TELEXSzerző: BRÜCKNER GERGELY2025.01.16.
Sokféle területi fókusszal nézhetünk a gazdaságunkra. Nézhetjük magunkat az Európai Unió tagjaként, azon belül a kelet-közép-európai (CEE) régió részeként, végül egyetlen országként, azaz Magyarországként. Ha ezeken a szinteken végigmegyünk, ambivalens kép rajzolódik ki: az európai gazdaság összességében szenved, a régió sokkal ígéretesebb, a magyar növekedés viszont elakadt.
Kolbász és kerítés
Természetesen mindig vannak éltanulók,
- a fejlettek közül Észtország, amely innovatív, digitális, gyorsan nő;
- a fejlődők közül Horvátország, ahol évek óta nagyon erősek a fogyasztási, béremelkedési, növekedési számok, illetve az állam nagyon sikeres az uniós források felhasználásában;
- a fejletlenek közül Észak-Macedónia, ahol Gordana Dimitrieska Kocoska pénzügyminiszter elmondása szerint bőven van most közös cél, legyen az autópálya Szkopje és Szófia között, vagy autópálya Szkopje és a déli üdülővidék, Ohrid között. Ilyen a korrupció, a maffia, a csempészek elleni harc is.
Ugyanakkor az egyáltalán nem igaz, hogy máshol kolbászból lenne a kerítés. Egy rakás országban politikai beakadás, fontos választás jön, Lengyelországban fajsúlyos elnökválasztás, Romániában megismételt elnökválasztás, Bulgáriában sokadik kísérlet a kormányalakításra. Többen annyira félnek Donald Trumptól, hogy már óvintézkedéseket tettek a tartalékképzésre, például az év elején gyorsan kimentek a devizapiacra pénzért (például a lengyelek, a törökök és a magyarok), vagy puffereket hoztak létre.
Vannak országok, ahol a hiányszámok nagyok (Románia), máshol nincs igazán tere a kamatcsökkentésnek és az élénkítésnek (Románia, Magyarország, Lengyelország). Magyarországon és Lengyelországban veszély a további devizagyengülés is, nekünk sajnos az uniós források is csak igen korlátozottan állnak rendelkezésre. Ráadásul Magyarország egyre gyakrabban érezheti, hogy politikai jellegű, de gazdasági megjelenésű karanténba került, legyen szó spanyol vasútcégről, vagy éppen román energiacégről – úgy tűnik, hogy befektetőként sem látják szívesen. Probléma a régióban a németeknek való kitettség is (Csehországban ez a magyar szintnél is nagyobb), a szlovákok, románok, lengyelek viszont az Egyesült Államoktól függenek jobban. A mostani helyzetben egyik sem ideális.
Se Európa, se Magyarország nincs az éllovasok között
Na de induljunk a nagyobb egység felől! Robert Holzmann, az Osztrák Nemzeti Bank (Österreichische Nationalbank) kormányzója szerint 2025-ben Európa növekedése lesz a legalacsonyabb a nagy gazdasági régiók közül. Miközben
- Kína 4,7 százalékkal növekedhet,
- az Egyesült Államok 2,4 százalékkal,
- de még a mostanában inkább csak bukdácsoló Egyesült Királyság is 1,7 százalékkal,
- Japán 1,5 százalékkal,
- addig az euróövezet csak 1,3 százalékkal.
Jó hír, hogy a 2026-os előrejelzések szerint már jobban állunk, nem lesz Európa úgy lemaradva, és az inflációs kilátásokat tekintve is belesimulunk a világátlagba (2 százalék körüli átlagos inflációval).
Kelet-Közép-Európa, vagyis a CEE-régió legtöbb országa eleve sokkal jobban hasít, mint az uniós átlag, 2–3 százalék közötti növekedést érhet el 2025-ben, ami érdemben meghaladja a nyugat-európai növekedési rátákat
– vélte Gökçe Çelik, az UniCredit Group vezető közgazdásza.
Sajnos azonban a legtöbb független elemzés szerint Magyarország növekedés tekintetében nincs az éllovasok között. Bizonyos hiánymutatókban talán fegyelmezettebbek vagyunk, az infláció, a munkanélküliség nálunk az alacsonyabbak közé tartozik, de amíg a többi országban érdemi uniós forrás segíti a közösségi beruházásokat, nálunk ilyen nincs. Kívülről nézve Magyarország leggyengébb pontja az elegendő uniós finanszírozás hiánya, amit itthon a kormányzati politikusok általában nem tartanak olyan fajsúlyos kérdésnek, úgy tesznek, mintha azt az ázsiai működőtőke helyettesíthetné...