FACEBOOKSzerző: GÁBOR GYÖRGY2026.06.22.
Gulyás Gergely parlamenti felszólalásában Magyar Péter „Tisztítótűz-műveletére” válaszolt. Magyar ezzel a névvel jelentette be azt a politikai-jogi programot, amely a közvagyon visszaszerzését, egy Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal létrehozását, valamint a közjogi rendszer átalakítását ígéri. A kifejezés persze teológiailag is beszédes, kivéve a velejéig keresztény Fidesz-KDNP káderei számára. A tisztítótűz, a purgatórium, a katolikus hagyományban a megtisztulás helye vagy állapota: azoké, akik még nem készek az üdvösség teljességére, de az örök kárhozatra sem rendeltettek. Vagyis a folyamat lényege a tisztulás és az átmenet, a purifikáció.
Éppen ezért olyan pompásan ironikus, hogy Gulyás erre úgy reagált, mintha Magyar Péter rögtön infernót hirdetett volna. Mintha a politikai purgatórium bejelentése után ő már Dante poklának kapujánál állna, és felolvasná a feliratot: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.”
A vita tárgya az elszámoltatás volt. A közjogi felelősség kérdése állt a középpontban, a közpénzek földi útjának vizsgálata.
Gulyás azonban a „maffia” fogalmából egyetlen lendülettel tömeggyilkosságot csinált. Ez csak részben túlzás. Részben teljes fogalmi analfabétizmus. És legfőképp fogalmi menekülés. A vádlott nem a vádról beszél, hanem gyorsan keres magának egy másik vádat, amelyet könnyebb ünnepélyesen visszautasítani.
A maffia ugyanis nem tömeggyilkos közösség. Sem jogi, sem történeti, sem politikatudományi értelemben. A maffia nem Auschwitz, nem a Gulag, nem Ruanda, nem Pol Pot Kambodzsája.
A maffia olyan szervezett hatalmi forma, amely a jogot, az erőforrásokat, az intézményeket és a lojalitásokat zárt érdekhálózatba rendezi. Lényege a magánérdeknek alárendelt közrend: a függés, a védettség, a klientúra, a zsákmányelosztás és az elszámoltathatatlanság.
A büntetőjogban a szervezett bűnözés attól szervezett, hogy tartós, összehangolt, haszonszerzésre vagy befolyásszerzésre irányuló együttműködésben működik. A politikatudományban a „maffiaállam” fogalma még kevésbé kapcsolódik népirtáshoz. Arra utal, hogy az állam formális intézményei megmaradnak, de működésüket egy informális, lojalitásalapú, vagyonfelhalmozó hatalmi hálózat érdekei torzítják el.
Ezt persze lehet vitatni. Lehet azt mondani, hogy a fogalom túl erős. Lehet azt mondani, hogy rossz analógia. Lehet azt állítani, hogy Magyarországon más típusú rendszer működik. De ehhez érvek kellenének: intézményekről, ügyészségről, közbeszerzésekről, vagyonosodásról, bíróságokról, médiáról, alapítványokról, állami megrendelésekről, jogállami garanciákról.
Gulyás azonban nem ezt tette.
Ő nem cáfolta a maffiaállam vádját, hanem lecserélte egy másik, abszurdabb vádra. Úgy tett, mintha a „maffia” szó kimondása egyenlő volna azzal, hogy valaki a volt kormánypártokat tömeggyilkos közösségnek nevezi.
Igazi szalmabáb-érvelés, parlamenti díszcsomagolásban. Az ellenfél állítását előbb eltorzítják, majd a torzítást hatalmas erkölcsi felháborodással elítélik. Abban a reményben, hogy a közönség, ha nem figyel, már nem is arra emlékszik, miről volt szó eredetileg.
Az eredeti állítás ez volt: a rendszer maffiaszerűen működik.
Gulyás válasza ez lett: hogyan merészel bennünket tömeggyilkosokhoz hasonlítani?
Ez nagyjából olyan, mintha valaki egy vádlottat hűtlen kezeléssel gyanúsítana, mire az felháborodva kijelentené: „Én nem követtem el háborús bűnt!” Köszönjük. Jegyzőkönyvbe vesszük. Csak sajnos nem ez volt a kérdés.
A „tisztítótűz” itt azért találó metafora, mert a folyamat lényege a megtisztulás: ami szennyezett, annak át kell mennie a tisztulás fájdalmas, de szükséges folyamatán. A purgatórium nem lincselés, nem kivégzés, nem kollektív bosszú. A purgatórium — ha már Gulyás ennyire szeretne történelmi és erkölcsi magaslatokba emelkedni — a különbségtétel helye. Ami tiszta, megmarad. Ami salak, elég.
És ettől félnek.
A pokol retorikailag kényelmes: ott lehet jajgatni, hogy üldöznek bennünket, megsemmisítenek bennünket, bosszút állnak rajtunk. A tisztítótűz viszont kellemetlenebb. Ott nincs mártírszerep. Ott vizsgálat van. Ott kiderül, mi az, ami csak addig látszott nemzetinek, kereszténynek és polgárinak, amíg nem gyújtottak alá egy kis jogállami lángot.
Gulyás ezért áthelyezi a vitát oda, ahol erkölcsi felháborodást játszhat. A korrupció kérdéséből történelmi sértettséget csinál, a politikatudományi leírásból tömeggyilkossági analógiát. A kérdés így már nem az, hogy miként működött az állam, kik gazdagodtak meg, hogyan osztották újra a közvagyont, miért nem működtek a fékek és ellensúlyok. A kérdés hirtelen az lesz, hogy szabad-e a volt kormánypártokat „tömeggyilkos közösséghez” hasonlítani.
De ezt senki sem tette, ezt Gulyás találta ki.
Ő hozta be a vitába a tömeggyilkosságot. Ő terelte a beszédet a jogi-politikai felelősségről a történelmi rémtettek erkölcsi pátoszába. Ő állította fel azt a szalmabábot, amelyet aztán nagy méltósággal ledöfött.
A tisztítótűz tehát az a hely, ahol kiderül, mi éghető. Ez a metafora politikailag azért veszélyes a régi hatalom embereire nézve, mert nem engedi meg az egyetlen nagy, kényelmes áldozati pózt. Azt mondja: mindent meg kell vizsgálni. És ez sokkal félelmetesebb.
A maffia-vádra nem az a válasz, hogy „mi nem vagyunk tömeggyilkosok”. Ez ugyanis körülbelül annyit bizonyít, mintha egy tolvaj azzal védekezne, hogy soha nem volt kalózkapitány. Lehet, hogy igaz. Csak nem releváns.
A releváns válasz az volna: nem építettünk klientúrát; nem irányítottuk politikai alapon az erőforrásokat; nem tettük pártérdekké az államot; nem használtuk a jogot ellenségeink ellen és barátaink védelmére; nem engedtük, hogy a közpénz magánvagyonná alakuljon; nem bénítottuk meg az ellenőrző intézményeket.
Ezeket kellene kimondani és bizonyítani.
A „nem vagyunk tömeggyilkosok” mondat ehhez képest szánalmasan kevés. Erkölcsi minimumként persze örvendetes, politikai önfelmentésként viszont kínosan röhejes.
És a tisztítótűz teológiai iróniája éppen itt teljesedik ki. A purgatóriumba ugyanis azok kerülnek, akiknek még van mitől megtisztulniuk, és megtisztulásra van még esélyük.
Ám emitt maga Gulyás ismerte el, hogy az ő köreikben erre már semmi esély sem maradt.
