2026. szeptember 3., csütörtök

AZ EMBERNEK MARADJON MEG A JÓZAN ESZE, TEGYE FEL A SZÜKSÉGES KÉRDÉSEKET, FIGYELMEZTETETT SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJÁN SCHIFF ANDRÁS

NÉPSZAVA
Szerző: VARGA PÉTER
2026.09.03.


Sajtótájékoztatót tartott szeptember 2-án délután Schiff András a Zeneakadémián abból az alkalomból, hogy 3-án és 4-én 16 év óta először hangversenyt ad Magyarországon, az intézmény Nagytermében.


A sajtóesemény előtt fél órával avatták diszdoktorrá a zongoraművészt. Farkas Gábor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, aki a laudációt tartotta, tájékoztató bevezetőjeként elmondta, hogy tavaly, miután a tisztséget átvette, Kurtág Györgyöt köszönthette a díszdoktorok sorában, most pedig Schiff Andrást. Ennek kapcsán felhívta a figyelmet a magyar zenekultúra gazdagságára, amit olyanok képviselnek, mint Liszt Ferenc, Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, és még sok nagyon nagy mester szerepelhetne a sorban – mondta.

Megemlítette, hogy Schiff András a két koncert honoráriumát felajánlotta a Zeneakadémia Rácz Aladár Roma Szakkollégiuma megalapításának támogatására.

Ezután Siff András beszélt pár percig, felidézte, hogy 2010. október 10-én meghalt az édesanyja, pár nappal később, a temetése után elhagyta Budapestet, mert úgy gondolta, egy olyan korszak kezdődött el akkor, amelyben neki nincs helye. Ez a saját lelkiismereti döntése volt, nem várja el senkitől, hogy helyeselje. Bár tudja, hogy nézetével sokan nem értenek egyet, szerinte a művészet, a társadalom és a politika nem választható külön, és nem érdekli különösebben, hogy ezt a véleményét mások elfogadják vagy sem. Beismerte azt is, nem ért a politikához, de tiszteli a politikusokat, akik ezt a fontos és hálátlan munkát hajlandók végezni. Bizonyos dolgok ellen tiltakozik – ez lelkiismereti kérdés –, legyen az a Fidesz, Orbán Viktor vagy Donald Trump, aki a mai világunk legnagyobb rákfenéje.

Elmondta, boldog, hogy 16 év után itt lehet Magyarországon, Budapesten, a Zenakadémián. Nem különösebben vallásos, de amikor belép ide, az olyan mint egy áldás. Ez még az átkosban is így volt: kívül volt az átok, bent az áldás. A díszdoktori címet bár nem érdemli meg, tisztelettel elfogadja.

Ezután kérdezhettek az újságírók, Schiff András kimerítően, megfontoltan válaszolt, néhány fontos gondolatát idézzük fel most. Elmondta, hogy bár sokszor kérték az ellenkezőjére, megtartotta a szavát, nem tette be a lábát Magyarországra az elmúlt tizenhat évben. A változást – nem volt ezzel egyedül – csodaként élte meg. Bár gyógyíthatatlanul optimista, valóban azt hitte, nem fogja megélni. Orbán és a Fidesz megváltoztatták a szabályokat, az alkotmányt, úgy tűnt nem lehet demokratikus, normális módon legyőzni őket.

Még korai bármit is mondani, de látni az utcán a mosolygó arcokat, az emberek felfelé néznek, érezni a pozitív energiákat. Itt van (Rost) Andrea a teremben, aki alapjaiban szándékozik megváltoztatni a zenei életet, még az Operaháznak is új igazgatója lehet.

Nem szeretné, ha bosszúállás következne, mint zsidó mondja, az egyik legszebb keresztény erény a megbocsátás, a hibák kijavításának mindig a pozitív módjait kell keresnünk.

Lapunk kérdésére, hogy mi volt a tizenhat év alatt a legtöbb, amit veszített, mert nem lehetett jelen az országban, nem koncertezett, nem léphetett a Zeneakadémia falai közé, megszűnhettek mindennapi kapcsolatai, azt válaszolta Schiff, hogy nagyon hiányzott neki Magyarország, Budapest, a Zeneakadémia, a koncertek, különösen a közönséggel való aktív kapcsolat, de ezt ki kellett bírni. Rengeteg barátja van, velük állandóan tartotta a kapcsolatot: az ember legjobb barátai még a gyerekkorból valók. A barátokon kívül a legmélyebb kapcsolat a csodálatos magyar nyelv volt, a távollétében is sokat olvasta a legújabb irodalmi alkotásokat, szerinte a magyar irodalom új aranykorát éli. Amikor májusban először hazajött, az első útja szeretett mesteréhez Kurtág Györgyhöz vezetett, és reméli a következő napokban is sor kerül erre – ez is fontos. És ami még sokat számított, az a humor: a legjobb vicceink nekünk vannak, ez segített túlélni az embereknek a legsötétebb időkben is. A legjobb viccek magyarul vannak – legalábbis nekünk...

TANÉVKEZDÉS ORSÓS JÁNOSÉK MISKOLCI ISKOLÁJÁBAN

KONTROLL
Szerző: KONTROLL
2026.09.03.



Milyen esélyt jelenthet a tanulás azoknak, akik eleve hátrányból indulnak? Az iskolakezdés apropóján Borsodba látogattunk, ahol Orsós Jánossal, a Dr. Ámbédkar Iskola egyik alapítójával és az iskola diákjaival beszélgettünk oktatásról, lehetőségekről és előítéletekről. Mit tud adni egy iskola a tanuláson túl? Mennyire határozza meg egy gyerek lehetőségeit, hogy hová születik? És mit gondolnak minderről maguk a diákok?

KORMÁNYSZÓVÍVŐI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓ 🔴⚪🟢 ÉLŐ KÖZVETÍTÉS

ÁRAD A TISZA
Forrás: MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK YOUTUBE CSATORNÁJA
2026.09.03.



A közvetítés forrása Magyar Péter Hivatalos youtube csatornája vagy Magyarország Kormánya YouTube csatornája.

RUFF BÁLINT TELEX-INTERJÚJA: ÜGYNÖKAKTÁK, LÁZÁR ÉS ELSZÁMOLTATÁS 🤨 MIKET BESZÉL?!

MIKET BESZÉL?!
Szerző: JUHÁSZ PÉTER /JUHI
2026.09.03.



Ruff Bálint előkerült! Ideje volt, mert rengeteg kérdés fogalmazódott meg a minisztériuma munkájával kapcsolatban. Hozzá tartozik például a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal, így izgi lenne megtudnunk, mi van a vezető kiválasztásának hátterében, illetve milyen munka várható milyen ütemben. Erről nem sok minden derül ki, viszont cserében másról sem.

Végtelen tiszteletem Fábián Tamás türelméért, mert ő igazán mindent megtesz, hogy választ kapjon a kérdéseire. Nekem csalódás ez az interjú, de kíváncsi vagyok, neked milyen plusz információkat adott!

MILLIÁRDOKBÓL KÉSZÜLT TITKOSÍTOTT TANULMÁNYOK, LÁZÁR UTAZÁSA, MELEGHÁZASSÁG – INTERJÚ RUFF BÁLINTTAL

TELEX VIDEÓ
Műsorvezető: FÁBIÁN TAMÁS
2026.09.02.



Sok család szomorú lesz, ha nyilvánosak lesznek az ügynökakták – fogalmazott Ruff Bálint a Telexnek adott interjújában. A kancelláriaminisztert Magyar Péter kommentjeiről, a közvagyon eltűnésének jogi következményeiről, Unger Anna kiválasztásáról, a kormány által rendelt felmérésekről, és még számos témában kérdeztük. Vágatlan interjú.

00:00 Beköszönés 
01:52 Ki felügyeli a titkosszolgálatokat? 
06:03 „Sok család lesz szomorú” az ügynökakták nyilvánosságra hozatala után 
13:46 Aki hazafi, egy ilyen felkérésre nem mond nemet 
17:30 Miért kommunikál megállás nélkül a miniszterelnök? 
25:46 „A sírás és röhögés között voltam folyamatosan” 
35:57 Ki lesz a felelőse az eltűnt vagyonoknak? 
42:34 A Vagyonvisszaszerzési Hivatal fontosságáról 
47:14 Lesz egy közbeszerzés, ami után minden kutatás nyilvános lesz 
53:54 Unger Anna megválasztásáról és a „Ruffizmusról” 
01:01:19 Nem Ruff Bálint a kormány HR főnöke 
01:06:37 Az óellenzék kritikája 
01:09:50 Lesz igazságosabb rezsicsökkentés? 
01:17:02 Ősszel jön a KATA és a vagyonadó 
01:19:41 „Én a jogegyenlőségben hiszek”

ITT NÉZHETŐ MEG




2026 NYARA MEGVÁLTOZTATTA, MIT GONDOLUNK A PAKSI ERŐMŰRŐL, ÉS MÉG CSAK NEM IS EZ A LEGNAGYOBB GOND PAKS II.-VEL

TELEX
Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2026.09.03.


A paksi nukleáris projektek, vagyis a működő és életciklus-hosszabbítás elé néző Paks I. és az építés alatt álló Paks II. megítélését alapvetően változtatta meg a nyári energiakrízis. A közvéleményt legjobban érdeklő kérdés természetesen továbbra is az, hogy mindez befolyásolta-e a fő kérdést, vagyis hogy ezek után megépülhet-e Paks II. A folyamatra rálátó forrásaink szerint jelen morális, műszaki, szankciós, illetve engedélyezési helyzetben így, a jelenleg szerződésben rögzített feltételekkel,

érdemi módosítás nélkül biztosan nem.

Ugyanakkor a szakmai közeg szerint hiba lenne első felindulásból vagy egy-egy súlyosabb probléma láttán kidobni a projektet, hiszen ha más szereplők (leginkább nyugati cégek) is partnerek lennének az alkatrészgyártás kiváltásában, az uniós lobbiban, az engedélyeztetésben, akkor még lehetne belőle valami. De az is biztos, hogy az augusztusi események pró és kontra is átírták a projekt helyzetét.

A nyári válság magas szintre emelte mind a társadalomban, mind a kormányzatban az ellátásbiztonsági, illetve az áramrendszer stabilitásával kapcsolatos kérdéseket. A mögöttünk álló heteknek fontos tanulságai vannak a hazai atomenergia jövője és politikai szempontjából is. Cikkünkben ezeket részletesen is kifejtjük, de először dióhéjban a lényeg:

- Kiderült, hogy a lakosság fogyasztását, mentalitását nagyon is lehet befolyásolni, ami rendkívül pozitív tapasztalat volt.

- Magyar Péter miniszterelnök és Kapitány István szakminiszter gyorsan felvették a tempót, az élére álltak a válságkezelésnek, alapjaik is lehettek, értelmesen kommunikáltak az ügyekről.

- Ugyanakkor ennek a kommunikációnak hála, egyes már megvalósított vagy elhatározott személyi kérdések más megvilágításba kerültek – például mert olyan szakemberek jutottak (vagy jutottak volna) pozícióba, akiket felelősség terhelhet a miniszterelnök által sokat ostorozott, elmaradt szivattyúberuházás miatt.

- Mind Paks I., mind Paks II. esetében, de olykor a kettő közös összefüggésében is műszaki, jogi és pénzügyi átvilágítások zajlanak, ahol kulcsterület a hűtés, de a fő kérdés természetesen a magyar nukleáris ipar jövője. Hiszen, ha egyszer komolyan felveti egy felelős döntéshozó, hogy Paks II.-nek vége, akkor az alighanem azt jelenti, hogy tényleg nem valósul meg, de onnantól már semmi nagy projekt nem valósulhat meg a magyar nukleáris iparban (a kisebb SMR-ek kivételt jelenthetnek)...

FORDULAT KEGYELMI ÜGYBEN - NOVÁK KATALINT, VARGA JUDITOT, BALOGH ZOLTÁN ÉS ORBÁN IS MEGHALLGATHATJÁK

KLIKKTV
Műsorvezető: SEBES GYÖRGY
2026.09.02.



Új fejezet kezdődhet a kegyelmi botrányban: a vizsgálóbizottság Novák Katalin volt köztársasági elnököt, Varga Judit korábbi igazságügyi minisztert és Balog Zoltánt is meghallgatná.

De kiderülhet-e végre, hogyan született a nagy vihart kavart kegyelmi döntés, ki kezdeményezte azt, és milyen befolyás érvényesült a háttérben? Horváth Gábor és Lattmann Tamás arról is vitázik, meddig mehet el a parlament a történtek feltárásában, és milyen következménye lenne, ha új szereplők érintettségére derülne fény. Lattmann szerint a rendszer működésének feltárására szükség van: egyfajta „feltáróműtétként” írja le a folyamatot.

ORBÁNT, NOVÁKOT, VARGÁT IS BEIDÉZHETIK A KEGYELMI ÜGY VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGA ELÉ

KONTROLL
Szerző: KONTROLL
2026.09.02.



Az ügyrend és a munkaterv elfogadásával megalakul a Kegyelmi Botrány Felelőseit Feltáró Vizsgálóbizottság. A Bicskei Gyermekotthon igazgatója éveken keresztül bántalmazta a rábízott gyerekeket, ezért nyolc év fegyházbüntetést kapott. Az intézmény igazgatóhelyettese eltussolta a bűncselekményt, emiatt szintén börtönbe került – majd 2023-ban Novák Katalin akkori köztársasági elnök kegyelmet adott neki. A köztársasági elnök és Varga Judit igazságügy-miniszter is lemondott.

LUKÁCS CSABA: HA MÉSZÁROS LŐRINC JÁRT VOLNA KÍNÁBAN, MÁR FELCSÚTON IS LENNE ORBÁN-MÚZEUM – KULTÚRTÁJ

MAGYAR HANG / KULTÚRTÁJ
Műsorvezető: FICSOR BENEDEK
2026.09.02.



Kubatov Gábornak most kell kimondania, hogy eddig és ne tovább – fogalmaz a Kultúrtájban Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója a Ferencváros ultráinak fenyegetőzése kapcsán. A Kubatovhoz kötött szélsőséges drukkerek azt a Kele Jánost, a 24.hu főmunkatársát fenyegették meg, aki feltárta a Fradiváros ügyét. Mint ismert, Kubatovék 25 milliárd forintot kaptak egy sportkomplexum építésére, ami mai napig nem készült el, de a pénznek nyoma sincs. – Fejétől bűzlik a hal. Kubatovnak mennie kell, ha a Ferencváros túl akar élni – mondja Lukács Csaba, aki a határon túlra juttatott magyar állami milliárdokról is beszélt a műsorban, ahogy egy meglepő meghívásról is: a kommunista állam jóvoltából Kínában járt. – A kínaiak jelezték a magyar fél felé, hogy ne csak fideszeseket vigyenek ki, így én lettem a bokréta a kalapon.

A műsorban szóba kerül az is, hogy: 

- Miért kerülhetett nehéz helyzetbe Szijjártó Péter a kínai BYD-nál? 
- Mi lesz a sorsa Kubatov Gábornak? 
- Hogyan élheti túl a NER-t a Ferencváros? 
- Mennyi pénz áramlott a fociba a NER idején, és mire költötték ezt a vagyont? 
- Hogyan nyúl hozzá a sporttámogatásokhoz a Tisza Párt? 
- Miért hívta meg a Magyar Hang újságíróját a kínai állam? 
- Hogyan vált riasztó utópiává Kína 16 év alatt? 
- Miért nem szabad kávét inni Kínában?

INTERAKTÍV TELEPÜLÉSINDEX 2026

EGYENSÚLY INTÉZET
Szerző: EGYENSÚLY INTÉZET
2026.08.


Az Egyensúly Intézet településindexe nem csupán statikus rangsor, hanem interaktív eszköz, amely egyedülálló módon betekintést nyújt Magyarország összes településének és kerületének fejlődésébe.

Az ingyenes verzió segítségével bárki megismerheti a települések rangsorát, indexpontszámaikat és a 2014-hez képest bekövetkezett változásokat.

Ne csak nézze a számokat, hanem alakítsa a jövőt! A prémium verzióval minden mutatót összehasonlíthat, az adatalapú kalkulátor segítségével pedig modellezheti, hogyan változhat települése sorsa egy-egy beavatkozás hatására.

Térképezze fel a lehetőségeket, ismerje meg a települések valódi teljesítményét!


Lásd még:

Itt vannak az ország legfejlettebb települései (Telex)

"AZ ÉN HITLEREM" ADALÉKOK EGY ÉLETRAJZHOZ. UNGVÁRY KRISZTIÁN ELŐADÁSA

UNGVÁRY KRISZTIÁN VIDEÓ
Szerző: UNGVÁRY KRISZTIÁN
202609.02.



Az előadás a 2026-os Bor, mámor, Bénye Fesztiválon lett rögzítve.


LACZÓ ADRIENN ÉS FÜLÖP BOTOND HATALOMRÓL, IGAZSÁGRÓL ÉS JÓVÁTÉTELRŐL | TOTEM SHOW

TOTEM SHOW / INGA KULTÚRKÁVÉZÓ
Szerző: TOTEM SCHOW
2026.09.02.



Laczó Adrienn és Fülöp Botond élőben, aktualitásokról és a jövő forgatókönyveiről a Totem Show 50. adásában.

Hatalomról, igazságról, elszámoltatásról és jóvátételről beszélgetünk – nem elméletben, hanem a mostani magyar helyzetből kiindulva.

Mit jelent valóban egy rendszerváltás? Elég leváltani a politikai vezetést, vagy az intézményeket, a jogállamot és a közbizalmat is újra kell építeni? Mi történjen azokkal, akik az előző rendszer működtetésében részt vettek? Hol húzódik a határ jogszerű elszámoltatás és politikai bosszú között?

Beszélünk az igazságszolgáltatás függetlenségéről, az ügyészség és a bíróságok szerepéről, a közpénzek visszaszerzéséről, a politikai és intézményi felelősségről, valamint arról is, hogy milyen jóvátétel járhat azoknak, akiket az állam vagy annak intézményei sérelem értek.

Szó lesz arról is, milyen felelőssége van annak, aki egy rendszer ellen küzdött, amikor egyszer csak már az új hatalom közelében találja magát. Hogyan lehet megőrizni a kritikai távolságot? Jár-e kegyelmi idő egy új kormánynak? És ki ellenőrzi azokat, akiktől most a demokratikus intézmények helyreállítását várjuk?

Laczó Adriennel és Fülöp Botonddal arról is beszélgetünk, hogy lehet-e megbékélés igazság nélkül, lehet-e igazság jóvátétel nélkül – és hogyan lehet egy országot úgy újrakezdeni, hogy közben ne tanuljuk el a leváltott hatalomtól annak módszereit.

Élőben az Ingából, a Totem Show 50. adásában.

ITT NÉZHETŐ MEG

L. RITÓK NÓRA: ÉN NEM VISSZA AKAROM ADNI A POFONT, AZT SZERETNÉM, HOGY SENKI NE ADJON POFONT

HVG360
Szerző: BALLA ISTVÁN
2026.09.03.


„Nem lesz éhséglázadás. A szürke- és feketezónára épített túlélés fenntartja ezt a rendszert” – mondja L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány tisztikereszttel kitüntetett szakmai vezetője, alapítója, aki másfél évtizeden át állandó kormányzati vegzálás közepette küzdött csapatával Toldon a gyerekszegénység ellen. Mint mondja, nem akar visszaütni, azt szeretné, hogy „egy másfajta, együttműködő attitűddel éljünk együtt”. Ettől még nem gondolja, hogy egyszerűen pontot kell tenni az elmúlt 16 évre.


Az alábbi a HVG 36. számában megjelent Told, tűr, támogat című interjú részlete.

Az elmúlt 16 évben önt személy szerint és az Igazgyöngy Alapítványt is sorozatos támadások érték az előző kormányzat részéről. Augusztus 20. alkalmából most megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét. Érez elégétételt?

Az elmúlt 16 év kiölte belőlem azt az érzést, hogy döntéshozói szinten bármit is számítana a mi teljesítményünk. Mellőzöttnek és alig megtűrtnek éreztem magam, ez erősen rögződött is bennem. Egy támogatónk mondta egyszer, hogy „magát se lenyelni, se kiköpni nem tudják”. Igaz, azért leköpni le tudtak. Szóval fel sem merült, hogy kaphatok egy ilyen kitüntetést. Hogy mégis megkaptam, igazából akkor kezdett el tudatosulni bennem, amikor augusztus 20-án elindult a gratulációáradat, és sorra írt a díjról a sajtó is. Sokaknál ehhez kapcsolódott egyfajta rendszerváltó üzenet is. Amikor lassan eljutottam arra a pontra, hogy átéljem a kitüntetés jelentőségét, akkor viszont rögtön eszembe jutott: nem szeretném, hogy ez most valamiféle elégtétel legyen a 16 évért. Ennél sokkal fontosabbnak tartom a munkámat.

"Úgy értékelem, hogy a díj az Igazgyöngy Alapítvány 27 éves történetének elismerése."

Az Igazgyöngy és más civilek vajon átkerülnek most az éppen megtűrtek közül a támogatott kategóriába?

Az biztos, hogy a durva lejáratókampányok, a betartások, a forráselvonások, a fenyegetések után jó lenne, ha nem kellene már állandó védekező pozícióban lenni. Engem még az Alkotmányvédelmi Hivatal is próbált beállítani a „helyes irányba”, vagy talán elérni, hogy ne kommunikáljak a szegénységről. Többször voltak nálam fura megbeszéléseket folytatni, erről a Partizánban már hosszabban beszéltem. Szóval mindig résen kellett lenni, hogy honnan jön az újabb támadás. Április után van bennünk némi felszabadultság, talán könnyebb lesz a dolga az eddig támadott a civil szférának. Ha másért nem is, legalább nem lesz ekkora az ellenszél. Azért 16 év igen hosszú idő, komoly szocializációs időszak. Mi pedig abban szocializálódtunk, hogy ellenségnek tekintenek bennünket. Furcsa most nézni, hogy kik gratulálnak. Olyanoktól is kaptam jókívánságot, akikről pontosan tudom: mindent elkövettek, hogy kiszorítsanak bennünket pályázatokból.

Visszaír az ilyenekre?

Kulturáltan megköszönöm, de nem kommentálom. A minap megosztottam egy posztot a közösségi oldalamon arról, hogy milyen sokat adott nekem az asztalom mellett kitűzött kis József Attila-idézet: „Milyen jó lenne nem ütni vissza…” Néztem a poszt alatti kommenteket, sokan azt írták, hogy nyilván azért lettem beteg, mert nem ütöttem vissza. (L. Ritók Nórát emlőrákkal kezelték, a betegségéről ő maga vezetett blogot – a szerk.) Én viszont azt gondolom, hogy

"még több stressz lett volna rajtam, ha visszaütök, mert akkor még magammal is meg kellett volna küzdenem. Én nem vissza akarom adni a pofont, azt szeretném, hogy senki ne adjon pofont."

Azt, hogy egy másfajta, együttműködő attitűddel éljünk együtt.

Ma viszont sokan igencsak szeretnék már látni azokat a visszaadott pofonokat.

Hogy kialakítható-e a mostani társadalomban a „ne üssünk vissza” attitűd, az nagy kérdés. De hogy a személyes sérelmeket továbbgörgessük, továbbragozzuk magunkban, hogy kit kik és hogyan járattak le, én ezt el tudnám engedni. Azt szeretném, ha inkább a problémák megoldására tudnánk fókuszálni. Persze azt én sem gondolom, hogy egyszerűen pontot tegyünk az elmúlt 16 évre, hiszen olyan összegek mentek el rossz irányba, amivel igenis foglalkozni kell. A felelősséget nem söpörhetjük a szőnyeg alá. Akik ezt a rendszert működtették, kialakították, azoknak utána kell menni, felelősségre vonni, hogy ne történhessen meg még egyszer ugyanez.

A már említett Partizán-interjúban, amikor kitálalt az Alkotmányvédelmi Hivatal megfélemlítő beszélgetéssorozatáról, azt mondta, hogy ebből még akár gondja is lehet, mivel ezek a látogatások államtitoknak minősültek. Történt valami ez ügyben az eltelt két hónap alatt?

Nem. Már régen szerettem volna ezzel a 2016 előtti sztorival előjönni: nyomasztottak ezek a beszélgetések, nagyon rossz érzésem volt. Mielőtt elmondtam a nyilvánosság előtt, konzultáltam jogászokkal, hogy milyen kockázata lehet, ha kitálalok. Az alkotmányvédelmisek ugyanis rögtön az első alkalommal közölték velem, amikor meglátogattak, hogy ez a beszélgetés államtitok, még a kollégáimnak sem mesélhetek a találkozásokról. A jogász, akihez még a látogatások alatt fordultam, azt mondta, szerinte már régóta megfigyeltek engem a beszélgetések előtt, de erről fogalmam sem volt. Azt viszont nem tudtuk közösen sem megfejteni, mit is akartak valójában tőlem. De tény, hogy akár két év börtönbüntetést is jelenthet, ha valaki egy államtitkot megsért. Szóval azért volt és van bennem egy szorongás, hogy milyen törvények érvényesek ezzel kapcsolatban még most is. Én egyébként azt gondoltam, hogy a Partizán után tömegesen fognak jelentkezni a hozzám hasonlóan vegzáltak.

És nem voltak ilyenek?

Nem. Kaptam olyan leveleket, hogy egyeseket a főnökeik milyen félelemben tartottak, de alkotmányvédelmis látogatásokról senki nem beszélt. Annak idején próbáltam pár civil partnernél is bizalmasan érdeklődni, de nem tudtam eldönteni, hogy azért nem mondják el, mert tartják magukat ahhoz, hogy ez egy államtitok, vagy pedig tényleg nem keresték őket. Telefonos lehallgatásokról többen beszámoltak, de azokat sem tudták volna bizonyítani.

Azt azért mindannyian láthattuk-hallhattuk, hogy számos tüntetésen felszólalt, sorra kiállt a szegregált oktatás ellen, felhangosította a szegénység problémáját. Mindezekkel folyamatosan borsot tört a NER orra alá. A volt hatalom szempontjából tehát bőségesen adott okot a vegzálásra.

Ilyen alapon rászállhatott volna az alkotmányvédelem az összes többi szervezet képviselőjére, akik felszólaltak. Tény: adtam okot arra, hogy ne szeressen meg a hatalom. Egyébként megértem az intézményi szereplőket vagy a például a polgármestereket, akik nem akartak partneri viszonyba kerülni velünk: annak rájuk nézve következményei lehettek. Ezekből aztán olyan abszurd helyzetek következtek, hogy átlátható adománygyűjtő szervezetként

"néha titokban kellett az adományokat továbbadnunk nekik, mert különben nem merték elfogadni."

Az oktatási és a szociális minisztérium is Facebook-posztban gratulált a díjhoz. Arról viszont nem hallottam, hogy bármelyik is megkereste volna önt, hogy kapcsolódjon be az új kormány munkájába. Nem számítanak a tapasztalataira, tanácsaira?

Én azt mindig világossá tettem, hogy nem szeretnék semmilyen pozíciót vállalni, munkaviszonyban dolgozni semelyik minisztériumban.

Miért?

Ahhoz értek igazán, amit itt csinálunk, Berettyóújfalu környékén. Másrészt az egészségi állapotom sem tenné ezt lehetővé. És szeretném az elkövetkező időmet egy picit a tevékenységem, a pályám összegzésére fordítani, ebbe sem férne bele valamilyen státusz. Azt viszont mindig felajánlottam, hogy szakpolitikai szinten, ha tudok segíteni a tanácsaimmal vagy a tapasztalataimmal, azt nagyon szívesen megteszem. Kerestek informálisan az oktatási minisztériumból, de ott nem realizálódott semmi. A szociális államtitkárság is hívott már egy-két beszélgetésre, tematikus műhelyre, más civilekkel együtt. De olyan nagyon nem számítanak rám, úgy tűnik. Ha jól tudom, más, bizonyítottan eredményes civil szakértőt sem nagyon kerestek. Járt nálunk továbbá Jójárt Erika roma képviselő, hogy ők egy esélyteremtő tervet szeretnének összeállítani az Igazgyöngy módszertana alapján. Beszélgettünk erről, és adtam nekik anyagokat, módszertani leírásokat is, de azt is elmondtam, hogy nem tartom szerencsésnek, ha a társadalmi leszakadást túlságosan roma fókusszal közelítjük meg. Nem tagadva persze, hogy az ebben érintett családok többségükben romák, de ha a szocializációs minták felől közelítünk, a többségi társadalom is jobban érti, és támogatja is a társadalmi különbségek csökkentését. Én mindig inkább a „generációs szegény” kifejezést használom.

A generációs szegénység viszont, mint szokta hangsúlyozni, csak hosszú távú programként kezelhető. Az Igazgyöngy toldi (Told az egyik legszegényebb kistérség kis zsákfaluja a román határnál – a szerk.) mintaprogramja is 20 évre szól. Épp abban az évben kezdődött, 2010-ben, amikor a NER, és még van belőle közel 4 év. Mi várható 2030-ban?

Azt mondtuk, akkorra már kell, hogy mutasson a modell olyan elemeket, amelyek arra utalnak, hogy a közösség önmaga képes megszervezni az életét. Van olyan munkatársunk, aki a szomszédos településen él, igazgyöngyös ösztöndíjas volt, és mára végzett óvónő. Egy másik volt tanítványunkat most vesszük fel egy munkaszocializációs program keretében. Ők tehát helyben igazgyöngyös munkahelyeket váltanak ki, ez nagyon nagy előrelépés.

"Elmondhatjuk, hogy nincs iskolai lemorzsolódás, vannak érettségizett és szakmát szerzett gyerekeink, teljesen beépültek a közösségi foglalkozások, erősödik a fiatal anyukák érvényesítési képessége, tudása a női szerepekről."

A másik dolog az, hogy a közösség mire lesz képes. Tud-e önálló kezdeményezéseket megfogalmazni? És már határozottan látszik, hogy a toldi közösség igenis képes erre. Ehhez jönnek még az önfenntartási képességek, például hogy hány embernek épül be az életébe, hogy folyamatosan kertet műveljen. Ha egy-két évig, segítséggel művelik a kertjüket, az még nem sikeres kertprogram. Az akkor sikeres, amikor önmaguktól, a segítségünk nélkül megy. Mi sem lehetünk még ebben biztosak, de már több olyan önálló ötlet, szándék jön az emberektől, ami egyre biztosabban mutatja az attitűdváltást.

Ha véget ér a program, és sikeresen elindulnak ezek az önállósodási folyamatok, akkor mi a következő lépés?

Az, hogy vége a programnak, nem azt jelenti, hogy 2030-ban azt mondjuk a toldiaknak: most már csináljatok, amit akartok. De visszább lehet és kell vennünk a mostani jelenlétünkből. És akkor jön majd a nagy dilemma, hogy elkezdjük-e másik faluban. Vagy tegyük át egy kicsit a fókuszt az oktatásra, a közösségfejlesztésre, a tudásmegosztásra? Reméljük, most, hogy már nem vagyunk kikiáltva az állam ellenségének, erősödhet az intézményi együttműködés is. Amikor 17 éve elkezdtem az oktatás mellett a szociális munkát, az a naiv elgondolás volt bennem, hogy majd én megmutatom, hogy fekete- és szürkezóna nélkül is lehet élni. A többségi társadalom ugyanis mindig azzal jött, hogy a szegregátumokban nem jogkövető magatartással élnek az emberek; gondoltam, majd mi elhozzuk ezt. Erre belecsöppentünk egy olyan világba, amiben a legfelsőbb szintig nem volt jellemző a jogkövető magatartás. Ezek aztán le is értek a végekig. Úgyhogy ebben baromi nehéz volt előrelépni. Már csak azért is, mert a kapacitáshiány, a protokoll miatt a rendőrség sem tudott igazán partner lenni.

"Tudomásul kellett vennem, hogy elnézik a pénzért fuvarozást, a boltocskázást, elnézik az illegális dohánykereskedelmet, a feketemunkát, a zsebbe fizetős alkalmi munkákat. Nem alakult ki annak a rendszere, hogy mindenkinek világos legyen, ezek nem legális dolgok."

Ezek ugyanakkor túlélési stratégiák, amik generációról generációra öröklődnek. „Nem kell, hogy tanulj, csak gyúrjál, és legyen egy autód, mert akkor meg tudsz élni abból, hogy a többieket pénzért fuvarozod. A pénzt majd behajtod, amikor jövedelemhez jutnak.” Vagy „menj el, vásárolj be olcsón, majd áruld felírásra, és amikor megjön a családi, behajtod jó nagy haszonnal”. A gyereknek ez a minta. Ez a túlélési stratégia rögzül. Azt is meg kellett értetnem, hogy a túlélési stratégia meg az életstratégia egyáltalán nem ugyanaz. Nekünk kellene a kettő közötti különbséget számukra tudatossá tenni és folyamatosan az életstratégia irányába tolni. Az életstratégia egy hosszú távú tervezés, a túlélési stratégia meg rövid távú. Iszonyatos kihívás az iskolai motiváció felkeltése, mert a gyerekeknek otthon a túlélési stratégia üzenetét adják át, majd bemennek az iskolába, ahol meg azt hallják, hogy tanulj, és akkor majd talán tíz év múlva lesz szakmád, jobb életed.

Ez azt is jelenti, hogy ha ez a fekete- meg szürkegazdaság hirtelen megszűnne, azzal az emberek bevált túlélési stratégiái tűnnének el. Van itt megoldás?

Két dolog kellene hozzá. Egyrészt olyan munkahely, ahol a szakmával nem rendelkező réteg is találna megélhetést, másrészt valahogy csökkenteni kellene azt az adóssághalmazt, amit ezek az emberek felhalmoztak. Ez utóbbi azonban a pénzügyi tudatosságuk hiánya miatt is nagyon súlyos probléma, de amiatt is, hogy teljesen más a családok érdeke, mint a kereskedelmi és a banki hálózatoké. Utóbbiaknak az az érdekük, hogy minél többeket vásárlásra bírjanak: jön az ügynök és rábeszéli az embereket, hogy vegyenek okostelefont „nulla forintért”, a részletek majd később jönnek, csak egy papírt kell aláírni. A részleteket nyilván nem tudják fizetni, a készüléket néha már másnap eladják, ha nincs kenyérre való, az egész azonban az ő nevükön marad. Innentől jön egy görgetett adósság, aminek a vége többmilliós, behajtócéges tartozás. Ez önmagában a feketezóna felé tolja az érintetteket, mert nem őrültek meg, hogy elhelyezkedjenek a legális munkaerőpiacon, hiszen ott a fele fizetésüket levonják. A munkahelyeknek meg az a kihívás, hogy nagyon alacsony szinten vannak a munkavállalói kompetenciák, úgyhogy gyakorlatilag meg kellene előlegezni egy fejlesztést, amíg kialakul ezeknek az embereknek a felelősségtudata, a szabálykövetése, a szükséges szociális készségei, amik ahhoz kellenek, hogy jó munkavállalók legyenek.

A cégek viszont kész embereket várnak. De ha lenne valamilyen támogatás, amivel a cég méretétől függően egy-egy vagy öt-tíz embert bevinnénk a rendszerbe szoros mentorálással, már előrébb volnánk. Mint ahogy az is működne, hogy kezdjünk el másképpen foglalkozni a gyerekekkel. Most indítottunk egy, a Unicredit által támogatott programot, amiben tízéves korra vittük le a munkaszocializációs képzés korhatárát. A rendszer ezt középiskolás korban kezdi, Híd-programmal vagy ösztöndíjakkal próbálva bepótolni a tudáshiányt és szakmához juttatni őket. De ez már késő. Ha hamarabb elkezdjük az együttműködési készséget, feladattudatot, monotóniatűrést, felelősségérzetet kialakítani, akkor – mentorálva a gyerekeket – sikeres, megfelelő munkavállalók lehetnek. Az fontos, hogy ide mentorok kellenek, mint ahogy egy cégnél is nagyon hasznos volna, ha lenne szociálisan érzékeny mentor. Ha ilyen állásokat megfinanszíroznánk, és a cégek nyitottak lennének arra, hogy foglalkozzanak ezzel, akkor az ázsiai munkaerőt ki tudnánk nyerni ebből a társadalmi csoportból. Csak picit változtatni kellene a fókuszon, és a cégeknek nem a pillanatnyi haszonra, hanem a hosszabb távú társadalmi megvalósulásra kellene gondolniuk.

Miközben az előbb leírt fekete és szürke rendszerek tartják fenn ennek a társadalmi rétegnek a megélhetési esélyeit, évek óta azt hallottuk, hogy csökken a szegénység az országban, családtámogatások, közmunka-lehetőségek és munkahelyek segítenek az embereken. Ön mit lát a terepről: 2010-től hogyan változott a szegregátumokban élők helyzete?

A családi támogatások nem érték el ezt a társadalmi csoportot, sem az adózási rendszerben érvényesített intézkedések, sem a lakásfelújítási kedvezmények. Itt épp a szürke- és feketezónás túlélési stratégiák erősödtek az elmúlt 16 évben. Ezzel tudták szinten tartani magukat az itteniek. A közmunkaprogram sem segített, még ahol működött is, ott sem a legmélyebben levőket érintette.

Bár az Igazgyöngy programjai annak idején az oktatásból indultak ki, és bővültek egyre inkább szociális programmá, erről még alig ejtettünk szót. Hosszabb távon nem az iskolarendszerben kellene megtalálni a megoldást?

Itt van egy nagy dilemma, a tanodarendszer. Nekünk is van tanodánk, igaz, soha nem kapott állami támogatást. Ugyanakkor nem normális dolog, hogy van egy szegregálódó iskolarendszer, és mellette van egy államilag finanszírozott tanodarendszer, aminek az a feladata, hogy amit az iskola nem tudott megtanítani, azt tanítsa meg. Miért nem az iskolarendszerben tanítják meg?

"Vannak települések, ahol működik egy egyházi iskola, ami szegregálja az állami iskolát, az adott egyház pedig fenntart a településen egy tanodát az állami iskola tanulóinak, amiben nincs egy gyerek sem az egyházi iskolából. Milyen már ez?"

Szóval a tanodánkkal kezdeni kell valamit. Például be kellene épülniük a módszertanukkal együtt az iskolába. Vagy a tanodafókuszt át lehetne tenni a munkaszocializációs vonalra, mert ez az iskolában sincs meg.

Nem is a tanodákra gondoltam, hanem a közoktatásra, sőt már az óvodára, a csecsemőkorra.

Ha csak az iskolára fókuszálunk, akkor ami otthon van, az leamortizálja az iskola hatását. Megnéztük, amikor még csak az oktatásban dolgoztunk, hogy hány gyereknél sikerült életstratégiaváltást elérni a generációs szegénységből, és az jött ki, hogy nullának. Ez arra mutatott rá, hogy nem elég a jó iskola, mert a kultúrkörök mások. Minden családnak van kultúrköre, az intézményrendszernek is van egy központilag irányított kultúrköre. Ha nincs metszéspont, akkor nincs hatás. Lehet, hogy az iskola hatna valamit, de aztán a gyerek hazamegy, és ott teljesen más az üzenet. Ha a rendszer nem fókuszál a családi háttérre, ha nem kezdi el a szülőknél bepótolni, amit nekik sem adott meg gyerekként, nem próbálja munkához juttatni, a túlélési stratégiáikat visszaszorítani, akkor az oktatás magában nem fog hatni. És az iskolában is kulcskérdés a mentorálás.

Az oktatási tárca eddigi intézkedéseit, terveit és a rengeteg szervezettel való tárgyalásait biztatónak tartja? Ez lehet jó irány?

Nem is lehet ennyi idő alatt gyökeres változást elérni. Láttam, mekkora felháborodás volt, hogy a tankerületek megmaradnak. Na de két héttel az iskolakezdés előtt nem lehet visszaadni az önkormányzatoknak az iskolákat, hiszen azoknál már se infrastruktúra, se szakértelem nincs. És az iskola nem áll le, amíg átalakítják. Szerintem – ahogy mi is próbáljuk a saját területünkön – az eddig megszokott ügykezelő fókuszt az okkezelésre kellene átállítani. Tulajdonképpen olyan, mintha a saját maga fenntartását támogatná, ha nem megy az okok mögé. Az okok pedig folyamatosan termelik az ügyeket. Újra és újra. A mi pedagógusaink nemcsak a 45 perces órákra koncentrálnak, hanem szociális munkát is végeznek. Ismerik a gyerekek családi hátterét, tudják, kik azok, akik generációs szegénységben élnek, ahol minden gyerek traumatizált.

Minden egyes gyerek traumatizált?

Igen. Ennek két vetülete van. Az egyik, hogy a szülők maguk is traumatizáltak, és egy traumatizált szülő nem tudja nem traumatizálni a gyereket, mert nincs meg a szülői tudatosság, és nincs meg, hogy önmagát értse. A másik pedig a lakhatási szegénység, a zsúfoltság, a létbizonytalanság. Itt bejön a biztonsághiány, az élelemhiány, az egyik napról a másikra élés, és máris ott vagyunk a túlélési stratégiáknál. De ezt sem lehet megoldani úgy, hogy az állam ad egy gyönyörű, összkomfortos lakást, hogy költözz be. Mert akkor azok a családok, amelyeknek nincsenek önfenntartási képességeik, nem fognak tudni élni ezzel a lehetőséggel. Elégetik a parkettát, leamortizálják a lakásokat, leszedik a csapot.

"Ahol esetleg sikersztori van, ott nem nyúltak le ennyire a szegénység mélységébe. A szegénységnek sok szintje van, és az állami rendszer mindig a tetejéről próbál sikert felmutatni, miközben a mélység ott maradt, azt az emberek nem látják."

Ez is egy elcsúszott kommunikáció lett. De ez is bele van kódolva a rendszerbe. Az indikátorkényszer.

Az Igazgyöngy-modellt ki lehetne terjeszteni akár országos szintre?

Pár éve a tanácsadóink mondták, hogy ha ilyen jól működik Told, akkor vigyük át más településre is. De én nem tudom elengedni annak az ideálját, hogy ezt nem a civil szervezeti szférában kéne hagyni, a magánszemélyek és cégek támogatására bízva, mert ezért van az állami rendszer. A Felzárkózó Települések program legnagyobb hibáját is abban láttam, hogy a rendszer mellett épült fel, holott a rendszeren belül is lehetett volna ilyen beavatkozás. Ha a mi programunkat más településre átvisszük civil és céges támogatásra épülve, akkor az állam hátradőlhet, mert megoldódik a probléma. Ez nem jó így. Azon kell dolgoznunk, hogy az oktatási rendszer legyen esélykiegyenlítőbb, meg az egészségügy, sőt minden más, és próbáljuk átalakítani a paternalista viszonyulásokat.

Nem egy skizofrén dolog, hogy az Igazgyöngy és más civilek ott dolgoznak, ahol az állam nem tudott jól működni, miközben azt mondja, hogy nem is kellene jól működniük a civileknek, hogy az állam térjen magához?

"De, abszolút skizofrén helyzet. Volt is olyan kritika velünk szemben, hogy nem kellene nekünk ezt csinálnunk; legyen csak éhséglázadás, mert akkor kénytelen lesz az állam beavatkozni."

De nem lesz éhséglázadás. A szürke- és feketezónára épített túlélés fenntartja ezt a rendszert. Az Igazgyöngy-modellből már sok elemet leírtunk, mindenkinek átküldtük, aki kérte. Le akarom írni még részletesen, és felkínálni: itt van egy ilyen megoldás. Hiteles tapasztalatokkal, mért hatásokkal. Nem mondom, hogy az egyetlen megoldás, de mi szándékoltan választottuk ki a legnehezebb települést a környéken, és mélységeiben megértettük a problémákat, a gyerekek, családok szintjétől az intézményrendszeren át a szakpolitikákig.

Indul a tanév. Mit mondana egy tanévnyitó beszédben?

A Kirándulj nálunk! című magazin minden évben kér tőlem ilyen évnyitó írást.

"Én most a szabadsággal élés képességéről írtam, a bátorságról, hitről, arról, hogy a pedagógusok higgyenek abban, hogy képesek reformálni alulról. Tehát ne azt várjuk, hogy felülről majd megmondják, mit kell csinálni,"

hanem nézzünk magunkba, és indítsunk önfejlesztési folyamatot. A gyerekek olyanok lesznek, amilyenekké mi formáljuk őket, amilyen lehetőségeket mi megadunk nekik. Úgyhogy azt mondanám, legyen türelemmel mindenki, és bizakodjon abban, hogy megtörténnek a rendszerszintű változások. Egyik pillanatról a másikra semmi nem fog változni. És a pedagógusok nélkül sem. Muszáj proaktívnak lenni.

EGYES ÜGYEKET AKÁR 1 HÓNAP ALATT KI LEHET NYOMOZNI | HEGEDŰS ANDRÁS

KLUBRÁDIÓ
Műsorvezető: BOLGÁR GYÖRGY
2026.09.02.



Hegedűs András, volt vezető ügyész szerint már most is futnak olyan ügyek az igazságszolgáltatásban, amelyekben viszonylag gyorsan lehet eredmény, mint például az Aranykonvoj-ügy vagy a Nemzeti Kulturális Alap 17 milliárdja. De hasonló lehet az M6-os autópálya koncesszió, amelyben a jogi helyzet egyértelmű, és Lázár Jánost azonnal meg lehetne gyanúsítani. Ez is azt mutatja, hogy nem szabad összegyűjteni az akár egy személyhez kötődő eseteket, hanem külön-külön kellene eljárni bennük, mert így gyorsabb az eredmény, és aztán jöhet utána a többi ügy. A bíróságok is tudnának más munkarendben dolgozni, anélkül, hogy ehhez jogszabályt kéne módosítani. A bírói vezetés ajánlhat olyan eljárásrendet, hogy bizonyos ügyeket vegyenek előbbre. Vagyis az elszámoltatás egyáltalán nem reménytelen, ugyanakkor a Vagyonvisszaszerzési Hivatal elnökének személyénél fontosabb, ki lesz a legfőbb ügyész - mondja Hegedűs.

„RÉTVÁRI BENCE KEVÉSBÉ INSPIRÁLÓ” – TANÉVKEZDÉS A TISZÁS MÜLLER ANNÁVAL

VÁLASZ PODCAST
Szerző: STUMPF ANDRÁS
2026.09.03.



Azért nem látja gondnak, hogy Unger Annát választották meg vagyonvédelmi vezetőnek, mert mindkét jelölt alkalmas és jó jelölt volt, ha pedig Ungerre nemet mondtak volna, szeptember elsején meg sem alakulhatott volna az új hivatal – mondja a Válasz Podcast eheti vendége, Müller Anna. A matek–kémia szakos gimnáziumi tanárból lett tiszás országgyűlési képviselő azzal vétette észre magát a nyáron, hogy leiskolázta Rétvári Bencét oktatásügyben. De el tudja érni, hogy amit a Fidesz esetében kritizált, változzon a jövőben? Kérdezők: Ablonczy Bálint és Stumpf András.


Részletek a műsorból:

„35 tanév van mögöttem és három kamasz gyerekemet is végigasszisztáltam… Kamaszok között lenni nagyon szeretek. Rendkívül inspiráló. Ugyanezt Rétvári képviselő úrról nem tudom elmondani.”

„A műkörömépítő-világbajnok tanítványomra ugyanolyan büszke vagyok, mint a mérnökökre és az orvosokra.” (Tanári tapasztalatairól.)

„Össze lehet hozni három-négy oktatási szakembert, aki megmondja, mi a tuti, de ebben éltünk 16 évig. Akkor hol jön elő az egyéni kreativitás? Várhatunk még érdemi bejelentéseket is az oktatásügyben, de már az is jelentős változást hoz ettől a tanévtől, hogy szemléletváltás történt az oktatáspolitikában a Tisza kormányra kerülésével.” (Arról, miért csupa olyasmiről beszéltek a tanév kezdetén, ami nem kerül pénzbe.)

„Hogy mikor lesz több a dolgozatjavításért járó pénz, azt nem tudom, hiszen nem vagyok kormánytag. Nem az én asztalom, hogy a minisztérium merre lép. Annyit tudtam tenni, hogy felhívtam a figyelmet a problémára.” (Képviselői lehetőségeiről.)

„Igen, volt benne áthallás. A csütörtöki-pénteki turbulencia a vagyonvédelmi hivatal elnökválasztása körül ezt hozták ki belőlem.” (Bejegyzéséről, amely arról szólt, hogy nem mindig az történik, amit szeretnénk, de attól az még lehet jó.)

„Az egység nem egyformaságot jelent. Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, hogy jön Magyar Péter és megmondja, hogy mit kell gondolnunk, de a valóságban egyáltalán nem ez a helyzet. A kérdés az volt, hogy az NVVH működése elindul-e szeptember elsején. Ha megszavazzuk a bizottság által támogatott jelöltet, akkor el tud indulni. Ha nem szavazzuk meg, akkor meg nem tud elindulni. Azért nem volt probléma ezzel, mert nem arról volt szó, hogy van egy alkalmas és egy alkalmatlan jelölt, nekünk meg az alkalmatlanra kell ehhez szavaznunk. Csak azért, mert másik jó jelölt is volt, nem esik nehezére az embernek, hogy megszavazzon egy egyébként szintén jó jelöltet.” (Az Unger Anna megválasztása körüli anomáliákról.)

"MAGYAR BELEFUTOTT AZ ELSŐ VÁLSÁGÁBA" - LENGYEL LÁSZLÓ (BÁNÓ ÉS BOLGÁR 20260902)

TV13 / BÁNÓ ÉS BOLGÁR
Műsorvezetők: BÁNÓ ANDRÁS, BOLGÁR GYÖRGY
2026.09.02.



Lengyel László: "Magyar belefutott az első válságába"...

„A MŰTŐ ABLAKA NEM NYÍLIK, LÉGKONDI NINCS” – A SZEGEDI EGYETEM TAGADJA A FELELŐSSÉGÉT

VÁLASZ ONLINE / SZTORI
Szerző: ÉLŐ ANITA
2026.09.01.


A Szegedi Tudományegyetem tagadja, hogy 2024-ben hét és fél hétig állt a dél-alföldi régióban a gyermeksebészeti ellátás, és az életmentő műtétek kivételével a beteg vagy sérült gyerekeket Debrecenbe, Pécsre, Miskolcra vagy Budapestre kellett szállítani. A magyar egészségügy egyik legnagyobb krízise kapcsán nem ismerik el, hogy a gyereksebészetet azért kellett leállítani, mert olyan műtőbe akarták visszaköltöztetni, ahol ablakot sem lehetett nyitni és légkondicionálás sem volt. Azt állítják, nem terheli az egyetem vezetőségét felelősség azért, mert a rendelkezésre álló közel kétmilliárd forintból évekig nem tették rendbe a műtőt, és végül műszereket vásároltak a pénzből. Mi azt állítjuk: igenis terhelte, és bizonyítékok sorával támasztjuk alá, hogy elmaradt vagy hibás döntéseikkel fokozták a beteg és sérült gyerekek szenvedését.


Légy a sebben – egy gyermeksebészet összeomlásának története címmel augusztus elején rekonstruáltunk egy 2024-es helyzetet, amikor példátlan módon hetekre megszűnt a dél-alföldi gyereksebészeti ellátás, és csak néhány életmentő műtétet végeztek helyben. A műtő állapota miatt a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) megtiltotta, hogy ott operáljanak. Biztonságosabb volt a beteg és sérült gyerekek számára, ha távoli klinikákon, kórházakban műtik meg őket. Előfordult, hogy 500 kilométert kellett utazniuk egy operációért.

Meghökkenésünkre a cikket nem bocsánatkérés vagy a felelősök lemondása követte. Rovó László rektor vagy Fendler Judit, az egyetem kancellárja sem tett ilyen gesztust. Ellenkezőleg, a Szegedi Tudományegyetem perrel fenyegeti lapunkat. Tagadják, hogy a sebészet április közepétől június elejéig nem tudott teljes körű ellátást nyújtani, és

kikérték maguknak, hogy az egyetem vezetését tesszük felelőssé a történtekért.

A riportban felidéztük, hogy 2023-ban közölték a gyereksebészettel, felújítás miatt költöznek, és az építkezés idejére a fül-orr-gégészeti műtőt kapják meg, Rovó László rektor birodalmát. Már bedobozolták a gyereksebészeti műtőt, a rengeteg eszközt és műszert, a költöztető cég a szállításnak is nekifogott, amikor kiderült, mégis maradnak.

– Aznap, amikor át kellett cuccolni, szóltak, hogy ja, mégsem. Nincs keret a felújításra – mesélte egy neve elhallgatását kérő altatóorvos. Mindez jól jelzi, milyen viszonyok lehettek a klinikai központban.

Az orvosok ritkán jutnak el odáig, hogy azzal fenyegetőzzenek: beszüntetik a munkát, ha nem javítanak a gyerekellátás körülményein. Szegeden akkor megtették: „Lelkiismeretünk nem engedi, hogy itt műtéti tevékenységet végezzünk” – írták. Elképzelhetetlennek tartották, hogy steril légtechnika nélkül 1000 gramm alatti, a fertőzésveszélynek súlyosan kitett újszülötteket vagy daganatos beteg gyerekeket operáljanak.

A helyzetet a tisztiorvosi szolgálat oldotta meg azzal, hogy bezáratta a visszaköltözésre kijelölt műtőt, de a fül-orr-gégészetre sem engedte vissza a gyereksebészeket, mert azzal is baj volt. Két műtő között a földre kerültek. Az egyetem nem biztosított másik műtőt a gyereksebészek számára, holott ez egy óriási, sok műtővel rendelkező intézmény. Átmeneti megoldásként ekkor jött az utaztatás, amíg nem találnak megfelelő megoldást Szegeden. Csakhogy országos botrány tört ki abból, milyen helyzetbe került a betegellátás, szülők panaszkodtak a gyerekeiknek okozott szenvedésről. Miután a Magyar Orvosi Kamara a Belügyminisztérium segítségét kérte, rögtön találtak Szegeden is egy műtőt, ahova befogadták a kis betegeket...

2026. szeptember 2., szerda

HORTHY & A KIUGRÁS: ELSZAKADT A VALÓSÁGTÓL VAGY CSAK NEM AKART SZEMBENÉZNI VELE? - 3. RÉSZ

VISSZA A MÚLTBA
Szerző: VISSZA A MÚLTBA / UNGVARY KRISZTIAN
2026.09.02.



1944. október 15. - Horthy Miklós rádión jelenti be: Magyarország kilép a háborúból.

De néhány órával később a terv már romokban hever.

Hogyan lehetséges, hogy egy államfő, aki huszonnégy évig volt az ország első embere, ilyen gyorsan veszítette el az irányítást a saját döntése felett? Volt egyáltalán esély arra, hogy ez a kiugrás sikerüljön - vagy a németek már hónapokkal korábban eldöntötték, hogy ez nem fog megtörténni? Miért nem állt mögötte a hadsereg? Ki tudott a tervről - és ki nem?

A Vissza a Múltba vendége Ungváry Krisztián történész, akivel végigvesszük, hogyan omlott össze néhány óra alatt egy egész ország kiugrási kísérlete - és hogy volt-e ennek bármilyen realistább alternatívája.

3. rész


ÉLŐ: MI TÖRTÉNT A GYERMEKVÉDELEMBEN? | SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY A PARLAMENTI BIZOTTSÁGBAN

KONTROLL
Szerző: KONTROLL
2026.09.02.



Augusztus végén készült el a Gyermekvédelem Rendszerszintű Válságát Feltáró Vizsgálóbizottság munkaterve, amely a frakciók javaslatai alapján tíz témakörrel foglalkozik. A testület által elsőként meghívott szakértő Rácz Andrea, az ELTE egyetemi docense, szociológus.


A TITKOSSZOLGÁLAT HÁTTÉRTÁMOGATÁSA NÉLKÜL ÉRINTETLEN MARAD A ROGÁN ANTAL-FÉLE HÁLÓZAT

HÍRKLIKK / KLIKKTV NAPIPOL
Szerző: BATKA ZOLTÁN, NÉMETH PÉTER
2026.09.02.



Kihívások előtt a demokratikus intézményrendszer: Batka Zoltán és Németh Péter elemzése alapján az elszámoltatás valódi sikere azon múlik, hogy az új hivatal képes lesz-e feltörni a Rogán Antal által irányított átláthatatlan hálózatokat. Az új Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére kinevezett Unger Anna Róza személye komoly vitákat váltott ki a politikai palettán. Miközben a Fidesz mint ellenzéki párt éles kritikákkal illeti az új szervezetet, a szakma azt találgatja, vajon egy kiszámíthatatlan outsider képes-e megtörni a Rogán Antal fémjelezte struktúrák merev ellenállását. A KlikkTV Napi Pol című műsorában elhangzott beszélgetés rávilágított arra, hogy a politikai látszat és a kőkemény titkosszolgálati realitás hogyan alakítja a jelenlegi magyar demokrácia jövőjét.


A felcsúti számvevőszéktől a Rogán-féle csúcsszintekig

A viták egyik legfontosabb kiindulópontja Unger Anna Róza azon kijelentése volt, amelyet a köznyelv csak a felcsúti számvevőszék irodalmi fordulataként emleget. A hivatal elnöke ezzel arra a működési mechanizmusra utalt, amely szerint bizonyos értékhatár alatt az alsóbb rangú politikusok döntöttek a gazdasági ügyekről, míg a milliárdos tételsorok és a nagy volumenű közbeszerzések sorsa már a legfelsőbb szinteken, a Rogán Antalhoz köthető döntési centrumokban dőlt el. Ez a fajta bennfentesség azonnal a sajtó érdeklődésének középpontjába állította az új vezetőt, ám az első televíziós szereplései vegyes visszhangot váltottak ki. Doktori címe és politológiai háttere ellenére kritikaként fogalmazódott meg, hogy válaszaiban egyfajta passzív-agresszív, arrogáns, egyetemi számonkérő vizsgastílus köszönt vissza, ami a bírálók szerint inkább a korábbi korszak kommunikációs puffogásaira emlékeztet. Ugyanakkor a személyes ismerői szerint Unger Anna Róza kifejezetten szabálykövető és elszánt ember, aki csupán rendkívül nehéz, feszült politikai helyzetben kénytelen megvívni a harcát a kormányzati árnyékvilággal.

Ízléstelen politikai támadások a múlt árnyékában

A politikai közbeszédben az utóbbi időben megjelentek olyan hangok, különösen az ellenzéki Fidesz köreiből, Pócs János színvonalán, amelyek az új hivatalt a hírhedt Rákosi-féle Államvédelmi Hatósághoz hasonlítják. Ez a fajta retorika mély felháborodást váltott ki a műsorban, hiszen az ÁVH nem vicces, és egy kulákká minősített családból jövő ember pontosan tudja, milyen borzalmakkal járt a valódi terror. Az ÁVH a Rákosi-rezsim alatt legalább ezer embert végzett ki, ezreket vertek agyon puszta kézzel az Andrássy út 60-ban, és tömegeket deportáltak börtönökbe vagy a recski haláltáborba. Egy mai, teljesen demokratikus szervet egy ilyen terrororganizációhoz hasonlítani nemcsak történelmi tévedés, hanem ugyanolyan súlyos kegyeletsértés, mint a holokauszttal való viccelődés. A szabad, demokratikus Magyarországon az ilyen ávházás elfogadhatatlan, és csupán azt a célt szolgálja, hogy elterelje a figyelmet a valódi elszámoltatási kísérletekről és a Rogán-féle hálózatok átvilágításáról.

A titkosszolgálati háttér és a Rogán-birodalom ostroma

Az igazi kérdés az elszámoltatás kapcsán nem az, hogy a hivatal vezetője jogász-e, hanem az, hogy a szervezet képes-e eljutni Rogán Antalig és a mögötte álló struktúrákig, amihez elengedhetetlen a titkosszolgálatok támogatása. Az új hivatalnak önálló vádemelési joga nincs, a jogkörök megoszlanak a hagyományos hatóságok között, így a szervezet rá van utalva a kiterjedt elhárítási és lehallgatási adatokra. Puszta közbeszerzési adatok böngészéséből senkit nem lehet elítélni, hiszen ahhoz, hogy bárki megtörje a hallgatást és terhelő vallomást tegyen Rogánra vagy a rendszer más csúcsszereplőire, kőkemény operatív munkára van szükség. Mivel a tét több ezer milliárdos vagyontömegek sorsa, a Rogán-féle hálózat elszámoltatása komoly biztonsági kockázatokkal jár, és a régió más országaiban sem maradt vértelen. Ebben a játszmában Unger Anna Rózának olyan elszánt, öntörvényű buldogként kell viselkednie, akit a fenyegetések sem tántorítanak el, és képes arra, hogy a koordinációja alá tartozó elnökhelyetteseket, köztük a komoly ügyészi múlttal rendelkező dr. Tasnádi Katalint hatékonyan motiválja a nyomozó hatóságok felé történő fellépés során.

BRUCK GÁBOR: RENDSZERVÁLTÁS BUDAPESTEN

FACEBOOK
Szerző: BRUCK GÁBOR
2026.09.01.


Budapest gyönyörű. Messziről. A Dunáról, a Gellért-hegyről, egy hídról, amikor kigyulladnak a fények, és a Parlament úgy áll a parton, mintha valaki ezt a várost még mindig nagyon szeretné.

Aztán lemegyünk az utcára, és ott kezdődik a valóság.

Büdös aluljárók. Fekete járdák, kátyú, repedés, rozsda, törött padok, ferdén álló táblák. Matricák száz rétegben az oszlopokon. Graffiti, amely előbb válik a városkép részévé, mint hogy valaki lemossa. Kiszáradt fák, kiégett fű, virágágyások, amelyekről régen lemondtunk.

És az üzletportálok. Mintha mindenki azt rakhatna ki, amit akar. Rikító műanyag, koszos üveg, óriási összevissza betűk. Leeresztett redőnyök mögött kipusztult üzletek.

Nem mindenhol ilyen. És talán ez benne a legrosszabb. Mert néhány száz méterenként Budapest megmutatja, milyen gyönyörű lehetne. Aztán megint elengedi magát.

Hetente végigsétálok rajta, és arra gondolok: hogyan sikerült Európa egyik legszebb városából Európa egyik legelhanyagoltabb fővárosát csinálnunk?

Nem azért ilyen, mert a budapestiek különösen koszosak volnának, vagy Karácsony Gergely nem tudna takarítani. Nagyobb a baj. Budapestnek nincs elég pénze.

2019 után a Fidesz egy kicsit innen, egy kicsit onnan vett el, majd jött egy újabb elvonás, és a végén a hatalmas szolidaritási hozzájárulás.

És egy város nem akkor kezd tönkremenni, amikor összedől egy híd. Jóval korábban.

Amikor a járdát már nem mossák olyan gyakran, és a pad még kibír egy évet. Amikor a kátyút majd legközelebb, a kiszáradt fa helyére pedig majd jövőre ültetnek másikat. Amikor a korlátot még nem muszáj lefesteni, és egy parkra azt mondják: most fontosabb dolgunk van.
Aztán eltelik öt év. Tíz. És egyszer csak az egész városon látszik, hogy menthetetlenül elhanyagolt.

Ennek van egy neve: karbantartási adósság. Amit ma nem javítunk meg, az nem vár türelmesen ugyanazzal az árcédulával. Kamatozik. Az elhanyagolás nem megtakarítás, hanem hitelfelvétel, méghozzá rossz kamatra.

A nemzetközi tapasztalatok szerint egy elhalasztott javítás később többszörösébe kerül. Utaknál a késői rehabilitáció akár hatszor-nyolcszor drágább, mint az időben végzett javítás. A javítások elhalasztása nem spórolás, hanem nagyon drága hitel.

Ebben az az őrjítő, hogy Budapest nem szegény város. A 2025-ös gazdasági teljesítménye 34 000 milliárd forintra becsülhető. Ez az ország GDP-jének 39 százaléka.

És ebből mennyi jut arra, hogy a város tiszta, zöld és gondozott legyen? A Főváros és a kerületek adataiból összerakható becslés szerint évi 80–90 milliárd forint. Ez a Budapesten létrehozott gazdasági érték körülbelül egynegyed százaléka (0,25%). Ennyit költünk arra, hogy a járdán ne törjön ki a lábad, és ne legyél rosszul a kosz miatt.

Tegyük egymás mellé a számokat:
90 milliárd Budapest rendben tartására.
163 milliárd szolidaritási hozzájárulásra.

Lehet szolidaritást kérni a Fővárostól, de nem lehet addig fejni, amíg már arra sincs pénze, hogy lemossa a saját járdáit.

Ez volt eddig, de lehet, hogy most valami változik.

Megnyílt előttünk hatezermilliárd forintnyi uniós forrás, és ezzel elkezdődhet egy új történet. A ’90-es években volt egy Budapest-modell. Arról szólt, hogyan lehet egy lerobbant szocialista fővárosból egy működő európai várost csinálni.

Ma egy új Budapest-modellre van szükség, amely arról szól, hogyan gondozzuk azt a fantasztikus örökséget, Budapestet, amit örököltünk.

A főpolgármesternek Budapest élére kell állnia. Nem Magyar Péter ellen és nem is a kormány ellen. Budapestért. Tegyen le az asztalra egy ötéves tervet. Nem százoldalas tanulmányt, hanem egy világos ajánlatot: Budapest legyen újra a budapestieké.

Az elgondolás lényege: az uniós pénz egy kis töredékéből dolgozzuk le a város évtizedes karbantartási adósságát. Járdák, aluljárók, terek, fasorok, parkok, elrohadt közterületek javítása. Vegyünk utcaseprő- és mosógépeket. Kezdjünk neki az évtizedek óta halogatott apró javításoknak.

Ha Budapest és a kerületek évente a 90 milliárd saját karbantartási pénze mellé visszakapják a szolidaritási adó felét, vagyis összesen 170 milliárdot tud a város a fizikai állapotára fordítani, akkor végre nemcsak túlélünk, hanem elkezdjük törleszteni a karbantartási adósságot.

Ez gazdaságilag sem őrültség.

2025-ben több mint 18 millió vendégéjszakát töltöttek Budapesten. Ha egy tisztább, zöldebb, élvezhetőbb város néhány év alatt akár csak 4–5 százalékkal több vendégéjszakát hozna, az akár évi 40–50 milliárd forintnyi további turistaköltést jelenthet.

A tiszta járda tehát nem pusztán kiadás. És ez lehet Karácsony Gergely egyik nagy ügye. Nem baloldali és nem jobboldali ügy. Nem Tisza-ügy, ez Budapest-ügy.

Ebben a városban közel 1,7 millió ember él. Valamennyien ugyanazon a járdán mennek haza. Ugyanazt a levegőt szívják. Ugyanabba a parkba viszik a gyereket. Ugyanazt a mocskos aluljárót nézik.

Ezért Budapest ne néhány milliárdért könyörögjön, hanem lépjen nagyobbat. Budapest termeli meg az ország GDP-jének közel negyven százalékát. Évekig viseltük az elvonásokat; szerintünk most legyen lehetőség Budapest rendbetételére is. Azt akarjuk, hogy végre tiszta legyen az utca.

A karbantartás nem az, amire akkor költünk, ha minden fontosabbat már kifizettünk. A karbantartás az egyik legfontosabb beruházás.

Budapestnek nincs szüksége még egy nagy politikai ígéretre.

Van Duna, van Vár, van Andrássy út, vannak szép hidak és gyönyörű házak. Szinte mindent megörököltünk, ami egy nagyszerű városhoz kell.

A régi Budapest-modell megtanított bennünket fejleszteni. Az új tanítson meg gondozni. Most már csak szeretni kellene Budapestet annyira, hogy ezt meg is tegyük.

Ez volna a rendszerváltás kezdete Budapesten.

BRUCK ANDRÁS: HÁBORÚBAN ÉS BÉKÉBEN

FACEBOOK
Szerző: BRUCK ANDRÁS
2026.09.02.


Tizenhat éven át éltem, nevezzük így, lelki egyensúlytalanságban. Voltak persze ennek egyéb okai is, mint a nyakunk köré font kizsákmányoló maffiarendszer: barátok, szülők halála, véget nem érő, életidegen gondok, a létezés nem csak számomra mind nehezedő feltételei – láttunk belőlük néhányat a nyáron –, de e poszt témája csupán az elsőként említett problémahalmaz: az országhatárok közé zárt szellemi és fizikai valóság. A környezet, ahol élünk, és ahol a legtöbbünk továbbra is élni fog.

Április 12-e éjszakája és a rákövetkező napok extatikus boldogsága már a múlt. Egy sötét, gonosz és nehezen kibírható hosszú időszak ért véget, s bár életed állandó szükségállapottá vált, mintha nem értékelnéd eléggé, hogy mitől menekültél meg, és hogy számodra is alapvetően új időszámítás kezdődött. Mindent tárgyilagosan számításba véve is egyetlen embernek köszönhetően. Hiszen egy olyan társadalomról van szó, amelynek túlnyomó többsége fülét-farkát behúzva csinálta végig az orbáni éveket. Szenvedve ugyan, mégis közönyösen adta meg magát a sorsnak és a kilátástalan jövőnek, amit a parlamentben ülő bűnözők főnökei szántak nekünk. Akkor remegő kiscicából miért váltak egyszer csak bősz tigrissé? Miért nem akkor, amikor minden pillanatban a nyakukon volt a kés?

A szurkolók állítják össze a futballcsapatot? A mozinézők döntenek a főszereplők személyéről? Akkor te miért akarsz dönteni egy-egy hivatal vezetőiről? A 99.9 százalékunk nem ért hozzá, nem a mi kompetenciánk. Való igaz, Magyar Péter túlígérte magát a kampánykörútjain, ráadásul mértéktelenül. Mindent megígért, mert tudta, hogy az őszinteség öngyilkosság volna, különösen egy olyan társadalomban, amelynek minden generációja hazugságokon nőtt fel egy évszázada. A cseh választóknak például inkább tudott volna racionálisan érvelni a tengernyi ígérettel szemben, nekünk nem. Kétféle ország, kétféle kultúra, szokás, beidegződés. Nyugati kontra keleti. Mi sajnos államfüggőkké váltunk. Ezzel vajon mit fog Magyar Péter kezdeni?

Lehetett volna őszintébb? Nem hiszem, nem volt választása. Ha Orbán szja mentességet ígért az 1-3 gyerekes nőknek, amihez még hasonló sincs sehol a világon, akkor ő nem mondhatta, hogy ez nonszensz, hiszen az adóinkból működik az ország. A kórház, a vasút, a BKV. Mi másból? Tehát csak ment, menetelt egyik lerobbant faluból, községből a másikba, én meg rosszkedvűen követtem útját a tévében, mert amit láttam, újra és újra megdöbbentett, de ezt kellett tennie, nem mondhatta el az igazságot.

Így azt sem, hogy bár az orbáni egyeduralomban semmiben nem volt társadalmi egyeztetés, a demokrácia sem válhat közkívánsággá. Az emberek meg vérszemet kaptak, mígnem a Ligeti-Unger ügy kiváltotta heves reakciók láttán Magyar Péter – számomra is meglepetésként – ezúttal felvette a kesztyűt, és nem visszakozott: „Ha minden személyi kérdésben közvetlenül a közvélemény döntene – mondta – akkor az ország kormányozhatatlanná válna”.

Továbbra is jól lavíroz, a tőle megszokott tehetséggel, szokatlan parlamenti purparléit pedig minek ellene fordítani? Aki azért szavazott rá, mert „olyan” volt, és azzal győzte le a legyőzhetetlent, az most hiába vár tőle másik személyiséget. Viszont a háború után a békét is meg kell nyernie, amihez a teljes igazságot ki kéne bontania. Mert mi ugyan túléltük Orbánékat, az emberi természet már csak ilyen, de az ország – képletesen szólva – nem. Sok évtizedesre nőtt az elmaradásunk, kivétel nélkül mindenben, ráadásul még most is csak részleteket tudunk. Magyar Péter nyolc év múlva úgy fogja utódjának átadni a hatalmat, hogy a lemaradásunk még mindig hatalmas lesz.

El kéne mondania a valóságot. Azt, hogy Magyarország nem a világ legkülönlegesebb helye, amelynek minden aszfaltcsíkja és falusi temploma „csodálatos”, merthogy ez volt kampányállomásainak állandó jelzője a poros, falusi útaktól kezdve, a jelentéktelen és jellegtelen alig városkákon át – amelyekben soha nem alakult ki a nemzeti fejlődéshez nélkülözhetetlen polgári réteg -, egészen a bűzlő, takarítatlan, korszerűtlen fővárossal bezárólag. Egy kínosan elhanyagolt, hanyatló ország lett Magyarország, akkor is, ha milliókat heves érzelmek kötnek hozzá, hiszen itt vannak otthon, ez a hazájuk.

A megbukott rezsim olyan volt, mint egy gyógyíthatatlan vírus, jog, ember, morál, törvény, gazdaság, igazság mind a vírus áldozatául esett, és most rengeteg velük az elszámolni valónk. Nem tudom, bíznak-e még bármiben is, de Magyar Péter csak egy esetben bukhat meg: ha az Orbán-kör tagjainak kezén nem kattan a bilincs, vagy ha mégis hat évet kéne várnunk rá. De nem kell majd, amire az egyik garancia, s erről az elmúlt néhány nap vele készült interjúi győztek meg, épp a Vagyonvédelmi Hivatal megválasztott elnöke lesz.

A MAGYAR HATÓSÁGOK VIZSGÁLÓDNAK AZ EXIMBANKNÁL - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI MÉDIASZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ / VILÁGTÜKÖR
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2026.09.02.


A magyar hatóságok nyomozást indítottak az állami tulajdonú Eximbanknál egy Észak-Macedóniának nyújtott, egymilliárd eurós, teljes állami garanciával folyósított kölcsön, és az afrikai infrastrukturális projekttel kapcsolatos finanszírozási garancia ügyében, amelyet az Eximbank mellett a szintén állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank nyújtott közel négyszáz millió dollár erejéig – írja a Reuters.


A Reuters beszámol arról, hogy a magyar hatóságok nyomozást indítottak az állami tulajdonú Eximbanknál feltételezett visszaélések miatt. Ez – állapítja meg a hírügynökség – Magyar Péter miniszterelnök kormányzatának a legújabb lépése az előző kormány alatti, vélelmezett korrupció kivizsgálása érdekében. Az eljárás tárgyát képezi egy Észak-Macedóniának nyújtott, egymilliárd eurós, 3,25 százalékos kamatra, teljes állami garanciával folyósított kölcsön ügye. Magyar Péter szerint a pénzt a magyar vállalkozások támogatására szánt keretből vonhatták el, annak érdekében, hogy ösztönözzenek egy külföldi politikai szövetségest, és potenciálisan az akkori kormányhoz közeli vállalkozásoknak kedvezzenek – írja a Reuters. Egy másik ügy azzal az afrikai infrastrukturális projekttel kapcsolatos, amelyhez az Eximbank és a szintén állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank közel négyszáz millió dollár erejéig nyújtott finanszírozási garanciát.

Migráció: "Ezt nem oldjuk meg?"

Most pedig valamivel bővebben a migrációról. Tizenegy évvel ezelőtt hangzott el Angela Merkel híressé vált kijelentése: „Wir schaffen das” – vagyis „megoldjuk” a hirtelen Európára zúdult menekültáradat problémáját. Most, a liberális szemléletű bécsi Der Standard főként menekültügyi kérdésekkel foglalkozó külpolitikai szerkesztője, akit történetesen Kim Son Hoangnak hívnak, „Wir schaffen das nicht” – vagyis: „ezt nem oldjuk meg” – címmel közölt terjedelmes esszét. Az egyik fotóillusztráció 2015. szeptember negyedikén készült az autópálya mentén Budapestről Ausztria felé menetelők végeláthatatlan soráról. Egy másik kép a bécsi Westbahnhofra érkezőket lelkesen üdvözlő hangulatot tükrözi.

Angela Merkel túlbecsülte Európát, a mérsékelt erők ma nincsenek abban a helyzetben, hogy megbirkózzanak a migráció témájával, és így a jobboldaliaknak könnyű a dolguk – állapítja meg Kim Son Hoang. Felidézi a kezdeti derűlátást, hogy minden rászorulónak segítséget fognak tudni nyújtani. Az akkor – a brit kilépés előtt – még több mint 500 millió lakosú, jómódú Európai Uniót alkalmasnak látták arra, hogy befogadja a 2015-ben érkezett bő egymillió embert. Az elöregedő, ezért munkaerőgondokkal küzdő európai gazdaságra tekintettel még azt is gondolhatták, hogy két legyet ütnek egy csapásra.

A dolgok azonban másként alakultak – írja az osztrák lap szerzője, és kiemeli, hogy Orbán Viktor, valamint vele együtt más kelet-európai államok eredményesen feszültek szembe az EU azon tervével, amely az érkezők elosztását szorgalmazta. Megmutatkozott, hogy a tagállamok többsége által előírtakat csak korlátozottan lehet betartatni, és a magyar miniszterelnök demonstrálta, miként lehet a választási győzelemig uszítani ebben a témában. Annak ellenére, hogy Orbán és harcostársai ebben a kérdésben kívülállók maradtak, álláspontjuk egyre több követőre lel Európában. Közös fellépésre alig van mód, a jobboldali populisták számára a téma állandó táplálékot jelent. Ízekre szednek minden egyes olyan erőszakos cselekményt, minden összetűzést, amelyben akár csak a legkisebb mértékben is migrációs hátterű személyek érintettek, és ez jobbára azokban az országokban, például Németországban, Ausztriában fordul elő, ahol éppen az elosztás hiánya miatt vannak sokan ilyenek – panaszolja fel Kim Son Hoang.

A menekültügy és migráció ügye forró krumpli különösen a politikai centrumtól balra eső körökben. Főként a szociáldemokraták képtelenek bármit is kezdeni a kérdéssel: ha behúzódnak középre, akkor baloldali szavazókat veszítenek, ha viszont balra tolódnak, akkor az megerősíti a szélsőjobbot. Vannak olyan szociéldemokraták, akik keményvonalas álláspontra helyezkednek, így Mette Frederiksennek Dániában sikerült megnyernie a 2019-es és a 2022-es választásokat, de ezek az újságíró szerint csak átmeneti sikerek, és hosszú távon az egész menekültvita a jobboldal komfortzónájába esik.

A szerző, azon túl, hogy hangsúlyozza, jelenleg Európában jobboldali koalíció irányítja Olaszországot, jövőre jobboldali államfőt választhatnak Franciaországban, Ausztriában és Németországban már hosszabb ideje előretörőben van a Szabadságpárt, illetve az AfD, felhívja a figyelmet arra is: Lengyelországban és Magyarországon leszavaztak két kirívó jobboldali populistát. Donald Tusk és Magyar Péter buzgón dolgozik azon, hogy helyrehozzák mindannak a nagy részét, amit hivatali elődeik műveltek. A menekültügy területén azonban – írja a Der Standard szerzője – mindketten kitartanak a kemény vonal mellett. Tusk a belarusz határon még a menekültjogi előírások hatályát is felfüggesztette, amihez aztán az Európai Bizottság – fogát csikorgatva – áldását adta.

Kim Son Hoang részletesen boncolgatja a Ceutában történteket, és az ezzel kapcsolatos európai tanácstalanságot, majd újra megállapítja: Európa nem képes uralni a menekültválságot, és a korábbinál rosszabb hellyé vált: olyan kontinenssé, ahol túlsúlyba kerül a rasszizmus, a gyűlölet és a demagógia. A szerző kevés okot lát a derűlátásra: szerinte esetleg a gondolkodásmód valamilyen ciklusváltásában lehet idővel reménykedni.

TRANSPARENCY INTERNATIONAL: LAST MINUTE FELJELENTÉS A LETELEPEDÉSI ÁLLAMKÖTVÉNYEK ÜGYÉBEN

TRANSPARENCY INTERNATIONAL
Szerző: TRANSPARENCY INTERNATIONAL
2026.08.29.


Elévüléshez közelíthet a letelepedési államkötvények forgalmazásával megvalósított hűtlen kezelés büntethetősége, ezért a Transparency International Magyarország újra feljelentést tesz.


A letelepedési államkötvények kereskedelme Rogán Antal első igazán nagy NER-es korrupciós dobása volt. Az általa jegyzett törvénymódosítás még 2012-ben teremtette meg a feltételeit annak, hogy 300 ezer euró leszurkolása ellenében bárki letelepedhessen Magyarországon, egyúttal schengeni vízumhoz jusson. Az ilyen állampapírokkal kizárólag azok a cégek kereskedhettek, amelyeket az Országgyűlés akkor még Rogán Antal, majd később az őt váltó Bánk Erik elnökölte Gazdasági Bizottsága felhatalmazott erre. Valami megmagyarázhatatlan véletlen folytán egy kivételével csak off-shore helyeken bejegyzett brókercégek kaptak engedélyt...