d758ujzJgFsPGiTZ5Fs7pyxyBvqxffByTKkzEdNpctYKLjtZYKY71l&id=100011261778267
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid032jRCacLd3C7d758ujzJgFsPGiTZ5Fs7pyxyBvqxffByTKkzEdNpctYKLjtZYKY71l&id=100011261778267
10. Arrow tétele II.: a diktátor előállítása
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02J1mWtgff7fAjpkLNbz7qm2gbyRumYj5BrAFA8d6Su3dGmVzJQAyLPMiAUhA29djil&id=100011261778267
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02J1mWtgff7fAjpkLNbz7qm2gbyRumYj5BrAFA8d6Su3dGmVzJQAyLPMiAUhA29djil&id=100011261778267
11. A hazugság tétele
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0AAoMbbLixdd54bur6x3JV2HXzSb6GjcSGaUdjEw1xK9kUddViXCHhJdcfsHcXB1sl&id=100011261778267
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid0AAoMbbLixdd54bur6x3JV2HXzSb6GjcSGaUdjEw1xK9kUddViXCHhJdcfsHcXB1sl&id=100011261778267
12. A medián szavazó és a két nagy párt
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02R8uic9ByJHPRU9WCKzjSFD3bHnstueXJRr6VheESiihtHFSfUSyz3LvsXw7bUpNvl&id=100011261778267
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02R8uic9ByJHPRU9WCKzjSFD3bHnstueXJRr6VheESiihtHFSfUSyz3LvsXw7bUpNvl&id=100011261778267
MAGYAR SZÍNHÁZI TÁRSASÁG: DÖBBENTEN FIGYELJÜK, HOGY AZ ELMÚLT TIZENHAT ÉV KULTURÁLIS RENDSZERÉNEK SZÁMOS KEDVEZMÉNYEZETTJE RÉSZÉRŐL MINDMÁIG EGYÁLTALÁN NEM TAPASZTALHATÓ ÖNKRITIKA
FACEBOOK
Szerző: MAGYAR SZÍNHÁZI TÁRSASÁG
2026.08.14.
A MAGYAR SZÍNHÁZI TÁRSASÁG KÖZLEMÉNYE
Szerző: MAGYAR SZÍNHÁZI TÁRSASÁG
2026.08.14.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter ma bejelentette, fenntartóként megkezdik a Nemzeti Színház átvilágítását. A Magyar Színházi Társaság egyetért ezzel és támogatja a vizsgálatot. A színházi szakma várja a változást, és érthető, hogy türelmetlen. Tizenhat év hosszú idő volt. A feltárás eredményének ugyanakkor szakmailag és jogilag is megkérdőjelezhetetlennek kell lennie. Csak az ilyen vizsgálatok teremthetnek újra bizalmat és nyugalmat a szakmában.
A Magyar Színházi Társaság május óta többször adott hangot annak: minél előbb el kell kezdeni az elmúlt tizenhat év színházi, kulturális döntéseinek a feltárását. Továbbra is szükségesnek tartjuk annak teljes körű vizsgálatát: miként írta felül a politikai akarat a szakmai szempontokat a vezetői kinevezéseknél; hogyan kerülhettek hosszú időre meghatározó pozíciókba ugyanazon hatalmi körhöz kötődő szereplők; hogyan működtek a kuratóriumok és más, közpénzekről döntő testületek; milyen alapon jutottak egyes intézmények és szervezetek kiemelt forrásokhoz, miközben mások tartósan kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.
Döbbenten figyeljük, hogy az elmúlt tizenhat év kulturális rendszerének számos kedvezményezettje részéről mindmáig egyáltalán nem tapasztalható önkritika, annak felismerése: a kegypolitika nem működhetett volna azok nélkül, akik elfogadták a kivételezett helyzeteket, pozíciókat, megbízásokat és forrásokat.
Az önvizsgálatot az sem helyettesíti, ha valaki a politikai változás után hirtelen korábbi szövetségeseit, megbízóit vagy azt a közeget kezdi bírálni, amelynek éveken keresztül maga is részese és kedvezményezettje volt. Nekik is szembe kell nézniük saját felelősségükkel. Többek között azoknak, akik művészként, alkotóként, a kulturális élet szereplőiként politikai rendezvények szervezésében vállaltak szerepet vagy politikai megbízásokat teljesítettek; akik állami vagy önkormányzati pozíciójuk mellett, közfeladatot ellátó vagy döntési helyzetben lévő szereplőként saját gazdasági érdekeltségükkel pályáztak közpénzekre; akik számára természetessé vált, hogy politikai kapcsolatok, közfeladatok, kulturális pozíciók és magánérdekek egymást erősíthetik.
A változás hitelessége, egy igazságos rendszer felépítése azon múlik, hogy következetesen feltárjuk-e a múlt torz működését, megszüntetjük-e a kivételezés lehetőségét, és megteremtjük-e azokat a garanciákat, amelyek között ugyanez többé nem ismétlődhet meg.
Nem új lojalitásokra, hanem szakmai és erkölcsi autonómiára van szükség.
A Magyar Színházi Társaság tisztában van azzal, hogy tizenhat év döntéseinek, kinevezéseinek, támogatásainak, intézményi átvilágításainak a vizsgálata nem történhet meg néhány hét alatt. Nem is a gyorsaság a legfontosabb. A feltárásnak pontosnak, szakmailag és jogilag megalapozottnak, átláthatónak és megkérdőjelezhetetlennek kell lennie.
Az új évad hamarosan elkezdődik. Addigra világosan látszania kell, hogy ez a folyamat valóban megkezdődött.
Végül nem kerülhetjük meg Vidnyánszky Attilának, a Nemzeti Színház vezérigazgatójának legutóbbi megszólalását sem. A Magyar Színházi Társaság elfogadhatatlannak tartja a félrevezető, illetve valótlan állításait, a gyalázkodó, bántó és lekezelő hangnemet.
Vidnyánszky Attila nem csak a saját szavaiért felelős. Többek között a Nemzeti Színház vezérigazgatójaként és a Magyar Teátrumi Társaság elnökeként intézményért és közösségekért is felelősséget visel. Nyilvános megszólalásai elválaszthatatlanok vezetői szerepeitől: az általa képviselt intézmények és közösségek óhatatlanul azonosíthatóvá válnak azzal a hanggal és magatartással, amelyet vezetőjük a nyilvánosságban megenged magának.
A Magyar Színházi Társaság Elnöksége
Budapest, 2026. augusztus 14.
Budapest, 2026. augusztus 14.
ORBÁN VIKTOR ÉRINTHETETLEN? – HANGOSÍTUNK
MAGYAR HANG / HANGOSÍTUNK
Műsorvezető: KATONA MARIANN
2026.08.15.
Megjelent a legfrissebb Magyar Hang, újra megszólal az újság! Szerető Szabolccsal beszélgetünk – aki ezúttal is az Álláspontot jegyzi a legfrissebb Magyar Hangban –, a műsorvezető Katona Mariann.
00:00 – Miért érdemes megvásárolni a legfrissebb Magyar Hangot?
Műsorvezető: KATONA MARIANN
2026.08.15.
Megjelent a legfrissebb Magyar Hang, újra megszólal az újság! Szerető Szabolccsal beszélgetünk – aki ezúttal is az Álláspontot jegyzi a legfrissebb Magyar Hangban –, a műsorvezető Katona Mariann.
00:00 – Miért érdemes megvásárolni a legfrissebb Magyar Hangot?
02:30 – Hogy halad az elszámoltatás?
05:53 – Orbán Viktor érinthetetlennek mutatja magát, de tényleg az?
10:03 – Mire számíthatunk Baka Andrástól? Kinek üzent a beszédében?
19:38 – Milyen lehetőségei vannak egyáltalán ma egy köztársasági elnöknek?
26:01 – Mennyire függünk most, az új kormány idején az oroszoktól?
31:05 – Baj az, ha színház is a válságkezelés?
34:29 – Miért érdemes még megvásárolni a legfrissebb Magyar Hangot?
AZ UTOLSÓ KÖZVETETTEN VÁLASZTOTT ELNÖK LESZ BAKA ANDRÁS? | LAKNER ZOLTÁN ELEMEZ
RTL HÍREK ÉS RTL
Szerző: RTL
2026.08.16.
Baka András lett Magyarország új köztársasági elnöke. Lakner Zoltán politikai elemzővel megnéztük, milyen államfő lehet, és miért támadja máris a Fidesz.**
Baka András azt mondta, nem akar a kormány „meghosszabbított keze” lenni, és első beszédében keményen bírálta az elmúlt 16 évet. Lakner Zoltánnal végigvettük, milyen eszközei vannak az új államfőnek, mennyire lehet aktív az elnöki szerepben, és mit jelenthet, hogy Göncz Árpád örökségéhez is visszanyúlt.
Közben a Fidesz és a KDNP egy 2008-as strasbourgi döntése miatt támadja Baka Andrást. Csakhogy 2009-ben a Fidesz még támogatta, amikor a Legfelsőbb Bíróság elnökének jelölték.
Boros Kriszta Takács Pétertől is megkérdezte, mi változott azóta.
Szerző: RTL
2026.08.16.
Baka András lett Magyarország új köztársasági elnöke. Lakner Zoltán politikai elemzővel megnéztük, milyen államfő lehet, és miért támadja máris a Fidesz.**
Baka András azt mondta, nem akar a kormány „meghosszabbított keze” lenni, és első beszédében keményen bírálta az elmúlt 16 évet. Lakner Zoltánnal végigvettük, milyen eszközei vannak az új államfőnek, mennyire lehet aktív az elnöki szerepben, és mit jelenthet, hogy Göncz Árpád örökségéhez is visszanyúlt.
Közben a Fidesz és a KDNP egy 2008-as strasbourgi döntése miatt támadja Baka Andrást. Csakhogy 2009-ben a Fidesz még támogatta, amikor a Legfelsőbb Bíróság elnökének jelölték.
Boros Kriszta Takács Pétertől is megkérdezte, mi változott azóta.
AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG ELÉ KERÜL A TISZA-KORMÁNY HÁROM FONTOS KÖZJOGI INTÉZKEDÉSE
TELEX
Szerző: NAGY NIKOLETTA
2026.08.16.
A Tisza-kormány három talán legvitatottabb intézkedését vizsgálja augusztus 17-én hétfőn az Alkotmánybíróság:Sulyok Tamás köztársasági elnöki megbízatásának megszűnését;
A Tisza Párt kétharmados győzelme után Magyar már a választás éjszakáján lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt és más közjogi tisztségviselőket, és ezt megismételte másnap, a nemzetközi sajtótájékoztatóján is. Néhány nappal később aztán határidőt is szabott nekik: május 31-ig várta el tőlük, hogy önként távozzanak. Sulyok nem mondott le a határidőre, és ellentámadásba lendült, többször, több fórumon is kifejezte az alkotmányos aggályait. Az Alkotmánybírósághoz, valamint az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testületéhez, a Velencei Bizottsághoz fordult segítségért, közleményben és interjúkban tiltakozott a tervezett módosítás ellen. Magyar aztán június elején bejelentette, hogy Alaptörvény-módosítással fogja eltávolítani...
Szerző: NAGY NIKOLETTA
2026.08.16.
- a képviselők választhatóságának időbeli korlátozását;
- az alkotmánybírók megbízatásának megszűnését és az ehhez kapcsolódó korhatár-korlátozást.
A Tisza Párt kétharmados győzelme után Magyar már a választás éjszakáján lemondásra szólította fel a köztársasági elnököt és más közjogi tisztségviselőket, és ezt megismételte másnap, a nemzetközi sajtótájékoztatóján is. Néhány nappal később aztán határidőt is szabott nekik: május 31-ig várta el tőlük, hogy önként távozzanak. Sulyok nem mondott le a határidőre, és ellentámadásba lendült, többször, több fórumon is kifejezte az alkotmányos aggályait. Az Alkotmánybírósághoz, valamint az Európa Tanács alkotmányjogi tanácsadó testületéhez, a Velencei Bizottsághoz fordult segítségért, közleményben és interjúkban tiltakozott a tervezett módosítás ellen. Magyar aztán június elején bejelentette, hogy Alaptörvény-módosítással fogja eltávolítani...
2026. augusztus 16., vasárnap
FELCSUTI: A MÉSZÁROS-BIRODALOM LESZ A CÉLPONT
KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: NÉMETH PÉTER
2026.08.16.
A Mészáros-birodalom tündöklése és bukása: Mi történik a vagyonnal a politikai fordulat után?
A videó Felcsuti Péter szakértői elemzésével járja körül a Mészáros-vagyon jogi és gazdasági sorsának lehetőségeit egy esetleges politikai átrendeződés esetén. A tartalom közvetlenül a nézői igényekre reagálva mutat be konkrét forgatókönyveket az elszámoltathatóság és a hatalmas cégbirodalom jövőbeli hatásai kapcsán.
Műsorvezető: NÉMETH PÉTER
2026.08.16.
A Mészáros-birodalom tündöklése és bukása: Mi történik a vagyonnal a politikai fordulat után?
A videó Felcsuti Péter szakértői elemzésével járja körül a Mészáros-vagyon jogi és gazdasági sorsának lehetőségeit egy esetleges politikai átrendeződés esetén. A tartalom közvetlenül a nézői igényekre reagálva mutat be konkrét forgatókönyveket az elszámoltathatóság és a hatalmas cégbirodalom jövőbeli hatásai kapcsán.
BOSSZÚ VAGY JOGÁLLAM? – A NER LEBONTÁSÁNAK ÉS A TISZA-KORMÁNY ELSŐ HÓNAPJAINAK LEGNAGYOBB CSAPDÁI
JELEN HETILAP PODCAST
Műsorvezető: TÓTH ÁKOS
2026.08.16.
Baka András lett a Magyar Köztársaság elnöke, ami a NER korszakának szimbolikus lezárását jelenti. De vajon hogyan építhető újjá a demokrácia egy olyan országban, ahol a társadalom azonnali felelősségre vonást és gyors bosszút követel?
A Jelen e heti podcastjában Tóth Ákos és Vető Balázs a rendszerváltás utáni legnehezebb dilemmákat veszi górcső alá. Tényszerűen és kritikus szemmel vizsgáljuk a hatalomváltás anomáliáit: miközben az államigazgatás túlbuzgó – vagy éppen helyezkedő – bürokratái hirtelen milliárdos uniós forrásokat vonnak meg Mészáros Lőrinc cégeitől, addig a NER korrupciójának arcai, mint Bánki Erik, zavartalanul flangálnak szabadlábon. Hol a határ a jogos igazságszolgáltatás és a feudális kollektív bűnösség között?
A műsorban szóba kerül továbbá:
Műsorvezető: TÓTH ÁKOS
2026.08.16.
Baka András lett a Magyar Köztársaság elnöke, ami a NER korszakának szimbolikus lezárását jelenti. De vajon hogyan építhető újjá a demokrácia egy olyan országban, ahol a társadalom azonnali felelősségre vonást és gyors bosszút követel?
A Jelen e heti podcastjában Tóth Ákos és Vető Balázs a rendszerváltás utáni legnehezebb dilemmákat veszi górcső alá. Tényszerűen és kritikus szemmel vizsgáljuk a hatalomváltás anomáliáit: miközben az államigazgatás túlbuzgó – vagy éppen helyezkedő – bürokratái hirtelen milliárdos uniós forrásokat vonnak meg Mészáros Lőrinc cégeitől, addig a NER korrupciójának arcai, mint Bánki Erik, zavartalanul flangálnak szabadlábon. Hol a határ a jogos igazságszolgáltatás és a feudális kollektív bűnösség között?
A műsorban szóba kerül továbbá:
- A NER hagyatéka: Kaminski Fanny havi 64 milliós megbízása és a Századvég 7,6 milliárdos, értelmetlen tanulmányai – miért épp ezeken az „apróságokon” csúszhat el a régi elit?
- A Tisza-kormány első hibái: Rendeleti kormányzást idéz a paksi engedélyek megkerülése?
- A helikopter-botrány: Miért súlyos kommunikációs hiba, ha Magyar Péter helikopterrel megy Paksra, és miért színtiszta „rendi működés” a NER-korrupciót feltáró Hadházy Ákost egyszerűen leállatorvosozni?
- Parlamenti szélsőjobb: Miért kell nyíltan „náci tempónak” nevezni a Mi Hazánk képviselőinek viselkedését a Roma Holokauszt emléknapján?
BOD PÉTER ÁKOS: A PIAC ORBÁNÉK MARADÁSÁTÓL FÉLT
KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.08.15.
Ebben az adásban Bod Péter Ákos közgazdász elemzi a legfrissebb gazdasági folyamatokat, különös tekintettel a költségvetési hiány csökkenésére és a magyar gazdaság megítélésének változására. A beszélgetés során szóba kerül az euróbevezetés realitása, valamint az inflációs adatok háttere is.
00:00 – Bevezetés: 1000 milliárdos hiánycsökkentés a költségvetésben
Műsorvezető: BALOGH JUDIT
2026.08.15.
Ebben az adásban Bod Péter Ákos közgazdász elemzi a legfrissebb gazdasági folyamatokat, különös tekintettel a költségvetési hiány csökkenésére és a magyar gazdaság megítélésének változására. A beszélgetés során szóba kerül az euróbevezetés realitása, valamint az inflációs adatok háttere is.
00:00 – Bevezetés: 1000 milliárdos hiánycsökkentés a költségvetésben
01:50 – A megtakarítások háttere és az állami vagyonkezelés kérdései
05:15 – A magyar gazdaság megítélésének gyors fordulata a piacokon
07:05 – A legnagyobb gazdasági tehertételek és kockázatok
11:27 – Az euróbevezetés esélyei és a céldátum fontossága
15:50 – A csatlakozáshoz szükséges „vizsgafolyamat” és feltételek
23:14 – Az 1,2%-os júliusi infláció elemzése és az európai kontextus
27:52 – A forinterősödés és a bizalmi faktor összefüggései
MAGYAR GYÖRGY: ORBÁN REVANSOT AKAR VENNI
KLIKKTV / MÉLYVÍZ
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2026.08.16.
Magyar György: Orbán revansot akar venni...
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2026.08.16.
Magyar György: Orbán revansot akar venni...
AZ ENERGIAVÁLSÁG VALÓDI OKAI
TÍZES LISTA
Szerző: TÍZES LISTA
2026.08.16.
2026. augusztus negyedikén, hajnali fél kettőkor a paksi atomerőmű nyolc turbinájából csak egyetlen termelt. És az az egy is csak néhány milliméteren múlt: ha a Duna tovább apad, a Paksi Atomerőművet a fennállása óta először teljesen le kellett volna állítani. Nem háború, szabotázs, és nem is műszaki hiba, hanem a környezeti hatások miatt.
Szerző: TÍZES LISTA
2026.08.16.
2026. augusztus negyedikén, hajnali fél kettőkor a paksi atomerőmű nyolc turbinájából csak egyetlen termelt. És az az egy is csak néhány milliméteren múlt: ha a Duna tovább apad, a Paksi Atomerőművet a fennállása óta először teljesen le kellett volna állítani. Nem háború, szabotázs, és nem is műszaki hiba, hanem a környezeti hatások miatt.
De ez az energia krízis nem csak a mi energiamixünk hibája. Egész Európában megfigyelhető volt a probléma, és mindenhol pontosan ugyanaz a hatásmechanizmus állt.
Franciaország sorra állította le a reaktorait, mert túl melegek lettek a folyói, Svájcban a világ legrégebbi atomerőművét felezték le ugyanezért, Németországban pedig, ahol mára egyetlen atomerőmű sem működik, a Rajna apadt le annyira, hogy akadozni kezdett a szénszállítás az erőművekhez. Négy ország, négy teljesen különböző energiapolitika.
Ezért nem is az a valós kérdés, hogy melyik energiamix a jó. Hanem az, hogy mi az a közös hiba, ami mindet egyszerre találta el?
Forrásaink: https://docs.google.com/document/d/1Q...
Franciaország sorra állította le a reaktorait, mert túl melegek lettek a folyói, Svájcban a világ legrégebbi atomerőművét felezték le ugyanezért, Németországban pedig, ahol mára egyetlen atomerőmű sem működik, a Rajna apadt le annyira, hogy akadozni kezdett a szénszállítás az erőművekhez. Négy ország, négy teljesen különböző energiapolitika.
Ezért nem is az a valós kérdés, hogy melyik energiamix a jó. Hanem az, hogy mi az a közös hiba, ami mindet egyszerre találta el?
Forrásaink: https://docs.google.com/document/d/1Q...
PAKS A DUNA CSAPDÁJÁBAN - HOGYAN HŰTSÜNK ATOMERŐMŰVET ASZÁLY IDEJÉN?
NEM VÍZNEK VALÓ VIDÉK
Szerző: NEM VÍZNEK VALÓ VIDÉK
2026.08.09.
2026 augusztusának elején majdnem teljesen le kellett állítani a Paksi Atomerőmű reaktorblokkjait a Duna rekordalacsony vízállása miatt. Mi vezetett ehhez, fenntartható-e a Paksi Atomerőmű jelenlegi, dunai hűtővízre épülő hűtési rendszere, és milyen vitákat hozott elő ez az esemény?
Timár Gáborral, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék tanszékvezetőjével Paksra (azaz Dunaszentbenedekre) utaztunk, hogy a helyszínről tisztázzuk a legfontosabb kérdéseket. A befelé több száz méteren át gyalogolható Duna-mederből jól látszik a Paksi Atomerőmű Jelenlegi hűtővíz-csatornáinak a beömlője.
Gábor arról beszélt, miért lehet ilyen alacsony a Duna vízállása ott, ahol a vízhozam a tervezett tartományban van. A beszélgetésből az is kiderül, hogy miért (nem) reális alternatíva a Duna vízlépcsőzése, mit jelentene Paks számára egy hűtőtornyos megoldás, és mit lehet tenni addig, amíg a végleges megoldást megtaláljuk.
Tartalom:
Szerző: NEM VÍZNEK VALÓ VIDÉK
2026.08.09.
2026 augusztusának elején majdnem teljesen le kellett állítani a Paksi Atomerőmű reaktorblokkjait a Duna rekordalacsony vízállása miatt. Mi vezetett ehhez, fenntartható-e a Paksi Atomerőmű jelenlegi, dunai hűtővízre épülő hűtési rendszere, és milyen vitákat hozott elő ez az esemény?
Timár Gáborral, az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszék tanszékvezetőjével Paksra (azaz Dunaszentbenedekre) utaztunk, hogy a helyszínről tisztázzuk a legfontosabb kérdéseket. A befelé több száz méteren át gyalogolható Duna-mederből jól látszik a Paksi Atomerőmű Jelenlegi hűtővíz-csatornáinak a beömlője.
Gábor arról beszélt, miért lehet ilyen alacsony a Duna vízállása ott, ahol a vízhozam a tervezett tartományban van. A beszélgetésből az is kiderül, hogy miért (nem) reális alternatíva a Duna vízlépcsőzése, mit jelentene Paks számára egy hűtőtornyos megoldás, és mit lehet tenni addig, amíg a végleges megoldást megtaláljuk.
Tartalom:
A TERMÉSZET KÜLDÖTT EGY NAGYON KOMOLY ÜZENETET! –PAKS1, PAKS2 | GENERÁTOR
GENERÁTOR PODCAST
Műsorvezető: SOMODI-SOLYMOS ESZTER
2026.08.12.
Témák:
Műsorvezető: SOMODI-SOLYMOS ESZTER
2026.08.12.
Témák:
- Hogyan működik a Paksi Atomerőmű hűtése?
- Hogyan indul el egy atomerőmű és hogyan lehet azt újraindítani egy leállást követően?
- Leállás vagy alacsonyabb termelés esetén is bent dolgoznak a szakemberek?
- Milyen hűtővízrendszerek találhatóak meg a Paksi Atomerőmű területén és milyen célt szolgálnak?
- A hűtővíznek milyen három paramétere van, amely fontos a hűtés biztosítása tekintetében?
- Mi is történt 1983-ban az alacsony vízállásesetén és az akkori lépések alkalmazhatóak-e napjainkban?
- Mi volt 2018-ban, a korábbi történelmi alacsony Duna vízállásnál?
- Vészcsengő volt ez akkor?
- Az elmúlt napokban miként alakult a rendszerterhelés, az import, az export és milyen hazai energiatermelési mix segítette az energiaigény kielégítést?
- Paks 2 a jelenlegi projekt keretében egy áttervezés esetén tudna folytatódni, mondjuk egy hűtőtornyos áttervezést követően?
- Megfelelő hosszú távú lépések esetén Paks 1 további üzemidő-hosszabbítása is lehetséges?
L. RITÓK NÓRA: AZ ÚJ ISKOLAÉV
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2026.08.14.
Izgatottan figyeljük a híreket, ami az oktatás változásait mutatja. Egyértelműen a gyerekek kerülnek a hírek alapján a fókuszba, úgy tűnik, az ő szükségleteiket veszik figyelembe, és megjelennek a korábban az alternatív iskolákban használt elemek is. Rövidebb órákkal is lehet tervezni, és több művészeti tevékenység, szabad játék, beszélgetés lehetősége is megnyílik alsó tagozatban.
Nagyon fontos ez, és minden valószínűség szerint hatékonyabb lesz, mint a korábbiak. Persze nagy kérdés, hogy mennyiben tudnak élni vele az iskolák…Mert a régóta hőn áhított pedagógiai paradigmaváltástól még mindig messze van a magyar oktatás.
Próbálom mindezt elképzelni a szegregálódó, vagy szegregált iskolákban. Vajon itt bevállalják ezt? Érzékelhető lesz a változás? Milyen akadályai lehetnek?
Mivel a döntés szabad, így azt vélelmezem, nem mindenki fog, nem mindenki tud élni a lehetőséggel. Egyrészt, mert ehhez nyilván egy vezetői döntés kell, és nagy kérdés, hogy a most pozícióban levő, pozícióban maradt iskolaigazgatók akaratával egyezik-e majd ez? Esetleg az új tankerületvezetők ösztönzése elégséges lehet… de ezt még nem látjuk.
Hogy miért ne akarnák? Nos, mert a rutin, a megszokás, a szocializáció nagyon erős. És az a megszokás, hogy a tanórák 45 percesek, az erősen beégett a pedagógiai gondolkodásba. A 35 perces tanórákhoz új tervezés szükséges, új kockázatok jelennek meg, új tevékenységek, melyeknek a módszertana, kultúrája nem alakult ki a leszakadó térségek leszakadó iskoláiban. Nagyon hamar megszülethet a döntés és a beleegyezés: maradjon minden a régiben, eddig is így dolgoztunk, megszoktuk, minek változtatnánk?
No meg ott van a követelményrendszer is. Hogyan lehet azt teljesíteni kevesebb idő alatt, ami eddig hosszabb idő alatt sem sikerült? Ha az változik, ha ahhoz változnak a tankönyvek, munkafüzetek is, az ösztönző lehet… De addig csak a félelem marad, hogy az eddigi elvárásoknak a lerövidített időben lehetetlen megfelelni, maradjon hát minden a régiben.
Sokat figyelem, és próbálom érteni a pedagógusok kiégését. Nyilván nagy a kiégésfaktor ott, ahol a gyerekek oktatása többnyire kudarcot rejt. Mert a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek között nagyon sok a traumatizált, a „valamilyen papírral” rendelkező, plusz pedagógiai munkát igénylő, a sajátos nevelési igényű (SNI), beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel bíró (BTMN).
Ez a tanulóösszetétel azonban nem támogatja az elvárt követelményrendszer elsajátítását. A segítő szakemberek nem tudnak elégséges segítséget nyújtani a pedagógusoknak, pedagógiai asszisztensek nem igazán vannak, időbe fog telni, mire a fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, logopédus, és a szakképzett asszisztensek megjelennek a szegregálódó iskolákban.
Itt nincs meg a támogató szülői háttér sem, a szülők többségét a pedagógusok a „nem együttműködő” kategóriába sorolják. Az iskola kommunikációja leggyakrabban paternalistának nevezhető…vagy rosszabb esetben teljesen hatósági hangnemű.
A pedagógusok többsége kudarcos, az órák végén ritkán mennek be mosolyogva, feldobva a tanáriba, inkább fáradtan, kimerülten, panaszkodva a gyerekekre. Ez pedig gyors megerősítést nyer a többiektől, akik szintén ebben a cipőben járnak. Lassan, biztosan építik tovább a kiégést egymásban, amiben kirajzolódik az „én nem erre szerződtem”, „én nem ezt tanultam”, „én mindent megtettem”, „ezek ilyenek, nincs mit tenni…”, stb.
Ide, az ilyen pedagógusoknak nem lesz elég a lehetőség, hogy szabadon dönthetnek a tanórák hosszáról, vagy a kiegészítő tevékenységekről. Nekik komolyabb szakmai segítség, módszertan, „sorvezető” szükséges ahhoz, hogy képesek legyenek a változásra. És nem azért, mert ők nem jó szakemberek. Hanem azért, mert sokan kiégtek.
Ez pedig időt igényel. És még azután is: elhitetni velük, hogy képesek rá. Hogy értékes tudással bírnak, és össze tudnak rakni olyan órai programokat, amelyek sikeresek lesznek. Azután sem lenne szabad magukra hagyni őket…mentorálni kell a pedagógusokat, visszacsatolni, biztatni őket, hogy a megkezdett úton haladjanak tovább. Önállóan, maguktól, nem várva a felsőbb szint utasítására.
És ott a közösség is. A tantestületi közösség. Amivel megint foglalkozni kellene, szupervízió, coaching, egymást támogató viszonyulások kialakítása, pozitív attitűd kiépítése. Egy „láthatatlan tanterv” működtetése újra, ami egységes alapelveket közvetít a gyerekek felé a közösségben működésről, a személyes kapcsolódásokról, üzeneteket azokról az alapértékekről, melyek meghatároznak mindent. Amit a gyerekek is éreznek, hiszen a szavak, vélemények, érzelmi lecsapódások, gesztusok, a metakommunikáció közvetíti ezeket feléjük.
Ezeknek az egységesítése nagyon fontos. Mert a széttöredezett hatás nem jól működik. Ha az egyik pedagógus ilyen, a másik pedig ezzel ellentétes viszonyulással jelenik meg a gyerekek előtt, az nem segíti a stabil alapértékek beépülését. Működnek persze abban is a gyerekek, alkalmazkodnak a helyzetekhez, csak éppen ez nem egy közösség szerinti elköteleződéshez vezet. Ez nem a jó alkalmazkodás útja.
Szóval, nagy öröm nekem a változások lehetőségét hallani. De fontos a pedagógusok érzelmi állapotának és jelenlegi tudásának felmérése is, hogy képessé tegyék őket arra, amit a hivatásuk megélése jelent. Amiben benne van a megújulás, a szakmai igényesség, a gyerekközpontúság, a megoldásközpontú attitűd. Ezután a közösség képes lesz a saját keretrendszerét működtetni, amiben benne van az önállóság, de a rendszerbe illeszkedés is.
Hogy miért látom ezt ilyen tisztán? Mert a kiégés a terepi munkában is ott van, és nemcsak a szakemberek részéről, hanem a „célcsoportban” is. A sorozatosan kudarcos élet ott is hasonló mintázatokat mutat. Pontosan tudom, mekkora tévedés ott is azt hinni, hogy csak a lehetőséget kell nyújtani, és élni fognak vele. Ha így lenne, már sok probléma megoldódott volna, és a társadalmi leszakadás nagyot mérséklődött volna. De nem történik meg, még akkor sem, ha ott vagyunk, nyújtjuk a lehetőséget. Mert az „akarás” képessége tűnt el.
Ezt fel kell építeni, hogy a motiváció megalapozza a változást. Persze a módszerek ott mások, hiszen más a probléma is a generációs szegénységben, léptékében is, mint egy szegregálódó, vagy szegregált iskola tantestületében. De a folyamatok mentális alapjai azonosak, és segítségnyújtás, a megszilárdulásig, beépülésig történő folyamatos támogatás nélkülözhetetlen a sikerhez.
Jó lenne, ha a döntéshozók erre is gondolnának. Mert ennek a rendszerét is ki kellene építeni, hogy a kudarcok kockázata csökkenjen.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2026.08.14.
Nagyon fontos ez, és minden valószínűség szerint hatékonyabb lesz, mint a korábbiak. Persze nagy kérdés, hogy mennyiben tudnak élni vele az iskolák…Mert a régóta hőn áhított pedagógiai paradigmaváltástól még mindig messze van a magyar oktatás.
Próbálom mindezt elképzelni a szegregálódó, vagy szegregált iskolákban. Vajon itt bevállalják ezt? Érzékelhető lesz a változás? Milyen akadályai lehetnek?
Mivel a döntés szabad, így azt vélelmezem, nem mindenki fog, nem mindenki tud élni a lehetőséggel. Egyrészt, mert ehhez nyilván egy vezetői döntés kell, és nagy kérdés, hogy a most pozícióban levő, pozícióban maradt iskolaigazgatók akaratával egyezik-e majd ez? Esetleg az új tankerületvezetők ösztönzése elégséges lehet… de ezt még nem látjuk.
Hogy miért ne akarnák? Nos, mert a rutin, a megszokás, a szocializáció nagyon erős. És az a megszokás, hogy a tanórák 45 percesek, az erősen beégett a pedagógiai gondolkodásba. A 35 perces tanórákhoz új tervezés szükséges, új kockázatok jelennek meg, új tevékenységek, melyeknek a módszertana, kultúrája nem alakult ki a leszakadó térségek leszakadó iskoláiban. Nagyon hamar megszülethet a döntés és a beleegyezés: maradjon minden a régiben, eddig is így dolgoztunk, megszoktuk, minek változtatnánk?
No meg ott van a követelményrendszer is. Hogyan lehet azt teljesíteni kevesebb idő alatt, ami eddig hosszabb idő alatt sem sikerült? Ha az változik, ha ahhoz változnak a tankönyvek, munkafüzetek is, az ösztönző lehet… De addig csak a félelem marad, hogy az eddigi elvárásoknak a lerövidített időben lehetetlen megfelelni, maradjon hát minden a régiben.
Sokat figyelem, és próbálom érteni a pedagógusok kiégését. Nyilván nagy a kiégésfaktor ott, ahol a gyerekek oktatása többnyire kudarcot rejt. Mert a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek között nagyon sok a traumatizált, a „valamilyen papírral” rendelkező, plusz pedagógiai munkát igénylő, a sajátos nevelési igényű (SNI), beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel bíró (BTMN).
Ez a tanulóösszetétel azonban nem támogatja az elvárt követelményrendszer elsajátítását. A segítő szakemberek nem tudnak elégséges segítséget nyújtani a pedagógusoknak, pedagógiai asszisztensek nem igazán vannak, időbe fog telni, mire a fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus, logopédus, és a szakképzett asszisztensek megjelennek a szegregálódó iskolákban.
Itt nincs meg a támogató szülői háttér sem, a szülők többségét a pedagógusok a „nem együttműködő” kategóriába sorolják. Az iskola kommunikációja leggyakrabban paternalistának nevezhető…vagy rosszabb esetben teljesen hatósági hangnemű.
A pedagógusok többsége kudarcos, az órák végén ritkán mennek be mosolyogva, feldobva a tanáriba, inkább fáradtan, kimerülten, panaszkodva a gyerekekre. Ez pedig gyors megerősítést nyer a többiektől, akik szintén ebben a cipőben járnak. Lassan, biztosan építik tovább a kiégést egymásban, amiben kirajzolódik az „én nem erre szerződtem”, „én nem ezt tanultam”, „én mindent megtettem”, „ezek ilyenek, nincs mit tenni…”, stb.
Ide, az ilyen pedagógusoknak nem lesz elég a lehetőség, hogy szabadon dönthetnek a tanórák hosszáról, vagy a kiegészítő tevékenységekről. Nekik komolyabb szakmai segítség, módszertan, „sorvezető” szükséges ahhoz, hogy képesek legyenek a változásra. És nem azért, mert ők nem jó szakemberek. Hanem azért, mert sokan kiégtek.
Ez pedig időt igényel. És még azután is: elhitetni velük, hogy képesek rá. Hogy értékes tudással bírnak, és össze tudnak rakni olyan órai programokat, amelyek sikeresek lesznek. Azután sem lenne szabad magukra hagyni őket…mentorálni kell a pedagógusokat, visszacsatolni, biztatni őket, hogy a megkezdett úton haladjanak tovább. Önállóan, maguktól, nem várva a felsőbb szint utasítására.
És ott a közösség is. A tantestületi közösség. Amivel megint foglalkozni kellene, szupervízió, coaching, egymást támogató viszonyulások kialakítása, pozitív attitűd kiépítése. Egy „láthatatlan tanterv” működtetése újra, ami egységes alapelveket közvetít a gyerekek felé a közösségben működésről, a személyes kapcsolódásokról, üzeneteket azokról az alapértékekről, melyek meghatároznak mindent. Amit a gyerekek is éreznek, hiszen a szavak, vélemények, érzelmi lecsapódások, gesztusok, a metakommunikáció közvetíti ezeket feléjük.
Ezeknek az egységesítése nagyon fontos. Mert a széttöredezett hatás nem jól működik. Ha az egyik pedagógus ilyen, a másik pedig ezzel ellentétes viszonyulással jelenik meg a gyerekek előtt, az nem segíti a stabil alapértékek beépülését. Működnek persze abban is a gyerekek, alkalmazkodnak a helyzetekhez, csak éppen ez nem egy közösség szerinti elköteleződéshez vezet. Ez nem a jó alkalmazkodás útja.
Szóval, nagy öröm nekem a változások lehetőségét hallani. De fontos a pedagógusok érzelmi állapotának és jelenlegi tudásának felmérése is, hogy képessé tegyék őket arra, amit a hivatásuk megélése jelent. Amiben benne van a megújulás, a szakmai igényesség, a gyerekközpontúság, a megoldásközpontú attitűd. Ezután a közösség képes lesz a saját keretrendszerét működtetni, amiben benne van az önállóság, de a rendszerbe illeszkedés is.
Hogy miért látom ezt ilyen tisztán? Mert a kiégés a terepi munkában is ott van, és nemcsak a szakemberek részéről, hanem a „célcsoportban” is. A sorozatosan kudarcos élet ott is hasonló mintázatokat mutat. Pontosan tudom, mekkora tévedés ott is azt hinni, hogy csak a lehetőséget kell nyújtani, és élni fognak vele. Ha így lenne, már sok probléma megoldódott volna, és a társadalmi leszakadás nagyot mérséklődött volna. De nem történik meg, még akkor sem, ha ott vagyunk, nyújtjuk a lehetőséget. Mert az „akarás” képessége tűnt el.
Ezt fel kell építeni, hogy a motiváció megalapozza a változást. Persze a módszerek ott mások, hiszen más a probléma is a generációs szegénységben, léptékében is, mint egy szegregálódó, vagy szegregált iskola tantestületében. De a folyamatok mentális alapjai azonosak, és segítségnyújtás, a megszilárdulásig, beépülésig történő folyamatos támogatás nélkülözhetetlen a sikerhez.
Jó lenne, ha a döntéshozók erre is gondolnának. Mert ennek a rendszerét is ki kellene építeni, hogy a kudarcok kockázata csökkenjen.
KIFIZETTEK 315 MILLIÁRDOT NYOLC ÉPÜLETÉRT, AZ UTOLSÓ PILLANATBAN MENTETTÉK VOLNA MEG A SZERZŐDÉST, ÉS MOST EGY BANÁNHÉJON CSÚSZHAT EL AZ EGÉSZ
TELEX
Szerző: WEILER VILMOS
2026.08.15.
Április 11-én, szombaton délután háromnegyed ötkor, tehát a másnapi választás kezdete előtt körülbelül fél nappal hosszú és érzelmes levél érkezett a Bayer-csoport és a Viastein építőipari vállalatok dolgozóinak postaládájába. A levélben Balázs Attila, a cégek tulajdonosa közölte, hogy a Rendszerbontó Nagykoncerten készült felvételeket látva nála „elszakadt a cérna”, arra kérte a cégcsoport több mint 2700 alkalmazottját, hogy szavazzanak a Fideszre, és hogy aki ebben nem ért egyet vele, a továbbiakban „ne vegyen részt” a csapatukban.
Bár Tiborcz István üzlettársa a levél szerint elsősorban Eckü heremutogatós performanszán háborodott fel, azóta kiderült, hogy ennél jóval prózaibb oka is lehetett annak, hogy a Fideszre való szavazásra buzdította munkatársait. Balázs Attila ekkor ugyanis már minden bizonnyal tudta, hogy a Bayer-csoport eddigi legnagyobb beruházása, a Zugló Városközpont nevet viselő kormányzati negyed, és ezzel a Bayer-csoport jövője egy esetleges kormányváltással egyik pillanatról a másikra veszélybe kerülhet.
A Telex értesülései szerint ugyanis a Bayer-csoport és az állami döntéshozók ekkor már hosszú ideje tárgyaltak annak a buktatónak a kiiktatásáról, amelyre hivatkozva az új kormány augusztus 3-án bejelentette: eláll a zuglói irodakomplexum megvásárlásától. Úgy tudjuk, a Fidesz-kormány alatt arra készültek, hogy az állam akkor is át fogja venni az épületegyüttest a Bayer-csoporttól, ha az nem tudja teljesíteni minden, az eredeti szerződésben vállalt kötelezettségét.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) és a Bayer-csoporthoz tartozó ZVK Development Kft. között 2023-ban megkötött előszerződés szerint ugyanis a végleges adásvételi szerződést akkor lehet megkötni, ha az érintett ingatlanok tulajdoni lapjáról idén június 30-ig lekerülnek a mások elővásárlási jogáról szóló feljegyzések. Ez nem történt meg: a zuglói önkormányzatnak a tulajdoni lapok szerint máig elővásárlási joga van az építési telkek egy részére. A Magyar-kormány szerint a beruházó ezzel megsértette az előszerződésben vállalt egyik fontos kötelezettségét, és erre hivatkozva bejelentették, hogy elállnak az irodakomplexum megvásárlásától...
Szerző: WEILER VILMOS
2026.08.15.
Bár Tiborcz István üzlettársa a levél szerint elsősorban Eckü heremutogatós performanszán háborodott fel, azóta kiderült, hogy ennél jóval prózaibb oka is lehetett annak, hogy a Fideszre való szavazásra buzdította munkatársait. Balázs Attila ekkor ugyanis már minden bizonnyal tudta, hogy a Bayer-csoport eddigi legnagyobb beruházása, a Zugló Városközpont nevet viselő kormányzati negyed, és ezzel a Bayer-csoport jövője egy esetleges kormányváltással egyik pillanatról a másikra veszélybe kerülhet.
A Telex értesülései szerint ugyanis a Bayer-csoport és az állami döntéshozók ekkor már hosszú ideje tárgyaltak annak a buktatónak a kiiktatásáról, amelyre hivatkozva az új kormány augusztus 3-án bejelentette: eláll a zuglói irodakomplexum megvásárlásától. Úgy tudjuk, a Fidesz-kormány alatt arra készültek, hogy az állam akkor is át fogja venni az épületegyüttest a Bayer-csoporttól, ha az nem tudja teljesíteni minden, az eredeti szerződésben vállalt kötelezettségét.
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) és a Bayer-csoporthoz tartozó ZVK Development Kft. között 2023-ban megkötött előszerződés szerint ugyanis a végleges adásvételi szerződést akkor lehet megkötni, ha az érintett ingatlanok tulajdoni lapjáról idén június 30-ig lekerülnek a mások elővásárlási jogáról szóló feljegyzések. Ez nem történt meg: a zuglói önkormányzatnak a tulajdoni lapok szerint máig elővásárlási joga van az építési telkek egy részére. A Magyar-kormány szerint a beruházó ezzel megsértette az előszerződésben vállalt egyik fontos kötelezettségét, és erre hivatkozva bejelentették, hogy elállnak az irodakomplexum megvásárlásától...
„FONTOS SZIMBOLIKUS GESZTUS LENNE, HA AZ OKTATÁSPOLITIKA VISSZAHOZNÁ A KRITIKAI GONDOLKODÁST A MAGYARÉRETTSÉGIBE”
NÉPSZAVA
Szerző: HANTÓ FRUZSINA
2026.08.15.
Lannert Judit szakmai szervezetek bevonásával újítaná meg a magyarérettségit, az első egyeztetések már meg is kezdődtek. A tervek szerint őszre összeállhat az új szabályozás. A Magyartanárok Egyesületének elnökét arról is kérdeztük, mit hagynának el a jelenlegi rendszerből, és hogyan növelnék a tanárok szakmai szabadságát.
A napokban Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter jelentette be, hogy az elsők között alakul át a magyar nyelv és irodalom érettségi vizsga: sokkal „átláthatóbb és igazságosabb” lesz. Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium szerint az elmúlt években számos jogos kritika érte az érettségit, amelynek szerkezete és tartalma véleményük szerint gyerekek és tanárok életét egyaránt „megkeserítette”.
Az átalakítás egyik első lépéseként az érettségi tétel-előkészítő bizottságot már meg is újították, valamint elkezdődött a szakmai egyeztetés is, többek között a Történelemtanárok Egyletével és a Magyartanárok Egyesületével. A tervek szerint a szabályozás végleges formáját ősszel hozzák nyilvánosságra.
Arató Lászlót, a Magyartanárok Egyesületének elnökét arról is kérdeztük, mit hagynának el a jelenlegi érettségi rendszerből.
„A szövegértési feladatból ki kellene hagyni a leíró nyelvtani részt, ki kellene iktatni az egész irodalmi feladatsort, a szóbeli tételek között pedig a minden évben kötelező tíz »életmű« helyett ismét csak hat lenne minden évben mindenki számára kötelező. Azaz Jókai, Mikszáth, Vörösmarty és Herczeg Ferenc a kötelező életművek helyett a kötelezően választható portrék közé kerülne” – fogalmazott Arató, aki szerint a 2024 óta a gyakorlatban is megváltozott érettségi újdonságai közül a témakifejtő esszé akár meg is maradhatna.
„A biflázást, a tesztre gyúrást előtérbe állító irodalmi feladatsor elhagyása és a kritikai gondolkodás fejlesztését is célzó érvelés visszaemelése az oktatáspolitikától fontos szimbolikus gesztus is lenne. Az érvelést talán még nem lehet 2027-ben újra bevezetni, mert erre a jövőre vizsgázók alighanem kevésbé készültek, tehát ennek kell a két év átfutási idő”
– osztotta meg az egyesület álláspontját lapunkkal.
Arató hozzátette, véleményük szerint először egy „átmeneti, a mostaninál kevesebb kárt okozó érettségire” lenne szükség, majd később egy, az új Nemzeti alaptantervvel együtt alaposan átgondolt új modellre. Mint mondta, néhányan projektérettségiben gondolkodnak, ami szintén lehet egyfajta megoldás.
Érdemes lenne megvitatni azt is, hogy egy „nagyobb terjedelmű műértelmező esszé helyett nem lenne-e jobb egy olyan feladatsor, amely egy adott irodalmi szövegre vonatkozó kérdéssort tartalmazna, s csak a kérdéssorra épülve következne egy rövidebb esszé. Ez azért lenne jó irányú változtatás, mert egy mű önálló elemzésére-értelmezésére az érettségizők jó része nem képes, egy vezetett értelmezés és egy rövidebb esszé valahol középen lenne az irodalmi feladatsor és az önálló elemzés között” – tette hozzá. Arató ugyanakkor hangsúlyozta, minden változás előtt egyeztetésre és vitára van szükség...
Szerző: HANTÓ FRUZSINA
2026.08.15.
A napokban Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter jelentette be, hogy az elsők között alakul át a magyar nyelv és irodalom érettségi vizsga: sokkal „átláthatóbb és igazságosabb” lesz. Az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium szerint az elmúlt években számos jogos kritika érte az érettségit, amelynek szerkezete és tartalma véleményük szerint gyerekek és tanárok életét egyaránt „megkeserítette”.
Az átalakítás egyik első lépéseként az érettségi tétel-előkészítő bizottságot már meg is újították, valamint elkezdődött a szakmai egyeztetés is, többek között a Történelemtanárok Egyletével és a Magyartanárok Egyesületével. A tervek szerint a szabályozás végleges formáját ősszel hozzák nyilvánosságra.
Arató Lászlót, a Magyartanárok Egyesületének elnökét arról is kérdeztük, mit hagynának el a jelenlegi érettségi rendszerből.
„A szövegértési feladatból ki kellene hagyni a leíró nyelvtani részt, ki kellene iktatni az egész irodalmi feladatsort, a szóbeli tételek között pedig a minden évben kötelező tíz »életmű« helyett ismét csak hat lenne minden évben mindenki számára kötelező. Azaz Jókai, Mikszáth, Vörösmarty és Herczeg Ferenc a kötelező életművek helyett a kötelezően választható portrék közé kerülne” – fogalmazott Arató, aki szerint a 2024 óta a gyakorlatban is megváltozott érettségi újdonságai közül a témakifejtő esszé akár meg is maradhatna.
„A biflázást, a tesztre gyúrást előtérbe állító irodalmi feladatsor elhagyása és a kritikai gondolkodás fejlesztését is célzó érvelés visszaemelése az oktatáspolitikától fontos szimbolikus gesztus is lenne. Az érvelést talán még nem lehet 2027-ben újra bevezetni, mert erre a jövőre vizsgázók alighanem kevésbé készültek, tehát ennek kell a két év átfutási idő”
– osztotta meg az egyesület álláspontját lapunkkal.
Arató hozzátette, véleményük szerint először egy „átmeneti, a mostaninál kevesebb kárt okozó érettségire” lenne szükség, majd később egy, az új Nemzeti alaptantervvel együtt alaposan átgondolt új modellre. Mint mondta, néhányan projektérettségiben gondolkodnak, ami szintén lehet egyfajta megoldás.
Érdemes lenne megvitatni azt is, hogy egy „nagyobb terjedelmű műértelmező esszé helyett nem lenne-e jobb egy olyan feladatsor, amely egy adott irodalmi szövegre vonatkozó kérdéssort tartalmazna, s csak a kérdéssorra épülve következne egy rövidebb esszé. Ez azért lenne jó irányú változtatás, mert egy mű önálló elemzésére-értelmezésére az érettségizők jó része nem képes, egy vezetett értelmezés és egy rövidebb esszé valahol középen lenne az irodalmi feladatsor és az önálló elemzés között” – tette hozzá. Arató ugyanakkor hangsúlyozta, minden változás előtt egyeztetésre és vitára van szükség...
L. RITÓK NÓRA: A SZABADSÁG NEM ELÉG
TANI-TANI ONLINE
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2026.08.15.
Mert a szabadság önmagában nem tanít meg szabadnak lenni. Ahhoz tudás, készségek, önbizalom, önreflexió, együttműködés, szakmai kíváncsiság és bátorság is kell.
Izgalommal figyeljük a változásokat, a nyilatkozatokat, döntéseket, amelyek egy új világot körvonalaznak az oktatásban. De bennem van valamennyi szorongás is… Vajon képesek lesznek-e az iskolák élni a lehetőséggel?
Mert vannak kockázatok, amelyekkel számolni kell. Olyanok, amelyek talán mindig is akadályai voltak annak a bizonyos pedagógiai paradigmaváltásnak, amit még mindig nem sikerült megugrani. Legalábbis általánosan biztosan nem.
Persze az elmúlt 16 év… amely a korábban elindult kezdeményezéseket is leradírozta, és egy más, kézi vezérlésű rendszert épített ki, amelyben a pedagógiai szabadság a döntéshozók számára egyet jelentett a rendszerrel való szembefordulással. A gondolkodás helyére a végrehajtást tette, és a kor által elvárt kompetenciafejlesztés helyett egy múltba révedő világ általuk favorizált ismerethalmaza került.
16 év hosszú idő. Ennyi idő alatt megszilárdul sok minden. A kiégés alapjai is. És hát valljuk be, kevés olyan iskola akadt, ahol ez a 16 év nem csorbította a lelkesedést, az innovációs képességet.
Nyilván sok múlt az iskolavezetőkön, akik közül sokakat leginkább a rendszerhez való lojalitásuk emelt pozícióba, és akik sokszor már önjáróan fojtottak el mindent, ami a központi elvárásoktól eltért.
Tisztelet azoknak, akik úgy tudták működtetni ez idő alatt is az iskolájukat, hogy átmentették azokat a tudásokat, készségeket, amelyek fontosak a pedagógiai szabadsághoz. No meg túlélték ők maguk is. Nem hasonultak meg a kompromisszumoktól, amelyeket muszáj volt megkötniük a túléléshez.
De azt hiszem, voltak olyan jegyek ebben az egészben, amelyek korábban is megvoltak. Például a rutinhoz ragaszkodás, melynek érdekes lélektana van. Mert a rutin sok dologban segíti az életünket: a kiépült automatizmusok lehetővé teszik, hogy a figyelem másra, más dolgokra irányulhasson.
Ám van, ahol a rutin akadályává válik a fejlődésnek. Nem támogatja a rezilienciát, ami szerintem ma az egyik legfontosabb kompetencia: a rugalmas, de az önazonosság megtartása melletti alkalmazkodást a világ változásaihoz. Ez pedig a pedagógiában elengedhetetlen.
De rutinból tanítani könnyebb.
Adott a tankönyv, a munkafüzet, pont annyi órára bontva az ismeretanyag, mint amennyi az előírás. Ott a tanmenet, amelyet központilag is el lehetett érni, és amelyben pontosan leírták azok, akik kidolgozták, hogy melyik órán mi történjen. Ott a segédanyag is, csak hozzá kell jutni. Ellenőrzés esetén pedig fel lehet mutatni: ez egy központi tanmenet, illeszkedik a döntéshozók elvárásaihoz.
Csak egy probléma van ezzel.
A gyerekek sokféleségéhez nem igazodik. A helyi sajátosságokhoz sem. És szépen elaltatja azt az önálló döntési képességet a pedagógusban, hogy ő maga mérlegelje, mi a legjobb a saját tanítványainak. Erre aztán nagyon gyorsan ráépül a rutinból tanítás.
A pedagógiai munka támogatására szolgáló ezerféle segédanyag soha nem látott készletet tesz elénk. Biztosan van, aki válogat benne, ötletet merít, kipróbál. Ők azok, akiknél az önfejlesztés beépült, és megmaradt az attitűdben. Mindig jobban, hatékonyabban szeretnék tenni a dolgukat. Ők járnak konferenciákra, előadásokra, és képesek saját forrásból is fizetni egy-egy továbbképzésért.
A probléma sosem azokkal van, akik ott vannak ezeken az előadásokon, képzéseken. Hanem azokkal, akik nem szánnak erre időt, energiát, hanem azt hangoztatják: „megtanultam én már mindent”, „azért végeztem el a főiskolát”, stb.
Ha kötelező a képzés, abban is úgy válogatnak, hogy a legkisebb energiabefektetéssel papírozhassák le. Erre is kiépült az utóbbi években egy szolgáltatás. Mi is megtapasztaltuk, hogy a képzés befizetése után már meg is érkezett a tanúsítvány, anélkül, hogy bármit kellett volna tenni érte. A tananyag egy, az internetről összeollózott valami volt, amit egy dokumentumban elküldtek az illető e-mail-címére a tanúsítvánnyal együtt. A „megúszós” pedagógusok igényeire ráépült egy üzlet, állami, sőt „nemzeti” segédlettel.
Szóval azt hiszem, sokan fellélegezve várják a szeptembert, óhajtva a pedagógiai szabadság terét. De nagyon sokan nem akarják a változásokat. Nem akarnak 35 perces órákat, beszélgetőköröket, művészeti eszközöket, nem akarnak a megszokott rutintól eltérni. Kockázatot látnak az új lehetőségekben. Kockáztatni pedig nem akarnak. A megszokott rossz jobb, mint a bizonytalan jövő. Pláne, ha még pluszmunka is van vele.
A „jól van az úgy”, „eddig is megkaptam a fizetésem, ezután is meg fogom”, „nehogy én találjak már ki dolgokat, akkor minek vannak a minisztériumban?”, stb. viszonyulások eddig is ismerősen hangzottak. Most is hallani ezeket.
Azt hiszem, nagyon fontos lenne egy mentális állapotfelmérés, és erre építve egy fejlesztési stratégia készítése. Mert a megosztott társadalmat a tantestületek is pontosan leképezik. Külön figyelemmel a vezetői alkalmasságra.
Segítségre van szükség ahhoz, hogy olyan értéktudat és hit épüljön ki a pedagógusokban, amire aztán felfűzhetők a változások. Szakértelemmel kell támogatni a tantestületet abban is, hogy közösséggé fejlődjön. Hogy ne széttöredezett üzeneteket közvetítsen a „láthatatlan tanterv”, hanem egységes alapértékeket.
Muszáj lenne tervet készíteni a tantestületek együttműködési és szociális kompetenciáinak fejlesztésére, amelyben egymás támogatása is helyet kap. Fontos lenne fejleszteni az önreflexió képességét. És kialakítani az igényt az önfejlesztésre.
Szupervízió, mentorálás – addig, amíg ki nem épül egy belső, inspiráló értékrend, amely aztán megteremti annak a pedagógiai kultúrának az alapjait, ami stabilan támogatja a hivatás megélését, a szabadsággal élni tudást.
Ennek aztán a pedagógusok mellett az igazi haszonélvezői a gyerekek lesznek.
A generációs szegénységben végzett munka sok tapasztalatot ad. Például azt is, hogy nem elég a lehetőség… mert különféle kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy azokat képesek legyenek kihasználni az érintettek.
Mert ahhoz, hogy valaki élni tudjon vele, kell hozzá tudás, készség és megfelelő attitűd. Ezek együtt adják azt a kompetenciát, amellyel az ember képes a lehetőséget felismerni, mérlegelni, és cselekvésre váltani.
Ha azt hisszük, hogy ezek maguktól megvannak, téves elvárásokat támasztunk. És nem értjük, miért nem működnek az emberek. Hiszen ott a lehetőség az orruk előtt!
Innen már csak egy lépés a hibáztatás: na ugye, „ezekkel” nem lehet semmit sem tenni. Miközben mi nem mértük fel, hogyan állnak pontosan. Van-e annyi tudásuk, készségük, megfelelő attitűdjük, hogy ezekre építeni lehessen? Ha nincs, akkor ezzel van előbb dolgunk.
És talán most az oktatásban is ez a legfontosabb kérdés. Nem az, hogy megadjuk-e a szabadságot. Hanem az, hogy képesek-e élni vele. Mert a szabadság önmagában nem tanít meg szabadnak lenni. Ahhoz tudás, készségek, önbizalom, önreflexió, együttműködés, szakmai kíváncsiság és bátorság is kell.
Ezért a változás nem kezdődhet ott, hogy „mostantól lehet”. Előbb meg kell néznünk, hol tartanak azok, akiknek élniük kellene vele. Pontos kép nélkül nincs valódi fejlesztés. Csak újabb elvárás.
A sebek gyógyítását pedig nem végezhetjük úgy, hogy nem nézzük meg pontosan, mi van alattuk.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2026.08.15.
Izgalommal figyeljük a változásokat, a nyilatkozatokat, döntéseket, amelyek egy új világot körvonalaznak az oktatásban. De bennem van valamennyi szorongás is… Vajon képesek lesznek-e az iskolák élni a lehetőséggel?
Mert vannak kockázatok, amelyekkel számolni kell. Olyanok, amelyek talán mindig is akadályai voltak annak a bizonyos pedagógiai paradigmaváltásnak, amit még mindig nem sikerült megugrani. Legalábbis általánosan biztosan nem.
Persze az elmúlt 16 év… amely a korábban elindult kezdeményezéseket is leradírozta, és egy más, kézi vezérlésű rendszert épített ki, amelyben a pedagógiai szabadság a döntéshozók számára egyet jelentett a rendszerrel való szembefordulással. A gondolkodás helyére a végrehajtást tette, és a kor által elvárt kompetenciafejlesztés helyett egy múltba révedő világ általuk favorizált ismerethalmaza került.
16 év hosszú idő. Ennyi idő alatt megszilárdul sok minden. A kiégés alapjai is. És hát valljuk be, kevés olyan iskola akadt, ahol ez a 16 év nem csorbította a lelkesedést, az innovációs képességet.
Nyilván sok múlt az iskolavezetőkön, akik közül sokakat leginkább a rendszerhez való lojalitásuk emelt pozícióba, és akik sokszor már önjáróan fojtottak el mindent, ami a központi elvárásoktól eltért.
Tisztelet azoknak, akik úgy tudták működtetni ez idő alatt is az iskolájukat, hogy átmentették azokat a tudásokat, készségeket, amelyek fontosak a pedagógiai szabadsághoz. No meg túlélték ők maguk is. Nem hasonultak meg a kompromisszumoktól, amelyeket muszáj volt megkötniük a túléléshez.
De azt hiszem, voltak olyan jegyek ebben az egészben, amelyek korábban is megvoltak. Például a rutinhoz ragaszkodás, melynek érdekes lélektana van. Mert a rutin sok dologban segíti az életünket: a kiépült automatizmusok lehetővé teszik, hogy a figyelem másra, más dolgokra irányulhasson.
Ám van, ahol a rutin akadályává válik a fejlődésnek. Nem támogatja a rezilienciát, ami szerintem ma az egyik legfontosabb kompetencia: a rugalmas, de az önazonosság megtartása melletti alkalmazkodást a világ változásaihoz. Ez pedig a pedagógiában elengedhetetlen.
De rutinból tanítani könnyebb.
Adott a tankönyv, a munkafüzet, pont annyi órára bontva az ismeretanyag, mint amennyi az előírás. Ott a tanmenet, amelyet központilag is el lehetett érni, és amelyben pontosan leírták azok, akik kidolgozták, hogy melyik órán mi történjen. Ott a segédanyag is, csak hozzá kell jutni. Ellenőrzés esetén pedig fel lehet mutatni: ez egy központi tanmenet, illeszkedik a döntéshozók elvárásaihoz.
Csak egy probléma van ezzel.
A gyerekek sokféleségéhez nem igazodik. A helyi sajátosságokhoz sem. És szépen elaltatja azt az önálló döntési képességet a pedagógusban, hogy ő maga mérlegelje, mi a legjobb a saját tanítványainak. Erre aztán nagyon gyorsan ráépül a rutinból tanítás.
A pedagógiai munka támogatására szolgáló ezerféle segédanyag soha nem látott készletet tesz elénk. Biztosan van, aki válogat benne, ötletet merít, kipróbál. Ők azok, akiknél az önfejlesztés beépült, és megmaradt az attitűdben. Mindig jobban, hatékonyabban szeretnék tenni a dolgukat. Ők járnak konferenciákra, előadásokra, és képesek saját forrásból is fizetni egy-egy továbbképzésért.
A probléma sosem azokkal van, akik ott vannak ezeken az előadásokon, képzéseken. Hanem azokkal, akik nem szánnak erre időt, energiát, hanem azt hangoztatják: „megtanultam én már mindent”, „azért végeztem el a főiskolát”, stb.
Ha kötelező a képzés, abban is úgy válogatnak, hogy a legkisebb energiabefektetéssel papírozhassák le. Erre is kiépült az utóbbi években egy szolgáltatás. Mi is megtapasztaltuk, hogy a képzés befizetése után már meg is érkezett a tanúsítvány, anélkül, hogy bármit kellett volna tenni érte. A tananyag egy, az internetről összeollózott valami volt, amit egy dokumentumban elküldtek az illető e-mail-címére a tanúsítvánnyal együtt. A „megúszós” pedagógusok igényeire ráépült egy üzlet, állami, sőt „nemzeti” segédlettel.
Szóval azt hiszem, sokan fellélegezve várják a szeptembert, óhajtva a pedagógiai szabadság terét. De nagyon sokan nem akarják a változásokat. Nem akarnak 35 perces órákat, beszélgetőköröket, művészeti eszközöket, nem akarnak a megszokott rutintól eltérni. Kockázatot látnak az új lehetőségekben. Kockáztatni pedig nem akarnak. A megszokott rossz jobb, mint a bizonytalan jövő. Pláne, ha még pluszmunka is van vele.
A „jól van az úgy”, „eddig is megkaptam a fizetésem, ezután is meg fogom”, „nehogy én találjak már ki dolgokat, akkor minek vannak a minisztériumban?”, stb. viszonyulások eddig is ismerősen hangzottak. Most is hallani ezeket.
Azt hiszem, nagyon fontos lenne egy mentális állapotfelmérés, és erre építve egy fejlesztési stratégia készítése. Mert a megosztott társadalmat a tantestületek is pontosan leképezik. Külön figyelemmel a vezetői alkalmasságra.
Segítségre van szükség ahhoz, hogy olyan értéktudat és hit épüljön ki a pedagógusokban, amire aztán felfűzhetők a változások. Szakértelemmel kell támogatni a tantestületet abban is, hogy közösséggé fejlődjön. Hogy ne széttöredezett üzeneteket közvetítsen a „láthatatlan tanterv”, hanem egységes alapértékeket.
Muszáj lenne tervet készíteni a tantestületek együttműködési és szociális kompetenciáinak fejlesztésére, amelyben egymás támogatása is helyet kap. Fontos lenne fejleszteni az önreflexió képességét. És kialakítani az igényt az önfejlesztésre.
Szupervízió, mentorálás – addig, amíg ki nem épül egy belső, inspiráló értékrend, amely aztán megteremti annak a pedagógiai kultúrának az alapjait, ami stabilan támogatja a hivatás megélését, a szabadsággal élni tudást.
Ennek aztán a pedagógusok mellett az igazi haszonélvezői a gyerekek lesznek.
A generációs szegénységben végzett munka sok tapasztalatot ad. Például azt is, hogy nem elég a lehetőség… mert különféle kompetenciák szükségesek ahhoz, hogy azokat képesek legyenek kihasználni az érintettek.
Mert ahhoz, hogy valaki élni tudjon vele, kell hozzá tudás, készség és megfelelő attitűd. Ezek együtt adják azt a kompetenciát, amellyel az ember képes a lehetőséget felismerni, mérlegelni, és cselekvésre váltani.
Ha azt hisszük, hogy ezek maguktól megvannak, téves elvárásokat támasztunk. És nem értjük, miért nem működnek az emberek. Hiszen ott a lehetőség az orruk előtt!
Innen már csak egy lépés a hibáztatás: na ugye, „ezekkel” nem lehet semmit sem tenni. Miközben mi nem mértük fel, hogyan állnak pontosan. Van-e annyi tudásuk, készségük, megfelelő attitűdjük, hogy ezekre építeni lehessen? Ha nincs, akkor ezzel van előbb dolgunk.
És talán most az oktatásban is ez a legfontosabb kérdés. Nem az, hogy megadjuk-e a szabadságot. Hanem az, hogy képesek-e élni vele. Mert a szabadság önmagában nem tanít meg szabadnak lenni. Ahhoz tudás, készségek, önbizalom, önreflexió, együttműködés, szakmai kíváncsiság és bátorság is kell.
Ezért a változás nem kezdődhet ott, hogy „mostantól lehet”. Előbb meg kell néznünk, hol tartanak azok, akiknek élniük kellene vele. Pontos kép nélkül nincs valódi fejlesztés. Csak újabb elvárás.
A sebek gyógyítását pedig nem végezhetjük úgy, hogy nem nézzük meg pontosan, mi van alattuk.
ISMÉT A SZÜLŐK ÉS AZ ÓVODAPEDAGÓGUSOK DÖNTHETNEK AZ ISKOLAÉRETTSÉGRŐL - 100-BÓL 5 GYEREKNEK KELL ÚJRA JÁRNIA AZ ELSŐT, MERT NEM ISKOLAÉRETTEN KERÜLNEK BE AZ OKTATÁSBA
HVG
Szerző: HVG
2026.08.15.
A jövő szeptemberben kezdődő tanévtől már nem az Oktatási Hivatal, hanem a korábbi gyakorlathoz visszatérve az óvodapedagógusok és a szülők dönthetnek a gyerek iskolaérettségéről – közölte Kereki Judit, az oktatási minisztérium államtitkára az RTL Híradóval.
A vitás helyzetekbe a pedagógiai szakszolgálatot is bevonnák.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint a kérelmek benyújtásának januári határidejét is érdemes lenne kitolni az iskolai beiratkozáshoz közelebbi időpontig.
Az Eduline korábbi cikke szerint 100-ból 5 gyereknek kell újra járnia az elsőt, mert nem iskolaéretten kerülnek be az oktatásba. A 2023/2024-es tanévben 4275 elsősnek kellett évet ismételnie, ezzel vezetik az elsősök a bukási statisztikát az általános iskola évfolyamai közül...
Szerző: HVG
2026.08.15.
A vitás helyzetekbe a pedagógiai szakszolgálatot is bevonnák.
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint a kérelmek benyújtásának januári határidejét is érdemes lenne kitolni az iskolai beiratkozáshoz közelebbi időpontig.
Az Eduline korábbi cikke szerint 100-ból 5 gyereknek kell újra járnia az elsőt, mert nem iskolaéretten kerülnek be az oktatásba. A 2023/2024-es tanévben 4275 elsősnek kellett évet ismételnie, ezzel vezetik az elsősök a bukási statisztikát az általános iskola évfolyamai közül...
EGY KINYÚJTOTT KAR MENTETTE MEG AZ ÉLETEM – TÚLÉLŐKÉNT A SEGÍTSÉGNYÚJTÁSRÓL
HVG
Szerző: PAÁSZKA BORÓKA
2026.08.14.
Úszás közben teljesen váratlanul néhány másodperc alatt kerültem életveszélyes állapotba augusztus elején, közel a Égei-tenger partjához. Van valami, amit mindenkinek szeretnék elmondani a vízi mentésről...
...A víz kockázatot jelent mindig és mindenkinek – minden biztonsági intézkedés, szabálykövetés ellenére.
Bárki, a legjobb egészségi állapotban, optimális körülmények között is kerülhet válságba. Ezt minden vízbemerüléskor mindenkinek érdemes tudatosítani. És a válságra mentettként és mentőként is fel kell készülni. Ha volt bármiféle teljesítményem ebben a történetben, akkor talán annyi, hogy több életmentő tanfolyam után tudtam némileg mérsékelni a saját pánikomat, és pontosan tudtam, hogyan kell együttműködni, a még mozgosítható energiáimat használni. Vagy, hogyan nem kell nehezíteni a mentést kétségbeesett kapkodással és kapaszkodással.
Aki pillanatok alatt felmérte a segítségnyújtás leghatékonyabb módját. Akinek volt elég ereje és technikai tudása a mentéshez. Ha nincs ott, nem méri fel jól a helyzetet, késik pár másodpercet: esélyem sincs az életben maradásra. Az esetet követő napokban jutott eszembe megkérdezni, honnan tudta, mit kell tenni? Egyszerű választ kaptam: tanulta és gyakorolta.
Arra szeretnék kérni mindenkit, aki vadvízi sportra, kalandokra, nyári lubickolásra, egyszeri vízbe gázolásra szánja el magát: tanuljon és gyakoroljon. Ha teheti, menjen el vízimentő-tanfolyamokra. De legalább nézzen meg egyet a sok tucatnyi elérhető oktatóvideóból. Az én életemet egy kinyújtott, stabil kar mentette meg. Egy nyugodt emberi hang. A hála nem jó szó annak kifejezésére, hogy ez mit jelent, milyen mély pánikból, beszűkülésből tudja visszahozni az embert a másik ember hangja...
Szerző: PAÁSZKA BORÓKA
2026.08.14.
...A víz kockázatot jelent mindig és mindenkinek – minden biztonsági intézkedés, szabálykövetés ellenére.
Bárki, a legjobb egészségi állapotban, optimális körülmények között is kerülhet válságba. Ezt minden vízbemerüléskor mindenkinek érdemes tudatosítani. És a válságra mentettként és mentőként is fel kell készülni. Ha volt bármiféle teljesítményem ebben a történetben, akkor talán annyi, hogy több életmentő tanfolyam után tudtam némileg mérsékelni a saját pánikomat, és pontosan tudtam, hogyan kell együttműködni, a még mozgosítható energiáimat használni. Vagy, hogyan nem kell nehezíteni a mentést kétségbeesett kapkodással és kapaszkodással.
Ennél is fontosabb tapasztalat, hogy mit jelent a vízi mentésre felkészült ember jelenléte. Olyasvalaki volt mellettem, aki felismerte a válsághelyzetet.
Aki pillanatok alatt felmérte a segítségnyújtás leghatékonyabb módját. Akinek volt elég ereje és technikai tudása a mentéshez. Ha nincs ott, nem méri fel jól a helyzetet, késik pár másodpercet: esélyem sincs az életben maradásra. Az esetet követő napokban jutott eszembe megkérdezni, honnan tudta, mit kell tenni? Egyszerű választ kaptam: tanulta és gyakorolta.
Arra szeretnék kérni mindenkit, aki vadvízi sportra, kalandokra, nyári lubickolásra, egyszeri vízbe gázolásra szánja el magát: tanuljon és gyakoroljon. Ha teheti, menjen el vízimentő-tanfolyamokra. De legalább nézzen meg egyet a sok tucatnyi elérhető oktatóvideóból. Az én életemet egy kinyújtott, stabil kar mentette meg. Egy nyugodt emberi hang. A hála nem jó szó annak kifejezésére, hogy ez mit jelent, milyen mély pánikból, beszűkülésből tudja visszahozni az embert a másik ember hangja...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)