FACEBOOKSzerző: Bözsi néni2026.05.31.
Nyílt levél Orbán Viktor volt miniszterelnöknek
Tisztelt Orbán Viktor!
Mindenekelőtt engedje meg, hogy boldog születésnapot kívánjak Önnek!
Úgy gondoltam, ezen a jeles napon nem virágot, nem tortát és nem is egy újabb stadiont küldök, hanem néhány őszinte gondolatot.
Az elmúlt napokban ugyanis azt olvasom a volt kormánypárt megmaradt propagandistáitól, hogy a magyar embereknek most hálásnak kellene lenniük Önnek.
Mert Budapesten rendezték meg a Bajnokok Ligája döntőjét.
Mert megtelt a Puskás Aréna.
Mert Európa ránk figyelt.
Mert milyen fantasztikus dolog ez Magyarországnak.
Nos, kezdjük azzal, hogy ebben van igazság.
Valóban jó dolog.
Jó dolog, hogy Budapest ilyen rangos eseménynek adott otthont. Jó dolog, hogy a világ egyik legnézettebb sporteseményét nálunk rendezték meg. Jó dolog, hogy a főváros megtelt szurkolókkal, turistákkal és pezsgéssel.
Erre lehet büszkének lenni.
Csak tudja, volt miniszterelnök úr…
Önök tizenhat évig azt tanították az országnak, hogy mindennek ára van.
Most akkor beszéljünk az árról is.
A Puskás Aréna közel 190 milliárd forintba került.
Százkilencven milliárd.
Ezt a pénzt nem Ön fizette ki.
Nem Mészáros Lőrinc.
Nem a Fidesz.
Nem a propagandisták.
Hanem a magyar adófizetők.
Azok az emberek, akiktől most azt várják, hogy meghatódva köszönjék meg Önnek a BL-döntőt.
Tudja, mi a baj ezzel?
Hogy ugyanebben az országban emberek milliói járnak olyan kórházakba, amelyek felújításra várnak.
Ugyanebben az országban emberek milliói utaznak olyan vasútvonalakon, ahol a késés már nem hír, hanem menetrendi elem.
Ugyanebben az országban családok milliói kerülgetik naponta a kátyúkat.
Ugyanebben az országban iskolák várnak korszerűsítésre.
És ugyanebben az országban éveken keresztül azt hallgattuk, hogy mennyi mindenre nincs pénz.
Kivéve stadionra.
Arra mindig volt.
Érdekes módon stadionra soha nem volt megszorítás.
Stadionra soha nem kellett várni.
Stadionra soha nem mondták, hogy „most nincs rá forrás”.
A stadion valahogy mindig elsőbbséget élvezett.
Mert a futball az Ön szenvedélye volt.
Csakhogy az ország nem csak futballszurkolókból áll.
A magyar emberek többsége nem BL-döntőre jár.
Hanem rendelőbe.
Iskolába.
Dolgozni.
Vonattal.
Busszal.
Autóval.
Ők nem évente egyszer használják az országot.
Hanem minden egyes nap.
És tudja, mi a legérdekesebb?
Most ugyanazok az emberek követelik a hálálkodást, akik éveken át azt magyarázták, hogy az uniós pénzek hiánya nem probléma.
Hogy a korrupció csak politikai támadás.
Hogy minden rendben van.
Aztán jött egy kormányváltás, és néhány hét alatt kiderült, hogy az uniós milliárdok mégis hazahozhatók.
Nem migrációért.
Nem háborúért.
Nem ideológiai engedményekért.
Hanem azért, mert végre valaki hajlandó lesz megszüntetni azt a rendszert, amely miatt a pénzek befagytak.
Ezért furcsa most azt hallgatni, hogy Önnek kellene hálát mondani.
Mert ha a BL-döntő az Ön érdeme, akkor az elmulasztott lehetőségek is az Ön örökségéhez tartoznak.
A befagyasztott uniós pénzek.
A lerobbant közszolgáltatások.
A rekordmagas korrupció.
Az elvesztegetett évek.
És az a szemlélet is, amely szerint egy stadion mindig fontosabb volt, mint egy kórházi osztály vagy egy vasútvonal.
Bözsi néni szerint a születésnap jó alkalom az önvizsgálatra.
Ön most 63 éves lett.
Talán itt az ideje egyszer végiggondolni, hogy az ország valóban attól lett-e sikeresebb, hogy lett egy gyönyörű stadionja, vagy attól lett volna sikeresebb, ha ugyanekkora elszántsággal épülnek kórházak, iskolák, vasutak és utak is.
A BL-döntőhöz gratulálunk.
Budapestre büszkék vagyunk.
Magyarországra büszkék vagyunk.
Önnek pedig őszintén kívánunk nagyon boldog születésnapot.
A számlát viszont továbbra sem felejtettük el.
Tisztelettel:
Bözsi néni
aki szerint egy ország sikerét nem az mutatja meg, hogy évente egyszer hány világsztár focizik benne, hanem az, hogy a saját polgárai hogyan élnek benne a hétköznapokon.
